Nemcsak Ferenc pápánál, de a katolikus egyház korábbi vezetőinél is szemtanúi lehettünk már annak, ahogyan a mindenkori Szentatya egy kisgyermeket a karjaiba vesz, és megáldja őt. Múlt vasárnap Pomozi István is végignézhette, ahogyan dédunokáját Ferenc pápa megöleli.

Nehéz kiszakadni kisszerű gondolkodásmódunkból. Mindenkiben ott él a hiúság. Szeretünk méricskélni. Kitűnni a többiek közül. A Jézus által ajánlott szűk út a szolgálat útja. Ő maga ad rá példát: „ …ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10,44)

Ez egy sokat szenvedett egyház megújult, utat kereső nemzedékének örömteli kongresszusa volt, derűs és tiszta arcú, idős, érett és fiatal emberek, szépen éneklő, fegyelmezett keresztény közösségek ünnepe, nyitottan a világegyház és más felekezetű testvérek felé.

Csodának lehettünk tanúi, az Úr méltó szabadtéri vacsoráján a figyelmező és fegyelmezett sokadalomban Ferenc pápa az egyetlen Mester szavait segített meghallani: Gyertek mindnyájan, Atyám áldottai! Egy pillanatra megnyílt a mindeneket hordozó Szépség határtalan világa.

A híres Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom 1921-ben jött létre. Sokféle, hitéleti és politikai tevékenységéről és fő szereplőiről tudományos konferenciát rendeznek 2021. szeptember 15-én 9 órai kezdettel a KRE Hittudományi Karán (1022 Budapest, Csopaki utca 6.)

Számos nemzet zászlaja lobogott a gyertyák tízezreitől megvilágított Andrássy úti tömegben, a régi-új eucharisztikus himnusz fohásza szellemében az egyetemesség élményét adva résztvevőknek és világszerte nézők millióinak: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Igazi ökumenikus ünneppé vált az eucharisztikus kongresszus. Nemcsak keleti pátriárkák jöttek el Budapestre, de a hazai protestáns egyházak is nyitottan fogadták a katolikusok világtalálkozóját. Az evangélikus püspök méltatja a vallásközi együttműködés szép példáit.

Moysés Azevedo 22 évesen alapította a Shalom Katolikus Közösséget. Ma már több mint harminc országban vannak jelen, így Magyarországon is. Az alapító is itt lesz szeptember 5. és 12. között Budapesten, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.

Bár az evangélium kétezer éve erre buzdít, a testvériség még messze van a megvalósulástól. Az oltár kenyerében és borában, a világot újjáteremtő Lélek erejével köztünk élő Jézus ki akar szabadítani önzésemből, embertársaink elfogadására, szolgálatára.

Meghívlak, ebédeljünk együtt! Minden meghívás megtiszteltetés. Azt hívom meg az asztalomhoz, akivel közösséget vállalok. A közös asztal nem egyszerűen a gasztronómia helyszíne. Annál sokkal több.

Az Argentínában élő magyar diaszpóra tagjai ma ugyanazzal az érdeklődéssel fordulnak a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felé, mint azt nagyszüleik generációja tette 1938-ban. A keresztény meggyőződés és az őshaza iránti vonzódás egymást erősítve kapcsolja be őket a közös ünneplésbe.

A járvány és a járványtól való félelem a régi korok embere számára mindennapi tapasztalat volt. Két különleges barokk freskó szimbólumainak megfejtése elárulja, hogyan gondolkodtak 250 éve a járványokról.

Az argentin-olasz egyházfő a kollegiális egyházvezetés szellemében új tartalmat kíván adni a II. vatikáni zsinat által létrehozott püspöki szinódus intézményének, lehetővé téve, hogy világszerte a hívők közössége is elmondhassa álláspontját korunk lelki, erkölcsi és társadalmi problémáiról.

Budapest ad otthont az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak szeptember 5–12. között. A záró szentmisét Ferenc pápa mutatja be a Hősök terén. Személyéről, eddigi pápaságáról kérdeztük Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspököt és Bíró László nyugalmazott tábori püspököt.

Amikor a hatalom megszerzése és megtartása érdekében feszültségek támadnak a társadalomban, különösen is fontos a keresztények higgadt, józan, felelősségteljes jelenléte. Az egyház nem hivatkozhat soha politikai pártra, egyedül az igazságosság s a béke megvalósítását támogathatja.

György Alfréd csíkszentdomokosi születésű kamilliánus szerzetes kezdeményezte a Márton Áron szentté avatását kérő nagykilencedet a püspök születésének 125. évfordulója alkalmából, amely tavaly decembertől az augusztus végi születésnapig tartott a főpásztor szülőfalujában, Csíkszentdomokoson.

A XX. század közepéig az eucharisztikus kongresszusok megrendezése olykor politikai feszültségekkel járt. Fabiny Tamás evangélikus püspökkel az idei kongresszus teológiai és politikai vonatkozásairól beszélgettünk.

Az életemet nem a szabályok miatt kell formálnom; úgy kellene élnem, hogy az alapján meg lehessen írni a szabályokat. Fontosak a korszerű ismeretek, de gyermekeinknek elsősorban ezt az élettapasztalatot, példát kell átadnunk. Különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között.

Önismeret, békesség, egyensúlyteremtés, megbocsátás, szabadság, ráhagyatkozás, jelenlét. Kulcsszavak. Ha bármelyik megérint, nem hagy nyugodni, azzal dolgunk van! Sokszor „világgá kell mennünk”, hogy elakadásainkat csendben, imában megértsük, és merjünk változtatni életünkön.

Szent István király ország- és egyházszervező munkájának szilárd alapja az az értékrend volt, amelynek lényege az áldozatvállalás, mások életének szolgálata, a családi, vallási, kulturális, nyelvi közösség és a meggyőződés, hogy nem élhetünk csupán pillanatnyi érdekeink szerint.

A Beregszászban élő Szabó Konstantin tanúságtevő régió papja, aki az üldöztetésben felnőve vállalta a görögkatolikus papi hivatást. Az Eucharisztikus Kongresszus előadójaként hiteles tanúként beszél majd az egyház iránti szeretetéről és az Eucharisztiának az életünkben betöltött jelentőségéről.

Harminc évvel ezelőtt látogatott először hazánkba II. János Pál pápa. Országjárása során mindenütt ünneplő tömegek várták a lengyel egyházfőt, aki, mint üdvözlőbeszédében mondta, „aki szól hozzátok, honfitársatoknak tekinti magát, részt vesz a ti sorsotokban”. A rádiós közvetítésekben közreműködő bencés szerzetes idézi fel személyes emlékeit.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából a Vigadóban rendezett, szeptember 20-ig látható kiállításról Szabó Irén muzeológussal, a tárlat egyik kurátorával beszélgettünk.