Bár sokat éltem különböző kiküldetéseim alatt külföldön, ilyen hosszú útra eddig nem vállalkoztam, feladataim sem tették igazán lehetővé. Ezért is fogadtam el örömmel az argentínai magyar közösség meghívását. Missziós út, ahogy errefelé nevezik, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata koordinált, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig, ahol oktatok, ugyancsak örömmel fogadott.
Kontinenseken át
Este indult a repülőgép Budapestről Isztambulba. Ott éjszakai várakozás után repülünk tovább São Pauló-i megállóval Buenos Airesbe. A Turkish Airlines gépével az út a török nagyvárosból tizenkét óra a Szahara és az Atlanti-óceán felett. Braziliában azután két óra a pihenő – van, aki leszáll és van, aki fel, úgy, mint itthon egy menetrend szerinti buszra. Közben takarítanak és a személyzet is cserélődik, majd újabb bő két óra a végcélig. Az időeltolódás Budapestről Isztambulig egy óra előre, majd onnan Buenos Airesig hat hátra; máskülönben
az északiról a déli féltekére, azaz a nyárból a télbe.
Érkezéskor kicsit a téli Róma időjárásához hasonló a klímaérzetem.
Buenos Aires Olivos városrésze (forrás: Dennis G. Jarvis, CC BY-SA 2.0 Wikimedia Commons)
Buenos Aires Palermo városrészében, az argentínai magyar katolikus misszió központi házában, a Mindszentynumban szállásoltak el, amely éppen 2025-ben lett ötvenéves. Az alapításának évében elhunyt Mindszenty József bíboros ide nem jutott el, pedig annak idején nagyon várták az emigráns magyarok; látogatását az akkori belpolitikai helyzet nem tette lehetővé.
Szent László ünnepe
Olivosban, Buenos Aires egyik városnegyedének Szent László Iskolájában minden évben megünneplik a névadó magyar király ünnepét. Pesti József jezsuita, az Argentínai Magyar Katolikus Misszió igazgatója a bevándorlók és kinti magyarok leszármazottaival együtt hozta létre 1957-ben a Szent István Kört. Az egyesület fő célja a magyar kulturális hagyományok és örökség terjesztése, s az érdeklődés serkentése a magyar nyelv iránt. Pesti József nevéhez fűződik a Szent László Iskola megszervezése is, amelynek tulajdonosa és alapító egyesülete a Szent István Kör. A Buenos Aires agglomerációjában fekvő, mára teljesen beépült terület azokban az években népesült be, és ott számos magyar család lelt otthonra.
Argentin gyerekek a magyar himnuszt éneklik Olivoson a Szent László Iskolában (a szerző fotói)
Szent László ünnepére készülve minden évben tematikus hónapot tartanak az iskolában, amikor a gyerekek különböző játékos feladatok segítségével a magyar nyelv és kultúra szépségeivel ismerkednek. Június Argentínában közvetlenül a téli szünetet megelőző időszak. Van olyan osztály, ahol magyar népdalokat tanulnak, mások a néptánccal ismerkednek, és tudásukat az ünnepségen meg is mutatják a meghívott vendégek és a büszke szülők előtt. Más évfolyamok hímezni tanulnak, a magyar történelemmel, földrajzzal vagy gasztronómiával ismerkednek, vagy Szent László életéről s más híres magyarokról szereznek alapvető tudást.
Magyarországot bemutató, gyermekek által készített munkák az olivosi iskolában
Az ünnepi alkalomra készült plakátokon így nemcsak a Győrött őrzött herma, a Budapest-Terézvárosból Buenos Airesbe elszármazott Bíró László József, a golyóstoll feltalálója, vagy éppen mások között Rubik Ernő, Neumann János, Szent-Györgyi Albert, Harry Houdini (Weisz Erik) és Kodály Zoltán alakja tűnik fel, de ott találjuk Karikó Katalin és Hosszú Katinka nevét is.
A Budapesten született és Buenos Airesben elhunyt magyar feltaláló, Bíró László, a golyóstoll atyja életét bemutató tabló az olivosi iskolában
Az iskola helyiségei adnak otthont a Zrínyi Ifjúsági Körnek (ZIK), ahol minden szombaton összegyűlnek azok, akik magyarul tanulnak. Vannak, akiknek a szülei, nagyszülei is itt tanultak vagy tanítottak. A ZIK koruknak és meglévő tudásuknak megfelelően foglalkozik a magyar nyelvet elsajátítani vágyókkal. A különböző korú gyermekek és fiatalok most majd ötvenen vannak, köztük egyre több a vegyes hátterű család. Van közöttük például olyan fiatal ikerpár is, akiknek csak a nagyapja beszélt magyarul, azonban az unokák most azért kezdtek ismerkedni a magyar nyelvvel, mivel a család hazatelepülni készül.
