Különleges, a „nagy földrajzi fölfedezések” eufemisztikus kifejezésével illetett hódító és rablóhadjáratok több évszázados történetében egyedülálló, a bennszülötteket emberszámba vevő pozitív missziós kísérlet emlékei rejlenek a dél-amerikai őserdők mélyén.

Amikor hatvan évvel ezelőtt Szent VI. Pál pápa elmondta békét hirdető történelmi beszédét az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése előtt, még csak húsz évvel jártunk a második világháború befejezése, egyben a szervezet megalakulása után. 

Emigráns honfitársaink megteremtették a maguk otthonos világát Buenos Airesben is: templom, iskola, cserkész- és idősotthon szolgálta közösségeiket, s szolgálják mindmáig a befogadó város polgárait. A magyar szó idővel megritkult, de el nem hallgatott, s a magyar identitás változatlanul eleven.

Különleges, a „nagy földrajzi fölfedezések” eufemisztikus kifejezésével illetett hódító és rablóhadjáratok több évszázados történetében egyedülálló, a bennszülötteket emberszámba vevő pozitív missziós kísérlet emlékei rejlenek a dél-amerikai őserdők mélyén.

Nagyrészt már csak spanyolul beszélnek a harmincas évek gazdasági világválsága idején Argentínába vándorolt magyarok unokái, s dédunokái, kulturális identitásukat és az ősök hagyományainak számos elemét azonban büszkén őrzik. Egyre többen keresik fel az óhazát, s nyelvünket is újra tanulni kezdik.

Missziós körútra hívták az argentínai magyar katolikusok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanító pap-egyháztörténészt, aki örömmel vállalkozott a számára szokatlanul hosszú, egzotikus utazásra. A hatalmas dél-amerikai ország fővárosából, Buenos Airesből indulva elsőként nyugatnak vette az irányt.