Növeld bennünk a hitet! – kérték az apostolok Jézust. (Lk 17,5–6) Az Úr, a Mester közvetlen közelében jártak. Mellette voltak. Megtapasztalták, hogy Jézus körül megváltozik a világ. Érdemes ebből a szempontból is végigolvasni az evangéliumokat, hányszor említi Jézus a hitet. Ahhoz, hogy valóban megváltozzék a világ, hitre van szükség.
Nem tételek, igazságot megfogalmazó mondatok felsorolására – valami egészen másra. Személyes kapcsolatra. Feltétel nélküli bizalomra.
Arra, hogy az embernek legyen bátorsága elfogadni, hogy az életnek van ura. S ez az úr nem én vagyok.
Érdemes a hit szempontjából is végigolvasni az evangéliumokat (a szerző fotói)
Benne él az emberben a vágy a hit után. Szabó Magda írja:
Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.
Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.
(Hinni)
Ady Endre pedig így kiált:
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
A hit személyes kapcsolat a teremtmény és a teremtő között. Az ember és az Isten között. A hit fölismerése annak, hogy hol a helyem a világban. A hit elfogadása annak, hogy véges lény vagyok, akinek élete bele van szorítva a térbe és az időbe. A hit elfogadása annak, hogy bármennyire szeretnénk is racionális választ adni létezésünk leglényegesebb kérdésére, bár egész életünkben keressük a feleletet, mégsem jutunk el a megnyugtató, ésszel felfogható válaszhoz.
Vannak, akiknek az a véleményük, hogy ami van, ez a sokszínű, csodálatos világ, amelyben a szépség mellett annyi tragédiát is megtapasztalhatunk, csak úgy „lett”, magától. A véletlen műve. Sok „hogyan”-ra van válaszunk, a közvetlen „miért”-ekre is találunk feleletet, de
arra, hogy végül is az élet meg a világ miért van, nem tudunk feleletet adni.
Mert lehetne minden úgy is, hogy nincsen. A saját létezésemmel is így vagyok: lehetne úgy is, hogy nem vagyok. És majd nem leszek.
Lehetne úgy is, hogy nem vagyok. És majd nem leszek
A beteg asszony, aki Jézus ruháját érintette, meggyógyult. Jézus ennyit mond: „Hited meggyógyított téged!” (Mk 5,34)
Az út szélén kolduló vaknak is, aki a látását kéri, ezt mondja: Hited meggyógyított téged!
(Mk 10,52)
Jairusnak, a zsinagógai elöljárónak, akinek leánya halálán van, ezt mondja: Ne félj, csak higgy! (Mk 5,36)
A századosról, aki beteg szolgájáért könyörög, ezt mondja: Senkinél sem találtam ekkora hitet Izraelben. (Mt 8,10)
Az emberek döbbenettel tapasztalják, hogy Jézus közelében megváltozik a világ. Jézusban jelen van az élet. Jézus ura életnek és halálnak.
A bizánci liturgia szép imádsága: „Hiszem Uram és vallom, hogy te vagy Krisztus, az élő Istennek fia, aki a bűnösöket üdvözíteni a világra jöttél.”
A hit: elfogadás. Alapvető emberi magatartás. A hit nem csak az Isten elfogadása, hanem saját magamat is elfogadom úgy, ahogy vagyok, esendőségemmel, vakságommal, bénaságommal, gyöngeségeimmel. Megvallom, hogy életem teljességét magától az Istentől, az Élet teljességétől várom.
Saját magamat is elfogadom, esendőségemmel együtt
Fontos, hogy tudjam, miben hiszek. A leglényegesebb azonban, hogy tudjam: kinek hiszek. (2Tim 1,12)
Arról szoktak beszélni, hogy hit és tudás, hit és tudomány nem összeegyeztethető. Más a területe mindegyiknek. Sokszor elhangzik, hogy „a tudomány bebizonyította”. Mi a tudomány? Igazolt ismeretek rendszere – így határozták meg régen. Vannak, akik számára az jelenti a tudományost, ami mérhető, számítható, összehasonlítható. A filozófusok nem számolnak és nem mérnek. De ők is gondolkodnak, nem csak a természettudósok. Ők is szembesülnek a tapasztalható világgal. Mindannyian egyformán szeretnének a látható, tapasztalható világ titkai mögé látni.
Mi a feladatunk? – tehetjük föl a kérdést. Mindannyiunk számára feladat, hogy az életünket értelmesen éljük le. Istenben hívők és Istenben nem hívők számára közös meggyőződés lehet, hogy vannak értékek, amelyek nélkül emberi módon nem lehet élni.
Ilyen érték az élet tisztelete, az élet szolgálata. A jónak és a rossznak világos megkülönböztetése.
Mert jó az, ami szolgálja és védi az életet. Rossz pedig minden, ami az életet pusztítja, nehezíti, ellehetetleníti.
Közös felelőssége mindenkinek az élet szolgálata. Közös felelősségünk egymás megbecsülése, tisztelete. Közös felelősségünk, hogy a hazugságot kiirtsuk magunkból, a környezetünkből és a világból.
A hívő ember meggyőződése, hogy a hit: kegyelem. Ajándék. Az Istentől kapott ingyenes ajándék.
Tenni, cselekedni kell azért, hogy megváltozzék, hogy élhetőbb legyen körülöttünk a világ.
Jézus tanítványai ezt tapasztalták. Ahol Jézus jelen volt, emberibb és élhetőbb lett a világ. Mert nemcsak Jézus volt jelen. Jelen volt az emberekben elevenen élő hit, hogy őbenne van üdvösségünk. (Gal 6,14) Mert a Názáreti Jézusban velünk az Isten.
Legyen bennünk bátorság, elbizonytalanodó emberekben, hogy kimondjuk az apostolokkal együtt a kérést: Uram, növeld bennünk a hitet!
