Hogyan jött létre a honvédhalmi kegyhely?
Valószínű, hogy létrejöttében nagy szerepe volt a környéken letelepített németeknek, akik magukkal hozták Szűz Mária tiszteletét, de első írásos említése 1887-ből származik, amikor Varga Lajos jászárokszállási búcsúvezető, a vallásos ponyvairodalom kiemelkedő egyénisége a nép ajkán élő emlékeket lejegyezte. Eszerint: „Majdnem száz évvel ezelőtt bizonyos jámborságáról ismert egyén (…) egy kisded halom tetején a Fájdalmas Szűz Mária élő alakját vélte meglátni.”
A későbbiekben a kegyhely fejlődésében szerepe volt II. József búcsújárást korlátozó rendeletének is, aminek következtében a látogatott búcsújáró helyek nem fogadhattak zarándokokat, s harmadsorban nem kis hatással volt a helyre az 1848–1849-es szabadságharc. A kápolnai csatában elesett honvédek közül sokat itt hantoltak el, s innen nyerte nevét a terület. Ez a hely tehát
az elnyomás évtizedeiben a hazafiság és a vallási élet egybefonódására, 1848 emlékének megőrzésére,
éltetésére adott lehetőséget.
Az elesett honvédek emlékköve a feszülettel napjainkban (a szerző felvétele)
Az itt keletkezett szent énekekben találunk utalást a szabadságharcra, például: „Jöjjetek keresztények / Buzgón imádkozni / Negyvennyolcas hősökért / Buzgón imádkozni” vagy
„Vértanúk asszonya / Téged szívből kérünk / Negyvennyolcas hősökért / Imádkozzál, kérünk.”
De a hazafiság és vallási élet egybefonódása figyelhető meg a Honvédhalmi Boldogasszony... kezdetű népénekben is, amely 1948-ban keletkezett, s többek között a hadifoglyok hazatéréséért könyörögnek benne.
Általában egy búcsújáró hely esetében nemcsak a létrejötte kapcsán beszélhetünk valamilyen csodáról, hanem a későbbiekben is. Itt történtek-e ilyen események?
Igen. Később, tehát a XIX. század végétől is Mária-jelenésekről ad hírt a hagyomány, s talán
ekkortól eredeztethető az a forrás, melyet egy Fájdalmas Mária-képpel jelöltek meg.
Innentől kezdve több elnevezésével találkozhatunk, például „Szűz Mária kútja", „Szentháromságforrása", „Kiskút" vagy „Csodakút". Tudunk lejegyzett látomásokról, melyek bepillantást engednek az egyszerű, vallásos nép lelkivilágába. Jellemző mozzanatai, hogy szózatokat hallanak, látomásokat látnak, Máriával beszélnek, tőle parancsokat kapnak.
Honvédhalma 1961-ben a kiskúttal (archív képek Császi Irén gyűjteményéből)
Az egyik ilyen eset a XX. század elejéről származik. Tudni kell, hogy a terület
Károlyi-birtok volt, és nem nézték jó szemmel, hogy a búcsúsok letapossák a vetést, ezért be is tiltották Honvédhalma látogatását
egészen addig, míg az intézője egy hosszú menetet nem látott, amelyik a fehér ruhába öltözött Szűz Mária után haladt. Ez csak egy történet a sok tucat közül, mely a szájhagyományban vagy éppen lejegyzett formában fennmaradt.
Császi Irén a honvédhalmi képekből válogat
És tapasztaltak esetleg valamiféle csodásnak vélt gyógyulást a forrás vizével kapcsolatban?
A szentkutak vizének gyógyító hatása, a víz és a jelenések szerepe a búcsújáró helyek kialakulásában gyakran előforduló motívumok. Így volt ez Honvédhalma esetében is.
A búcsújáró helyeknek a népi gyógyászatban is kiemelkedő szerepük volt.
Innen különféle betegségekre vittek haza vizet, de a helyszínen is használták, ittak belőle, vagy a fájós végtagokra szentvízzel átitatott vásznat csavartak. Gyakran a kút körüli iszapot kenegették a lábukra. A demizsonokban hazavitt vízzel meghintették a házat, istállót és az udvart. Betegség esetén gyógyító ereje miatt itták.
Tudunk konkrét, feljegyzett esetről is?
Nagyon sokan állították, hogy a Kiskút vizétől lettek jobban vagy gyógyultak meg ők, esetleg rokonaik, ismerőseik. Az ilyen esetek többsége nem ellenőrizhető már, de van egy történet a közelmúltból, amelyik Honvédhalma újabb fellendülésének kezdete volt. Ez a közeli Kápolnán lakó Magdus József kőfaragómester esete, aki huszonkilenc évnyi szenvedés, gyomorbántalmak után gyógyult meg a Honvédhalmáról hozott víztől. Ennek állított emléket a helyszínen
egy általa faragott Fájdalmas Szűzanya-domborművel. Ekkor 1954-et írtunk, amikor Mátraverebély-Szentkút ismét be volt zárva,
így nem véletlen, ha újra feltört itt is az elfojtott népi vallásosság.
