Tigre Nagy Buenos Aires része, innen lehet behajózni a közeli szigetvilágba, amely kedvelt hétvégi kirándulóhely, sok nagy házzal.
Menetrend szerinti hajó Tigre szigetvilágában (a szerző fotói)
Vannak, akik itt is laknak, templom és iskola is működik itt. Minden házhoz stég tartozik, ahonnan le lehet inteni a hajót, ha valaki fel akar rá szállni. Más hajók a kitett vizes ballonokat cserélik. Az éttermek fő specialitása azonban a víz közepén is a marha. Külön világ ez: itt ér véget a két és fél ezer kilométer hosszú Paraná, amely, ha a Rio Grandét is hozzászámoljuk, négyezer kilométer hosszú, és itt kezdődik a Río de la Plata, amely neve szerint folyó, valójában azonban
a világ legszélesebb folyótorkolata: úgy háromszáz kilométer hosszú, és legszélesebb részén meghaladja a kétszáz kilométert.
A túloldala már Uruguay.
Evezősklub La Marinában (forrás: longhorndave /David/, CC BY 2.0, Wikimedia Commons)
Ahol Luttor Ferenc és Ferenc pápa is gyóntatott
Buenos Airestől délkeleti irányban körülbelül harminc kilométerre, a La Plata partján fekszik Plátanos, mely a fővárosi agglomeráció, azaz Nagy Buenos Aires része. Miért olyan érdekes ez a kis hely, hogy
Ferenc pápa fontosnak tartotta, hogy utalást tegyen rá 2021-ben, amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére Budapestre
érkezett, a püspökökkel való találkozó alkalmával, majd két évvel később, 2023-as magyarországi látogatása során még két beszédében is?
Amikor a Magyarországot elhagyni kényszerült nővérek megérkeztek Buenos Airesbe, először Luttor Ferencet keresték, akinek néhány évvel korábban, 1947-ben kellett elhagynia Rómát. Luttor Ferenc a római Pápai Magyar Intézet alapító rektora volt, aki az ottani magyar papi közösséget 1928-tól vezette. Nehéz időkben állt az intézmény élén, akik ismerték, a megmaradt levélváltások tanúsága szerint később is nagy tisztelettel beszéltek róla.
A második világháború után itthon azzal vádolták meg, hogy a nyilasokkal kollaborált, ezért sem térhetett vissza hazájába. Mivel azonban „nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék” (Mt 10,26), az utóbbi években kalandos úton éppen Argentínából előkerült dokumentumok egészen más megvilágításba helyezik az ő szerepét. A világi történetírás gyakran elfelejti, hogy
Luttor Ferenc elsősorban pap volt és egy egyházi intézmény vezetője,
ez pedig döntően meghatározta azt is, hogy krízishelyzetben hová orientálódjon.
Luttor Ferenc villa angelai magyarok körében (forrás: korosiprogram.hu, a Nemzetpolitikai Államtitkárság engedélyével)
Luttor Ferenc 1947-ben Buenos Airesben talált új otthonra. Nem sokkal megérkezése után már neki kellett fogadnia az újabb menekülteket. A Magyarországról érkező angolkisasszonyoknak is – a helyi emlékezet szerint – őt kellett érkezésük után keresniük. Összesen tizenhét nővér kezdett új életet itt 1951-ben. A szerzetesrend tagjai otthon iskolákat tartottak fent, így itt is kötelességüknek érezték, hogy karizmájuknak megfelelően folytassák az oktatás-nevelés áldozatos munkáját. Luttor Ferenc azonban csak a kezdeteknél lehetett jelen, mert 1953 tavaszán elhunyt, itt is temették el. Mivel rektor elődöm volt, és kutatásaim során többször találkoztam az életével, régi vágyam volt, hogy eljöjjek ide, és itt mutassam be a szentmiseáldozatot, hálát adva az alapítókért, egyben kérve Isten áldását az élőkre.
Az elvetett mag ugyanis kizöldült és szárba szökkent.
A következő évtizedekben Plátanos a Buenos Airesben és környékén élő magyarok egyik fő találkozóhelyévé vált, nemzeti és vallási ünnepek helyszíne.
A tágas udvar mikulás- és karácsonyi ünnepek színtere is lett – decemberben Argentínában nyár van –, ilyenkor nemegyszer az egyik udvaron álló örökzöld fát is feldíszítették az itteni magyarok. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség keretein belül Plátanoson két cserkészcsapat is működött (egy a fiúknak, egy a lányoknak), sőt az amerikai magyar cserkészek az első időben a vezetőképző táborokat is itt tartották.
Az angolkisasszonyok temploma Plátanoson
Az utolsó magyar máter 2019-ben hunyt el. Az iskola változatlanul működik, és továbbra is az angolkisasszonyok (Congregatio Jesu) fenntartásában van. Plátanos település Domonkos László verbitának köszönheti azóta plébánia rangra emelt templomát, amelynek védőszentje a felebaráti szeretet példája, Árpád-házi (vagy ahogyan itt mondják: Magyarországi) Szent Erzsébet.
