Figyeljétek meg, ő lesz a következő pápa! – jegyzi meg az idős Fülöp-szigeteki verbita atya. – A legtöbb bíborosi kinevezésről sejthetjük, mi van a háttérben. Ez azonban szokatlan, sőt egyenesen titokzatos. E mögött biztosan a Szentatya személyes szándéka áll. Ő már arra gondol, ki lesz az utódja.

Amit karácsonykor ünnepeltünk, velünk élő valóság. Nyomorúságunkból, halálra szántságunkból meg vagyunk váltva. Jézus mindannyiunkkal közösséget vállalt, amikor Jánosnál bemerítkezett a Jordánba. Az Isten országa testvéri közösség, ahová mindenki meghívást kapott.

Ferenc pápa a katolikus egyház világegyház jellegét erősítve rendszeresen emeli magas tisztségekbe távoli vagy nem katolikus többségű országok főpapjait. A decemberi konzisztóriumon Német László belgrádi érsek mellett egy másik verbita szerzetest, Izao Kikucsi tokiói érseket is bíborossá kreálta.

Filmvászonra kívánkozó kalandos expedícióiról, rabszolga-kereskedőkről és -felszabadítókról, az indiánokat emberszámba vevő szerzetesekről, s a hittérítés egykori és mai útjairól kérdeztem a három földrészen magyar jezsuita misszionáriusok nyomába eredő Sajgó Szabolcsot.

A világ üdvére született gyermek az élet világosságát hozta, reményt sugároz, amely nélkül a napkeleti bölcsek útját járni képtelenség. Reménységgel, hittel, bizalommal tekintsünk az égre, hogy meglássuk a csillagot, amely minden ember számára fölragyogott.

Politika, szabadság, hagyomány címmel terjedelmes válogatás jelent meg Joseph Ratzinger eddig magyarul nem olvasható előadásaiból, beszédeiből, prédikációiból és tanulmányaiból. A kötet szerkesztője és fordítója, Görföl Tibor XVI. Benedek halálának második évfordulóján foglalja össze benyomásait.

Kiváltságos gondoskodás jár a családnak, mely az élet és a szeretet bölcsője, különösen amikor az élvezetvágy szelleme és a fogyasztási láz elapasztják az élet forrásait – figyelmeztet II. János Pál pápa. Apátlan, anyátlan nemzedékek nőnek fel, megértésre, törődésre vágyakozva.

Közel tíz éve gyakran hangzik el a szinódus és a szinodalitás kifejezés a katolikus egyházban, ám egyelőre nem tudni, hogy a gyakori emlegetés jár-e majd következményekkel. Mindenesetre az egész világegyházat megmozgató szinodális folyamat október végi lezárulta nem rezignációra ad okot.

Ne félj! Ez az üzenet az angyali üdvözlettől a betlehemi éjszakán át a vihar lecsendesítéséig végigvonul az evangéliumokon. Az élet közénk született Urával való találkozás ujjongó, tiszta örömével lépjünk át a Ferenc pápa által karácsonykor megnyitott szentévi kapun.

A tekintéllyel való visszaélés mindig hatással van az elszenvedő istenképére. Botrányoktól, botrányos esetektől hangos a sajtó. Az egyház hitelességét nem az szolgálja, ha a kényes ügyeket eltussolják.

Krisztus születésének 2025. évfordulója alkalmából szentév lesz a következő esztendő. Advent első napjaiban Rómában végiglátogattam a négy pápai – a Szent Péter, a Lateráni Szent János, a Santa Maria Maggiore és a Falakon kívüli Szent Pál –  bazilikát.

Egyre többen menekülnek látszatvilágba, miközben hamis messiások üres ígérgetéseinek áldozataivá válnak. Keresztelő János nem kér rendkívüli dolgokat a hozzá fordulóktól, csupán tisztességet, önmérsékletet, szolidaritást, testvériességet. Ma sem, nekünk sem mondana mást.

Keresztelő János megvallotta, hogy a Jézus a Megváltó, akiben Isten jósága és emberszeretete kézzelfogható valósággá vált. Azonban amit ma magunk körül látunk, messze van attól, amit Jézus az Isten országáról beszélve meghirdetett. Karácsonyra készülve főként magunkban kell rendet tennünk.

Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, de Jézus biztosan eljön. A készenlét nem tétlen várakozás; „Ne nehezedjék el a szívetek tobzódásban!” Aki hittel és hitből él, félelem nélkül várhatja az Emberfia eljövetelét: amit egynek a legkisebbek közül tettünk, az Úrnak tettük.

Száz éve halt meg Lepsényi Miklós író, szerkesztő, országgyűlési képviselő, huszonnégy éven át Nógrádszakál lelkipásztora, akinek emlékét a községben ma is díszkút őrzi. Meghurcolása jól mutatja a „boldog békeidők” egyházellenes légkörét, amiről manapság nem sokat hallunk.

Jézus tanításának középpontjában Isten elközelgő, sőt már jelen lévő országa áll, polgárai valamennyien a gondoskodó Atya gyermekei, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, s uralkodás helyett szolgálatra, sőt az ellenség szeretetére ösztönöz.

Mérgez, pusztít a hazugság. A fegyvergyártás „védelmi ipar”; arctalan hatalmak érdekében ártatlan emberek gyilkolják egymást. Az „érzékenyítés” a természetellenes elfogadására ösztönző manipuláció. E látszatvilágban egyetlen bizonyosság Jézus ígérete: az Ő igéi soha el nem múlnak.

Példabeszédeiben Jézus szembeállítja a magát mindenkinél többre tartó gőgös embert a korlátait elismerővel, a sokból alig adakozót a kevéshez sem ragaszkodóval. Vegyük észre: Jézust nem lehet úgy követni, hogy csak egy részt adok magamból neki.

Hétköznapi észjárással ma sem könnyű vállalni az ellenségszeretet követelményét. A szeretet erőfeszítést kíván. Lényegéhez tartozik a feltétel nélküli elfogadás: viszonzás híján is jót akar mindennek és mindenkinek. Igazán szeretni csak a megtérő, Isten rendjét magába befogadó ember képes.

Vályi Nagy Ervin, a háború utáni magyar református teológiai gondolkodás nagy alakja november 11-én lenne százéves. Jóllehet a rendszerváltoztató nemzedék erkölcsi példaképe, bölcsességforrása volt az 1993-ban elhunyt hittudós, emléke mintha mára megfakult volna.

Mintha lelki-szellemi sötétségben botorkálna a világ. Sokak érdeke, hogy ne lássunk át fondorlatokon, hogy csőlátásunk legyen. Uram, hogy lássak! – kiálthatjuk a jerikói vak koldussal. Hogy Simeonhoz hasonlóan megláthassa szemünk az üdvösséget, akit világosságul küldtél minden nemzedéknek.

Gergely pápa 1582-es naptári reformja az évszázadok során az időszámításban is elválasztotta egymástól a nyugati és a keleti kereszténységet. Időről időre felmerül az egységesítés igénye.

Jézus tanítványaiban is él az ösztönös hatalomvágy, azon vetélkednek, ki fog eljövendő országában az Úr jobbján vagy balján ülni. Még nem értik, hogy az Ő országa nem e világból való. Még meg kell mosnia a lábukat a Mesternek, hogy megsejtsenek valamit arról, ki a nagyobb igazán.