Mapping című tárlata mintegy visszarepít bennünket a nyolcvanas évekbe, a számítógépes játékok hőskorába, amikor a legnagyobb klasszikusok készültek. Négy nagyméretű akrilvásznán az 1989-ben debütált Tomcat című videójáték négy szintjét nagyította és torzította képpé.
Vegyes érzelmeket kelt a videójáték-ipar egyre túlcsorduló kínálata. A fejlesztőstúdiók szándékai – habár igyekeznek ma is eredetit alkotni – sokszor kudarcba fulladnak. Pedig nem akarnak csalódást okozni, különösen nem azoknak a gyermek lelkületű felnőtteknek, akik még olyan ikonikus „darabokon” nőttek fel, mint a Heroes of Might and Magic, a Diablo, a Grand Theft Auto, a Doom vagy a Prince of Persia mára legendásnak számító részei. A Tomcat a Prince első részével egyidőben jött ki, akkor, amikor még maradandó értéket tudtak létrehozni, ahogyan a kilencvenes években is. Hogy pontosan mikor siklott ki a folyamat, nem tudni, de az is lehet, hogy az újabbakat is igazolja majd az idő. Mivel azonban sokan szeretnek nosztalgiázni, ezért letörlik régi kedvenceikről a port.
Nem tudjuk, Varga Ádám vajon játszott-e a Tomcattel avagy sem. Digitális bennszülöttként legfeljebb emulator programból vagy más old-school játékokkal foglalkozó oldalaktól tölthette azt le. Mindenesetre, ha nem „nyüstölte” is, mindenképp tanulmányoznia kellett a Mappinghez. A Commodore gépeken megjelent Tomcat az akciófanatikusoknak igencsak kedvez. Egy F14 Tomcat típusú, a forgalomból már kivont szuperszonikus vadászrepülőt irányíthatunk benne. A XXI. században játszódó videójáték színhelye egy ARTROCK 6 elnevezésű sziget, amely automatizált védelmi berendezéssel rendelkezik. Szörnyű erejű vihar rongálja meg a vezérlőszoftvert, a sziget támadást indít a helyi hajózás ellen. Eljött az idő, hogy gépünkkel berepüljünk, és elpusztítsuk a „gonosz”, vízzel körülvett területet.
Varga a videójáték négy pályájáról fest képet. „Mind a négy pálya egy vertikális arányrendszert követ, ahol a játékos pozíciója – hasonlóan a térképészethez – felülnézetben ölt testet” – írja kiállításáról. „A játékos úgy halad végig a pályán, hogy alulról kezdve fokozatosan feljebb halad egészen addig, amíg az összes akadály – bástyák, ágyúk, barakkok – legyőzésén keresztül el nem jut a tetejére, a következő szintre vezető célba.” A játék a komplett térképet nem fedi fel, a teljes struktúrát csak részletekben, egymást követően láthatjuk.
Sorozatának négyzetes, nyújtott, pixelgrafikus festményeivel elmondása szerint a játékos pozícióját kívánta megragadni. Egy kartográfus alaposságával térképezte fel a területek teljes egészét és hozta létre torzított, felnagyított képüket. A Tomcat – Level 1-4 (2020–2024) művein apróra „húzott”, nem azonosítható objekteket látunk, a játék pályáinak elemeit, melyeken át kell verekednünk magunkat a győzelem érdekében. A képek akriltechnikájuk ellenére is retróérzetet keltenek. A játékipar őskorszakában még a hangulaton volt a lényeg, és nem a külcsínen. Varga munkái hűen tükrözik az eredeti játék szellemiségét, bár a hangulat némiképp csorbát szenvedett. De nem is ez lehetett a cél, komolyabb kérdések vetődnek fel: eredetiség és reprodukálás viszonya, sőt a festészet mibenléte is.
Rieder Gábor szavaival élve: a posztkonceptualizmust és a redukált absztrakció útjait kereső Varga Ádám még 2019-ben kiadott egy könyvet 1.5:10 címmel. A kiállításon is fellapozható kiadvány lipcsei periódusa alatt írta. A lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst gyakornoka volt majd fél évig. Itt nem volt műterme, ahol folytatni tudta volna a még diplomaévében elkezdett festészeti projektjét. Alapos gyűjtőmunkával megírta hát a könyvét, amelyhez azonos méretarányú, ám eltérő csoportokra bontható sorozatokat alkotott. A jövőbeli festmények kicsinyített másaként működő művekhez absztrakt jelek, diagramok, mechanikus gépezetek, mozgásábrázolások és persze videójátékok szolgáltattak alapot. E könyv nélkül a Mapping tárlata, annak számítógépes grafikára épülő, múltidéző vásznai sem jöhettek volna létre.
Varga Ádám Mapping című kiállítás június 28-ig tekinthető meg a Vintage Galériában (1053 Budapest, Magyar utca 26.).
