Fotók: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
„Minden észlelés egyszersmind gondolkodás, minden ítéletalkotás egyszersmind intuíció, minden megfigyelés egyszersmind invenció” – írja Rudolf Arnheim 1974-ben. Ekkortájt – egy évvel később – lépett ki Orosz István az Iparművészeti Főiskola kapuján, kezében grafikusi diplomája, feje a helyén, s kigondolta, hogy „mivégre az egész teremtés”. Kigondolta, s már akkor, s azóta is, megállás nélkül ül saját labirintusában, rajzolja az épp aktuális agyat, intuitíven megalkotva a maga ítéletét saját világáról, s rendkívül invenciózusan megfigyelve azt a bizonyos valóságot.
Teszi a dolgát, mely egyrészt a grafikát mint alkalmazott műfajt emeli feljebb és feljebb a grand art magasságába, teszi ezt plakátokon, illusztrációkon, néha kiadványterveken keresztül, s eközben a grafikát, azt a bizonyos rajz által létrehozott képzőművészeti élményt, a grafikát műveli a legmagasabb szinten. Eközben – szóismétlés, de talán szükséges – az animációs film egyik kiemelkedő hazai – európai, nemzetközi – alkotója.
Alkotói szisztémája tehát a határtalanban történő eligazodás képessége a megfigyelés által, s ehhez kapcsolódik e megfigyelések rendszerbe foglalása az alkotó elme, a tehetség és a kreativitás képességének alkalmazásával.
II. Saját nyelv versus a múlt köde
Orosz István kialakított egyféle – a kortárs művészetben szép lassan feledésbe merülő – grafikai nyelvet, melyet rajzaiban, sokszorosított grafikáiban, sőt animációs filmjeiben is használ. A múlt ködéből halászta elő – lehet-e a ködben halászni? vagy inkább bányászni (?) –, emelte ki a XIX. századi fametszeteknek a korabeli Verne-könyvekből ismerős vonalhálós módszerét, sőt mélyebbre nyúlva az említett múlt említett ködébe Dürer és kora rézmetszet-technikáját. Orosz alkalmaz, visszanyúl, átalakít, saját képére formál hagyományos, ám kevésbé ismert eljárásokat.
III. Möbius, Escher és Orosz
A Möbius-szalag olyan nem irányítható felület, amely a háromdimenziós térbe helyezve egy oldallal és egy éllel rendelkezik. Nevét felfedezőjéről, a német matematikus és csillagász August Ferdinand Möbiusról kapta.
Maurits Cornelis Escher holland művész elsősorban fametszeteiről és kőnyomatairól ismert, amelyeken általában lehetetlen építményeket ábrázol és olyan kapcsolódó geometriai formákat rajzol, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek.
Orosz István nagy rajongójává vált a lehetetlen, a felfoghatatlan, az ábrázolhatatlan ábrázolásának. A paradoxon, a nonszensz és a képtelenség számára élettér, mozgatórugó, elmélyülésre és kutatásra alkalmas terep a tér átváltoztatásának lehetőségeire (térgörbítés? térhajlítás?). A néző látszólag bemegy egy ajtón, elindul egy lépcsőn, kinyit egy ablakot és lám, mindez illúzió. Escher és Möbius nyomán és azok munkásságát meghaladva viszi tovább Orosz ezt a fajta alkotói gondolkodást.
IV. Allúzió, illúzió, májá
Allúzió: rejtett, burkolt utalás
Illúzió: érzékcsalódás
Májá: a dolog, ami nem az, aminek tűnik
Itt vagyunk tehát az Orosz István-i üzenet három fontos sarokpontjánál. Mindaz, amit látunk, valójában nem tény, de tényszerűen ábrázolt. Mindaz, amit a művész mutat, látszat, valótlan valóság, hitelesnek tűnő, mégis elbizonytalanító illúzió. S mindez az allúzió, a rejtett utalás szövetébe rejtve.
V. A szem megtévesztése, avagy a világ dolgai
A trompe-l’œil – a szem megtévesztése – a barokk művészet egyik sajátos ága, melyben a művész saját virtuozitását és a néző megtévesztésének lehetőségét egyszerre érzékelteti művén. Orosz nem pusztán megtéveszt, ő figyelmeztet, varázsol, és közben el is árulja trükkjeit. Nem magamutogató, ő kép mutogató. Sőt, világkép mutogató.
Végszó
Orosz Istvánnak a kiállításon bemutatott rézkarcain a már jól ismert, ám mindig elgondolkodtató építészeti, archaizáló részletek, a bennük kint-bent tartózkodó figurák láthatók, illetve olyan építménykonstrukciók (szintén rézkarcban), melyek egy képzelt, ám nem látható térben lebegnek. Faplasztikái a Möbius-szalag szögletes variánsai, grisaille-ban tartott (szürke) festményei különös ornamensek, épületek frízei, építménycsodák.
Nemcsak a homo ludens vidám-derűs-fanyar ötlethalmazai ezek, mert például a szavaknak is mágusa, író-költő esszéista. (Ennek a művészeti területnek két kis kocka négyzetverse olvasható a falakon.) Mi, nézői csodálattal és élvezettel veszünk részt a számunkra feltárulkozó világ megfejtésében.
Orosz István Paradoxonometria című kiállítása június 22-ig tekinthető meg a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.).
Kísérőprogram: Könyvbemutató | Orosz István: A hasonmás | Orosz István: Color Book / Black Book: 2024. június 20. (csütörtök) 18:00