Club Hungaria
1973-ban jött létre Olivosban a Hungária Egyesület, melynek helyiségei számos sportkörnek és társasági eseménynek adnak otthont. Az udvaron épült fel a cserkészház, van itt magyar könyvtár és levéltár, a földszinten pedig népszerű magyar étterem, a Club Hungaria is működik. Az egyesületnek rendszeres vendége volt Argentínában töltött évei alatt Jálics Ferenc jezsuita, többek személyes emlékeket is őriznek róla.
Argentína, amely a föld nyolcadik legnagyobb területű állama, alapvetően a bevándorlók országa, egykor mintegy
hatvanezer magyar is élt itt, akik több hullámban érkeztek. Az első húngaros betelepülők még a XIX. század végén vándoroltak ki ide,
az utolsó nagyobb csoport a XX. század ötvenes éveiben lelt itt menedékre. Az utóbbi évtizedekben a hazavándorlás sem ritkaság.
A vasárnapi mise után másfél hetes körútra indulok, amelyet a meghívó Szent József Argentínai Magyar Katolikus Civil Egyesület szervezett. Útitársam és vezetőm a következő napokban István, aki minden helyzetre és időjárásra előre gondolva csomagolt az autóba. Hidegre-melegre és nagy távolságokra egyaránt fel kell itt készülni.
A magyar pálinka illata
Mendozába a nevezetes 7-es főúton, a Ruta National 7-en érkeztünk, amely a végtelen pampákon keresztül az Andokon áthaladva egészen Chiléig vezet. Két napig tartott az út, de így legalább volt idő
megcsodálni azt a furcsaságot – legalábbis az északi féltekéről nézve az… –, hogy a nap északon delel.
Ezért is jó néha kimozdulni a megszokottból. Buenos Aires és Mendoza távolsága bő ezer kilométer. Itt, az Andok lábánál, ahol négy éjszakát töltünk el, valóban tél van, ráadásul az itteni viszonyokhoz képest is hideg napok köszöntöttek be, havat is látni: sapka, sál…
Mendoza városa (forrás: Itsmemarttin, CC BY-SA 3.0 Wikimedia Commons)
Bekopogtattunk Ingridhez, a betegek kenetét hoztuk el neki. Hatéves korában került el Magyarországról, szüleivel együtt kellett menekülnie. Vele lakik a lánya és az unokája, ők már nem beszélik a magyar nyelvet, így castellano nyelven (a spanyol Argentínában használt változata) folyt a beszéd. Ingrid, aki oxigénpalack segítségével lélegzik, váratlanul kristálytiszta magyar nyelven szólalt meg. Megkérdezte, vajon hoztunk-e pálinkát? Meglehetősen furcsa kérdés volt, de amikor elkerült néhány korty, minden megértettem: éppen csak beleszagolt, de hirtelen felderült arcán sok gyermek- és fiatalkori emlék suhant át. Azután előkerültek a fotók a Buenos Aires-i cserkészbálokról, emlékek barátokról, meghiúsult szerelemről… Talán utoljára beszélt magyar pappal.
Kis magyar-argentin sors
Volt egyszer három magyarországi sváb testvér, akik Villányban éltek. A legnagyobb és a legkisebb a nagy gazdasági világválság idején elindult Argentínába szerencsét próbálni, a középső azonban otthon maradt. Sosem látták többé egymást. Az „Ámerikába” került két testvér is egymástól messze, majd ezer kilométerre próbált szerencsét (egyikük épp Mendozában). Az otthon maradt középső fiú leszármazottai azóta is szőlővel és borral foglalkoznak.
Mendoza Villányhoz hasonlóan vörösboráról híres (forrás: David, CC BY 2.0 Wikimedia Commons)
Mendoza Villányhoz hasonlóan vörösboráról, a Malbecről híres. Marhahúshoz kiváló. Eddig azt hittem, tudom, mi a steak, de Argentínában rá kellett jönnöm, eddig fogalmam sem volt róla. Itt a marhák egész évben füvet legelnek a szabadban, szívják magukba a napot – egész más a hús íze. A marha különböző részeit sokféleképpen sütik meg. Más állat húsából is készül étel, de azt nem húsnak, hanem például csirkének hívják, mert ha hús, akkor az bizony csak a marha. Argentínában is későn vacsoráznak, csakúgy, mint Spanyolországban.
Az Argentínába került
unokák már nem beszélnek magyarul, de büszkék származásukra, örömmel fogadják a magyar papot.
Egyiküknél, Elsánál jártam Mendozában. A rendszerváltás után a leszármazottak felvették egymással a kapcsolatot, így a harmadik és a negyedik generáció már találkozhat egymással.
