Örvendetes esemény ez, hiszen a nemzetközi minimalista-konstruktivista művészet egyik kulcsfigurájának alkotásai kerülnek a művészetkedvelők elé.
Enteriőr a Double Negative c. egyéni kiállításról, fotó: Drapkó Péter
 
 
Fiatalon, huszonegy évesen hagyta hátra Magyarországot és ment Németországba. Beiratkozott a Hamburgi Művészeti Akadémiára, ahol stúdiumai után asszisztensi állást vállalt. Egy ideig Franciaországban, majd Müchenben és Düsseldorfban élt. Kocsis Imre alkotásait többek között Stockholmban, Párizsban, New Yorkban is bemutathatta. Neve egyre ismertebbé vált, amszterdami, New York-i műhelyekbe hívták meg dolgozni.
Imre Kocsis: B.V.68, 1968 fotó: Drapkó Péter
 

Életútja rövidsége ellenére is gazdagnak mondható. Kezdetben – mint az alkotók letöbbje – kereste a maga útját. Hamar rátalált a konstruktivizmusra, miként színvilága is csakhamar a fekete-fehér irányába fordult, és vált uralkodóvá. Az 1960-as és 1980-as évek között úttörőnek számított a fehér és fekete színpárra épülő minimalista koncepciójával és térértelmezésével – olvasható a tárlat leírásában. Kevés eszközzel és anyaghasználattal dolgozott ki egyszerű, letisztult és elegáns képi világot, amire szívesen tekint az ember akkor is, ha az csupán mértani testekből áll. Formái térbeli illúziót keltenek. Kétdimenziós síkok, melyeknek Kocsis bravúros módon ad mélységet. Számára a tér és a műtárgy nem adott, hanem világunkhoz hasonlóan változik, vagyis a befogadó nézőpontja alakítja azt.

Enteriőr a Double Negative c. egyéni kiállításról, fotó: Drapkó Péter 
 

A Double Negative-on látható, fény-árnyékolásra épült akrilfestmények, fekete préslapra készült művek, szitanyomatok könnyedén vonják magukra a figyelmet. De nem a fekete és fehér kontrasztjától, ami a maga idejében a minimalista művészet és színfilozófia alapja volt. Kocsis Imre látásunkra ható „varázsigéje” a már említett térbeliségben keresendő. Képeit, objektjeit ezúttal hangsúlyozottan érdemes előbb egészen közelről, azután kicsit távolabbról, majd jó messziről is megvizsgálni. Ez persze minden tárlatra igaz, ám ezúttal ez a fajta játék értelmet is nyer. Próbáljuk csak ki azokon az asszimetrikusan felállított hasábokon, amelyek a főfalnál várják a látogatót. Az O. IV. 80. (1980) című kartonból és fából készült mű jól megtöri a teret, ami így a befogadó nézőpontja szerint változik.

Imre Kocsis: B.XV.73, 1973 fotó: Drapkó Péter
 
 
Át is bújhatunk alattuk, de miért is tennénk, ha enélkül is több szemszögből nézhetjük. A Double Negative ugyanakkor a néző optikai tudásának változásaira is épített. Az O. IX. 75/79 (1979) három horizontális elrendezésű fekete lemeze olyan, mintha relief volna. A látszat, mint szokták mondani, csal. A valóság az, hogy a fehér fal és a lemezek csoportja teremt illúziót. Festményei is a térművek tükrében értelmezhetők igazán, hiszen szintén a dimenzionalitás problémáját járják körül, amiként ezek színfilozófiáját viszont térkísérleteiben alkalmazta.
Imre Kocsis G.V.73, fotó: a Molnár Ani Galéria jóvoltából
 
 
Illúzióteremtésre több kiváló példát is találunk, a B. V. 68 (1968) vagy a B. XV. 73 (1973) is ilyenek. A trompe l’œil, avagy a szemet becsapó műfaj kiváló mestere Kocsis, csak éppen minimalista módon. Ebben válik el az op-arttól, a létező legkevesebb eszközzel ér el hatást.
Imre Kocsis: O.IV.80, 1980, fotó: Eördögh Lola
 
 
A Mészáros Flóra kurátor és Farkas Tiffany kurátorasszisztens által megvalósított tárlat remélhetőleg nemcsak egy szűk réteget fog megnyerni magának. Nemzetközi hírneve mellett Kocsisnak a hazai művészeti szcénában is van keresnivalója. A legnagyobbakkal, Bak Imrével, Nádler Istvánnal vagy Konok Tamással mutat szellemi rokonságot. A térértelmezett Double Negative most végre, ha nem fest is teljes képet róla, jól mutatja művészetének erejét.

 

Képek a Molnar Ani Galéria jóvoltából.

 

Kocsis Imre Double Negative című kiállítása július 6-ig látható a Molnár Ani Galériában (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36.).