Elnök Úr lett 2016-ban az EU első különmegbízottja, akinek feladata a vallásszabadság EU-n kívüli térségekben való előmozdítása volt. Az Ön számára nem jelentenek újdonságot azok a statisztikai adatok, melyek szerint a keresztény egyházak üldözése világszerte növekszik. Ön szerint mi lehet a kiváltó oka ennek a tendenciának?

Növekszik azon autokratikus kormányok vagy totalitárius rendszerek száma, amelyek a vallási meggyőződést és közösségeket problémának, ellenfélnek vagy egyenesen ellenségnek tekintik. Észak-Korea vagy Kína mellett így gondolkodnak a militáns politikai iszlámot valló rezsimek (Afganisztán, Szíria, Irán) is.

A második kiváltó okot a politikai vagy vallási ideológián alapuló

terrorista csoportok és szélsőséges mozgalmak jelentik. Ők úgy támadják a keresztényeket, mintha azok a Nyugat ügynökei lennének,

akik ellen gyűlöletet hirdetnek és brutális erőszakot alkalmaznak (például Nigériában, Egyiptomban, Szomáliában). A harmadik kiváltó ok pedig az a társadalmi intolerancia, amikor helyi szinten támadják meg az ott (többnyire kisebbségben) élő keresztény és más közösségeket (Pakisztán, India).

Leégett templom az indiai Orisza államban (forrás: All India Christian Council, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)

 

Ott, ahol a keresztény közösséget üldözik, más kisebbségeket is támadnak. Neves intézmények becslései háromszáz-háromszázötven millió üldözött keresztényről beszélnek napjainkban. A nemzetközi szervezetek és a túlnyomórészt keresztény kultúrájú és lakosságú országok viszont vagy nem nyújtanak segítséget, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják ezeket a számokat és fejleményeket.

Ez a több mint háromszázmillió hitéért üldözött keresztény óriási létszámot jelent. Miért nem vizsgálják ezt a jelenséget vagy foglalkoznak mindezzel sokkal részletesebben a nemzetközi szervezetek?

Elsősorban az államok felelőssége az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának feladata. Természetesen az olyan szervezeteknek, mint az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió, nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk e tendencia fékezése, illetve több segítséget kellene nyújtaniuk a fejlődés pozitív irányba fordításának érdekében. Hiszen ezek a szervezetek mind olyan célok és értékek védelme érdekében jöttek létre, amelyek az üldöztetés tényeinek tükrében alaposan leértékelődnek.

Az ENSZ-en belül ugyan van vallás- és vallásszabadsággal foglalkozó különmegbízott, de hatásköre nagyon korlátozott. A vallásszabadság előmozdítása ugyanis nem tartozik külön napirend alá még a vallásszabadsággal foglalkozó szervezeten belül sem, s ugyanígy az EU-n belül sem. Jellemző példa erre az is, hogy miután 2016 és 2019 között először voltam

az EU-n kívüli vallásszabadságért felelős különmegbízott, a mandátumom lejárta után a posztot máig nem töltötték be újra.

Sajnos ez a kérdéskör láthatóan nem tartozik a jelenlegi Európai Bizottság prioritásai közé. Ez politikai akarat kérdése. Pedig a vallásszabadság sok egzisztenciálisan fenyegetett ember számára élet-halál kérdését jelenti.

Hogyan tudja a Vallásszabadság Európai Fóruma (FOREF Europe) vagy más nemzetközi szervezetek befolyásolni és megfordítani ezt a tendenciát?

A nemzetközi nem kormányzati és civil társadalmi szervezetek kiegészítik és néha helyettesítik az egyes államoknak a vallásszabadság előmozdítására irányuló erőfeszítéseit világszerte. A FOREF Europe konferenciákat szervez és információkat tesz közzé a vallásszabadság helyzetéről Európában és a világon. Aktív kapcsolatokat ápol Afrikában, s arra is felhívja a figyelmet, hogy a vallásszabadságot még olyan szabad és demokratikus országokban is egyre inkább aláássák vagy közvetlenül támadják, mint Japán, Dél-Korea vagy újabban Franciaország.