A Magdus-emlék 1961-ben
Itt is?
Figyelembe kell venni, hogy Heves megyében ekkoriban egy másik népi kezdeményezésre létrejött, hivatalosan el nem ismert kegyhely kezdett kiépülni; Fallóskút a Mátrában. 1948 őszén ugyanis egy hasznosi parasztasszony, Csépe Klára azt állította, hogy megjelent neki Szűz Mária, aki egy gyógyforrást mutatott, melynél hamarosan egy kápolna épült. A hasznosi jelenések és a nyomukban kialakult búcsújárás egyházi-teológiai megítélésében ambivalens magatartás, illetve tartózkodás volt a jellemző, csakúgy, mint Honvédhalma esetében.
Mégis ekkortól beszélhetünk Honvédhalma aranykoráról.
Valóban. A kegyhely fokozott kiépülése az 1950-es évektől kezdődött. A forrást kútgyűrűkbe foglalták, a körülötte álló fákra, fafülkékbe Mária-szobrokat, -képeket helyeztek.
Szakrális kisemlékek, kőből épült szobrok, keresztek, harangláb, oltár, barlang és hálatáblák jelölték a szentkúthoz zarándokló emberek háláját.
Heti rendszerességgel, leginkább vasárnaponként jártak oda a környékbeli településekről, s nemcsak gyalog, de busszal is.
A kegyhely gondozói (1973)
Számos búcsúvezetőről tudunk. Egyik legjelentősebb közülük a felsőtárkányi Erdélyi Gergely volt, aki az utazások szervezése mellett a kegyhely kiépítéséből is kivette a részét. A Krisztus király-, a Szent Anna- vagy a Madonna-szobrok megrendelését, szállítását és felállítását ő tartotta a kezében. Szintén az ő szervezésében készült el a Tábori Béke-oltár, épült a Barlangkápolna, és még sorolhatnám.
Túl szép, hogy igaz legyen.
Még ha nehéz is elképzelni, de így volt. Végül azonban az akkori rendszer vallásellenessége a tófalui szentkút fénykorának 1975-ben véget vetett. Az egyház által jóvá nem hagyott kegyhelyet a környező falvak lelkipásztorai sem nézték jó szemmel. Nem ismerték el a népi kezdeményezésre létrejött, nagy tömegeket vonzó, méreteiben is gyorsan növekedő szoborcsoportokból álló szent helyet. A szobrokat a környékbeli papok nem szentelték föl.
A kút vizét a KÖJÁL fertőzőnek találta. Érseki körlevélben szólították fel a megye településeinek zarándokait a szobrok elszállítására, majd a karhatalom felrobbantotta
az ott maradt építményeket. A kúthoz vezető zarándoklatokat betiltották, a búcsúvezetőket és a szent kutat gondozó asszonyokat megfélemlítették. A korabeli sajtó megnyugvással állapította meg, hogy „a tófalui kutat és a »szentségével« való üzérkedést, lélekmérgezést felszámolták”.
És itt a vége? Nem próbálta azóta senki feltámasztani a honvédhalmi kultuszt?
Kőkereszt a bevezető út mentén, háttérben a Mátra (a szerző felvétele)
Történtek ígéretes próbálkozások. 2010-ben a 3-as út mellett, Honvédhalma bejáratánál
keresztet állíttatott a káli Tarnai Lászlóné Bodó Ilona.
Erre az motiválta, hogy egy gyógykezelés után, ha csak átmenetileg is, jobban lett az onnan hozott víztől. Szintén az ő elképzelései alapján épült, de már halála után, egy kis kápolna is a kúttól nem messze. Ennek környékét és a keresztet a férje tartja rendben.
Szentmise 2022 augusztusában (a kerecsendi egyházközség Facebook-oldaláról)
Szórványosan, de a környékbeli önkormányzatok és plébánosok is szerveznek oda megemlékezéseket, kirándulásokat, sőt tavaly augusztusban zarándoklatot vezetett Koós Ede, Kerecsend plébánosa. Szentmisét is tartottak, melynek főcelebránsa Szabó József atya, az egri szeminárium akkori lelkivezetője volt. Tófaluból származóként neki különösen is kedves Honvédhalma.
Gyermekkorában sokszor húzta meg a kisharangot, és egy későbbi látogatása alkalmával az elpusztított Kiskútnál támadt benne a papi hivatás gondolata.
Szóval úgy tűnik, hogy egyre nagyobb figyelem irányul mostanában Honvédhalma felé.
Nyitókép: Feldebrői búcsúscsoport a szobrok előtt az 1960-as években
A kegyhely történetéről részletesebben Császi Irén tanulmányában olvashatnak.