A Plátanoson lévő egykori magyar központba, az ottani máterekhez járt gyóntatni egy időben Jorge Mario Bergoglio jezsuita páter, a későbbi Ferenc pápa is. Így emlékezett rájuk a nemrég elhunyt Szentatya 2023. április 28-án a budapesti Szent István-bazilikában:
„Nem tudom elfelejteni az angolkisasszonyok közösségébe tartozó magyar nővérek bátor és türelmes tanúságát, akikkel Argentínában találkoztam,
miután a vallásüldözés idején elhagyták Magyarországot. Tanúságtevő, csodálatos nők voltak! Tanúságtételükkel annyi jót tettek velem.”
San Martín és a katedrális
Sokáig épült a főszékesegyház, főleg a homlokzatán gondolkodtak hosszú ideig. Benne egy múzeum is található, amelyben Ferenc pápára, egykori Buenos Aires-i érsekre emlékeznek.
A Buenos Aires-i főszékesegyház (forrás: Alexis González Molina, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)
A templom egy téren áll az Elnöki Palotával, így szinte elkerülhetetlen a tér két oldala között egyfajta feszültség, össze- és szétfonódás; sőt, a főszékesegyház egyik oldalkápolnájában José de San Martín sírja van, ahol ma is katonák állnak díszőrséget. Az 1850-ben elhunyt argentin szabadságharcosnak egyébként mindenütt van valamilyen emléke, szobra az országban, terek és utcák vannak róla elnevezve – e tekintetben olyan, mint nálunk Kossuth Lajos.
Az elnöki palota, a Casa Rosada (forrás: Sandro Halank, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Egy igazi Mitteleuropäer sors
Bánffy Zsófia nagyanyja gróf Zichy lány volt, édesapja Bánffy Endre báró, erdőmérnök, aki a családi birtokokon vette hasznát tudásának. Zsófia 1939. augusztus 26-án, néhány nappal a második világháború kitörése előtt született Palotailván, az erdélyi Maros vármegyében. Édesanyja Ludovika Stolberg zu Stolberg grófnő – így Zsófia sokkal könnyebben mesélt magáról anyanyelvén, németül, amikor a Nagy Buenos Aires területén fekvő Villa Ballester nevű településen lévő magyar alapítású, Szent István királyról nevezett idősotthonban a szentmise után beszélgettünk.
A szerző Bánffy Zsófiával
A háború idején családjának is menekülnie kellett, ő ekkor még néhány éves volt csupán. Egy négylovas szekéren jutottak el előbb az ostromlott Budapestre, majd onnan a németországi rokonokhoz. A harmadik gyermek eközben született meg Roßla kastélyában, Sachsen-Anhaltban, éppen 1945. május 7-én, amikor elhallgattak a fegyverek. Roßlát ráadásul néhány héttel azelőtt az amerikaiak foglalták el ugyan, de végül a szovjet érdekszférába került... Argentínába 1948-ban mentek ki, hiszen akkor már pontosan látható volt, milyen irányt vesz Európa és benne a Kárpát-medence sorsa. Az apa ott látta meg a továbblépés lehetőségét.
Zsófiával együtt négyen vannak testvérek, hárman Argentínában élnek, egy fiú, Pál került haza Európába: ő München mellett él. Zsófia már az új hazában ismerte meg Roman von Brevernt, aki Észtországból került Argentínába. Három gyermekük született, két fiú és egy lány – egy fiú ment vissza Európába, ő Olaszországban él, Bergamóban.
Cserkészdalok az idősotthonban
Különösen megható pillanat volt, amikor a szentmise végén elénekeltük a himnuszt: a cserkészmúlttal is rendelkező lakók azonnal vigyázzba álltak (már aki tudott), és cserkésztisztelgéssel adta meg a tiszteletet a magyar himnusznak. Ezután közösen néhány tábortűzvégi cserkészdalt is elénekeltünk, amelyek összekötnek bennünket, magyar cserkészeket határon, óceánon innen és túl. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség
a magyarság egyik legfontosabb megtartó ereje volt az emigráció évtizedei alatt,
és ma is komoly munkát végez. A magyarországi újrakezdés éveiben pedig sokat segítettek az otthoniaknak.
Magyar emlékek és a cserkészek Hungária-jelvénye Platánoson
Argentínai missziós utam során ötezer kilométert tettünk meg autóval, s olyan emberekkel találkozhattam, akiknek ősei egykor a jobb élet reményében vagy éppen külső kényszer hatása alatt hagyták el hazájukat, de akik ma is büszkék gyökereikre: hitükre és magyarságukra.
Deo gratias – Istennek legyen hála.
Nyitókép: Szent István király felajánlja országát a Magyarok Nagyasszonyának – színes üvegablakok a plátanosi iskolában