Az elmúlt öt évben olyan nemzetközi mozgalom is kialakult, amely kormányokat, parlamenti képviselőket és civil társadalmi szervezeteket fog össze a vallásszabadság előmozdításának érdekében. Évente globális csúcstalálkozókat és miniszteri konferenciákat tartanak Washingtonban. 2020-ban megalakult a vallás- és meggyőződés-szabadság előmozdítására létrehozott nemzetközi szövetség, amely eddig negyvenkét államot tömörít magában.

Hogyan kellene a szabad országok vezetőinek és keresztény közösségeinek felelősségteljesen reagálniuk a mostani helyzetre?

Az emberi és polgári szabadság és a keresztény etika elválaszthatatlanul összekapcsolódik.

Egyetértek Robert Schumannal abban, hogy a demokrácia térben és időben a kereszténységgel együtt született meg. Ezért olyan fontos ma is a vallásszabadság védelmében tanúsított éberség és szolidaritás. Itt mindenekelőtt az emberi személy méltóságáról és mindannyiunk életéről van szó. A gonosz azért is „virágzik” a világban, mert sok szövetségese van. Legfőbb szövetségese a közöny, a tudatlanság és a félelem. Nem foglalkozunk mások fájdalmával, mert messze vannak, vagy mert egyszerűen nem is érdekel bennünket.

Nem tudjuk és nem értjük, mi történik a világban. Félünk felemelni a szavunkat az elnémítottak vagy erőtlenek érdekében, félünk kiállni az Igazság mellett. Márpedig a hit miatti üldöztetésről beszélni kell, és nyilvánosság elé kell tárni annak tényeit. Ez ugyanis az emberi jogok legbotrányosabb megsértését jelenti. Az ezzel szembeni közömbösséggel együtt jár az értékek hanyatlása, s annak a következményeiben megnyilvánuló válság.

Ennek ma mindannyian tanúi vagyunk. A keresztények válaszának erre a helyzetre az alapvető értékek helyreállításáért vállalt küzdelemnek kellene lennie, mert az értékek nélküli demokrácia előbb vagy utóbb a többség zsarnokságához vagy anarchiához vezet. A keresztényüldözésre adott felelős és példamutató válaszadásnak három fázisa van. Imádsággal és
a helyzetről szóló valós médiakommunikációval kezdődik, gyakorlati szolidaritással és jótékonysági munkával folytatódik az érintett területeken, majd az üldözöttekért való kiálláson keresztül, az elnyomott és szenvedő közösségek érdekében folytatott hatékony nemzetközi együttműködéssel végződik.

Amikor az EU különmegbízottja voltam, több mint

húsz lelkiismereti fogoly és üldözött életének megmentését vagy szabadságának elnyerését sikerült elősegítenem

Pakisztánban, Szudánban, Iránban és Kubában.

A magyar kormány rendszeresen támogatja az üldözött keresztény egyházakat a Közel-Keleten és máshol. Önt nemrég fogadta Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Milyen lehetőségeket lát a magyar kormánnyal való együttműködésre ezen a területen?

A magyar kormány 2016 óta folyamatosan aktív munkát végez, az általa nyújtott anyagi, humanitárius és oktatási segítség lefedi az érintett területeken fellépő szükségleteket. Ez a folyamatos odafigyelés és segítség az üldözött keresztényekkel való hosszú távú szolidaritás kifejezését jelenti közvetlenül az érintett területeken. Gyakorlati kivitelezése pedig a veszélyben élő közösségekkel való közvetlen együttműködésben valósul meg. Mindezt az emberek pozitívan értékelik Nigériában, Irakban, Szíriában és a világ más részein. Ez a hatékony fejlesztési segélyezés egyúttal az illegális migráció megelőzésének példáját is magában hordozza. Tehát közvetett hasznot hoz Magyarországnak mint donorországnak is.

