Ugyanaz a téma, most kicsit másként
Verebics Ágnest a női test jellegzetes jegyei kimeríthetetlenül inspirálják az alkotómunkában. Modellként gyakran használja önmagát, így láthattuk már animális jegyeken keresztül, szőrbe borítva, vagy álarc mögé rejtve – témája szinte beláthatatlan. A műveken kiemelt testrészeinek sajátosságai személyiségjegyeket is feltárnak, a test változásai pedig – a kor vagy a különféle állapotok kialakulásának függvényében – mindig új jelenségeket vonultatnak fel. Így van ez jelenlegi különleges élethelyzetében, amikor teljes lénye éltető burka születendő gyermekének. Olyan rendkívüli tapasztalat ez számára, ami új festészeti témák kibontását is ösztönzi. Ilyen például a pixelfotókból összeállított, kollázsszerű látvány megalkotása.
A kép felveti a saját test határai mibenlétének kérdését, mely magával hozza az énkép átalakulását is. Újonnan kirajzolódó kontúrjai ebben az állapotban még nem láthatók: bár a női test átalakulása a várandósság állapotában látványos, a benne megélt lelki fejlődés kimenetele azonban még várat magára. Idő kell ahhoz, hogy az új egyensúly kialakuljon, és újra összeálljon a kép. A testen keletkezett fizikai metamorfózis örök emlékeket hagy a csodaszámba menő, ám kihívásokat is jelentő periódusnak. Az érzelmi és pszichológiai folyamatok pedig korábban ismeretlen, és sokszor elképzelhetetlen utakat indítanak el. A kérdések és bizonytalanságok éppúgy részét képezik ennek az időszaknak, mint a teremtő erő megértésére tett önfeledt rácsodálkozás és a megélt öröm. A kialakuló kötődés, ragaszkodás és féltés érzései pedig ösztönösen kódolódnak be a mindennapi életbe. Mindez persze csak hatásában tükröződik Verebics Ágnes ecsetnyomain. Művei most egy új gondolat- és tapasztalatréteggel válnak gazdagabbá.
„Pixel-testek című képsorozatom egy spontán mobilos fotó alapján készült, amelyben fontos szerepet kap a tükör. A megörökített test itt felbomlik a látványban. Csupán a karakter értékelhető, amely azonban mozaikszerű darabokra osztódik. A kompozíción a kezemben egy almát tartok, amely bibliai jelentést hordoz. A fotó mint médium eddigi művészi gyakorlatomban mindig is fontos szerepet játszott. A diplomamunkámban is helyet kapott a festészet mellett.”
Műterem mint kulissza
Alkotásmódjára jellemző, hogy egyszerre több vásznon is dolgozik, s az anyaggyűjtéshez rengeteg fotót készít. Ezek hatására alakulnak festményei, amelyeket korábban a készülés fázisaiban gyakran át is festett. Ma már inkább kivár, akkor is, ha megakad egy elképzelt folyamat. Eddigi tapasztalata bebizonyította, hogy gyakran lehet meglepő fordulatokkal továbbvinni ilyenkor a képet. A kapkodás nem, de a pihentetés sokszor segíti az alkotófolyamatot.
Gyakran spontán performanszokkal is kiegészül a fotózás, a rajzolás és a festés gyakorlata, mely segíti őt a műben való átlényegülésben. Mindehhez kulisszaként is funkcionál lipótvárosi, horror vacui hangulatú műterme. Itt ugyanis a festmények mellett antik kincsek, maszkok, preparátumok, tükrök és megannyi bizarr kellék biztosítja az állandó ihletett állapotot.
Körbefűzött testek
Az elmúlt néhány évben keletkezett festményei változatosságát mutatja válogatásunk – az alkotások azonos szemléletben, de más-más látványelem kiemelésével készültek. Ilyenek például a fűzőknek – mint a női ruházat ikonikus és szimbolikus elemének – megjelenítése. A Fűző és a Melankólia című festmények színben és tartásukban is kontrasztban állnak egymással. A fűző egyszerre bénító, légszomjat okozó testmerevítő és elegáns kiállást kölcsönző, vágygerjesztő ruhadarab. Viselőjének ambivalens érzés gúzsba kötve megélni a nőiesség vonzó voltát.
Ellenpólust képez ezzel a festménnyel a lenge csipke ölelésében ábrázolt test. Melankolikus hangulat járja át a kompozíciót, ezért tükrözi ezt a megélést a mű címe is. Bár anyagszerűségében könnyed érzetek párosulnak a látottakhoz, a fehér virágminta azonban a tradíció terhét nyomja viselőjére.
Ellentétes pólusok egy személyben
A női lét kiszolgáltatottságát testesíti meg az erotikus utalásokat sem mellőző nipp ready made, a Nő koktélkardokkal. A bolhapiacokon szerzett bizarr kincsek átlényegítése játékos szemléletű, furcsa világokat idéz Verebics Ágnes művészetében. A törékeny anyagból készült miniatűr szobor az artista karddobálás izgalmas, ám vérfagyasztó jelenetével drámai módon szembesíti a nézőt.
Átlényegített női testet ábrázol a Szfinx, az ember fejű, oroszlán testű, szárnyas, mitikus kompozit lény. Bár a képmás feminin jegyeket visel, ő már nem sebezhető áldozat, sokkal inkább domináns státust testesít meg. Uralkodói fejdíszben, az állatok királyának erejét tükrözi, mert a nőiség sokféle arcához ez az állapot is hozzátartozik.
Festményein a művész a törékenységtől indulva, a titokzatos csábítón keresztül a védelmező, és harcias nőt is megjeleníti. Művei tanúságot tesznek arról, hogy a fehértől a feketéig terjedő árnyalatok mindegyike benne rejlik a női természetben.
Felfedni a műveken keresztül tükröztetett érzelemvilágok burjánzását, vagy tőlük szemérmesen elfordulni – a néző döntése. Az alkotó megfestett alakjai szuggesztív erővel hatnak akkor is, ha tekintetük nem látszik primer módon a műveken. Farkasszemet nézni Verebics Ágnes festői világában még a hátaktokkal is lehet!