Ján Figeľ Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével (képek Ján Figeľ archívumából)

 

Modellként szolgálhat a Hungary Helps program egy közös visegrádi Helps program létrehozásához. Ez a közép-európai országok politikai akaratának kérdése. Kövér László támogatja ezt a törekvést. Beszélgetésünk legutóbb azonban elsősorban az ukrajnai háború befejezésének szükségességéről szólt. Úgy gondolom, az európai béke stratégiai fontosságú és elérhető. Robert Schuman második világháború utáni tervéből kellene inspirálódnunk. (Lásd Ján Figeľ írását lapunk 6. év
folyamának 8. számában erről a témáról.)

Az olasz AgenSI katolikus hírügynökség megdöbbentő adatokat tett közzé a megszállt ukrán területeken folyó vallás- és egyházüldözésről.

Amióta huszonöt évvel ezelőtt a „lelki biztonság” fogalma az orosz nemzetbiztonsági stratégia részévé vált,

a nem ortodox közösségek korlátozások, tiltások és támadások célpontjaivá váltak.

A Krím megszállása, Ukrajna inváziója és az Ukrán Autokefál Ortodox Egyház létrehozása még inkább fokozta ezt az üldöztetést. Oroszországot ezért számos nemzetközi fórumon is bírálat érte. Ugyanakkor

a kijevi kormány is bizonyos mértékig válaszintézkedéseket

tett ezen a területen. Háború van, és a háborúkban gyakran az igazság az első áldozat, és vele együtt áldozattá válnak sok ember vallási kisebbségi és szabadságjogai is.

Elnök úr milyen credóval kezdi tevékenységét a FOREF Europe szervezet élén?

A vallásszabadság védelme és előmozdítása szorosan és erősen kapcsolódik az emberi méltóság védelméhez, mivel ez a gondolat, a lelkiismeret és a szellem belső szabadságának kifejeződése. A mi szabad Európánkat ilyen meggyőződések és küzdelmek formálták. A vallásszabadság tehát az ember racionalitását, erkölcsiségét és szellemiségét fejezi ki. És ez minden ember – legyen hívő vagy ateista – számára egyaránt fontos. Az emberi személy méltóságát fejezi ki, amely jogaink és kötelességeink alapja. Ezért alapvető fontosságúnak tartom a személy méltóságának tiszteletben tartását és a mindenki számára biztosított felelős szabadság védelmét. Erre szólít fel bennünket például az az emberi méltóság védelméről szóló Punta del Este-i nyilatkozat is, amelyet 2018-ban más nemzetközi szakértőkkel együtt kezdeményeztem.

Meggyőződésem, hogy ki kell alakítanunk az emberi méltóság kultúráját, hogy az emberség, az igazságosság és a béke uralkodjon a világban. Hogy a bennünket körülvevő sokféleségben ne csak létezni, hanem élni is tudjunk. Ne csüggedjünk a körülöttünk zajló fejleményeket látva. Ne engedjünk se a pesszimizmus, se az olcsó optimizmus érzésének. Az életben azok győznek, akik a szabadon, a hasonlóan gondolkodó emberek közösségében elszántan és kitartóan küzdenek a békéért, az igazságosságért és a mindenki számára elérhető közjóért.

 

A Vallásszabadság Európai Fórumát (FOREF Europe) a vallásszabadság és más alapvető emberi jogok védelmére 2005. december 20-án alapította Bécsben Christian Brünner professzor, a Grazi Egyetem Jogi Karának korábbi rektora, az osztrák parlament egykori tagja, és Peter Zoehrer emberi jogi aktivista. A FOREF rendszeresen beszámol a médiának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, a nemzeti kormányoknak és más emberi jogi szervezeteknek a vallásszabadság elleni jogsértésekről. Az általa létrehozott nemzetközi tudományos szakértői testület és felekezetközi vallási tanács rendszeresen fellép a vallási intolerancia ellen, és részt vállal a vallási diszkrimináció és üldöztetés áldozatainak megsegítésében.