Szegénység, gazdagság, szegények és gazdagok: amióta világ a világ, amióta elvesztette az ember a Paradicsom békességét, azóta jelen van a feszültség az emberek között. Önző az ember, ösztönösen magának akar mindent. Úgy gondolja, hogy övé a világ. Csak éppen meg kell szerezni. Vagy úgy, hogy kerítést épít, és kijelenti, hogy ami a kerítésen belül van, az az övé, vagy úgy, hogy erőszakkal elveszi a másik embertől, mert úgy gondolja, joga van hozzá. Érvényesüljön annak az akarata, aki erősebb. Csoportok, bandák fordulnak szembe egymással, és fegyverrel próbálnak szerezni területet, termőföldet, ásványkincseket.

Úgy gondolja, joga van hozzá

 

Rousseau írja: „Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok!

Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.”

Sokan sokféle módon értelmezték ezt a kijelentést. Az azonban mindenképpen biztos, hogy joga van az embernek birtokolni azt, ami az életéhez szükséges. De nincs joga ahhoz, hogy bármit is kisajátítson magának, úgy, hogy másokat kizár belőle.

Elgondolkoztató a szegény Lázár és a dúsgazdag példázata. (Lk 16,19–31) Nem kevesen voltak, s alighanem ma is vannak szép számmal, akiknek az a véleménye, hogy a vallás elkábítja az embereket, hogy társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásának az eszköze: tűrj, szenvedj, ez az árnyékvilág elmúlik, és majd jutalmad lesz a mennyben.

A szegény Lázár példázata nem a szegénység dicsérete.

Nem a szegénység áll a szöveg középpontjában, hanem a gazdag, akiből hiányzik a készség arra, hogy törődjön a másik emberrel.

Sokan támadták a kereszténységet, hogy a gazdagok, az elnyomók pártján áll, és nem teszi lehetővé, hogy felépüljön egy igazságos, egyenlőségen alapuló világ. Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető ideológiák elfelejtették, hogy a kereszténység éppen a szabadságra, a testvériségre és az egyenlőségre épül.

Megnyomorított teremtmény

 

Vannak még, akik jól emlékeznek a marxizmus vallásfelfogására. „A vallás a megnyomorított teremtmény sóhaja, a szívtelen világ lelke, miként a szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.” Marx úgy gondolja, hogy a vallás a rideg és igazságtalan világban vigasz csupán. Nem ad valódi megoldást, áltatja az embereket, merő illúzió. S főként akadály, mert vakká teszi az embereket a társadalom valós problémái iránt, és fenntartja az elnyomó rendszert.

Ha nem is ebben a megfogalmazásban, de valamiképpen most is jelen van a közgondolkodásban a vallás ilyen megítélése. Az adófizetők pénzén intézmények működnek, amelyek ellehetetlenítik a szabad gondolkodást. És

jelen van a félelem, hogy a vallási intézmények, szervezetek beszűkítik az emberek tudatvilágát,

hogy mellette szabadon halmozhassák föl a vagyonukat a kiváltságosok.  

A példázat éppen a gazdagságról, a gazdagokról szól. Azokról, akik nem óhajtják tudomásul venni a másik ember szükségleteit. Lázár éhezett, szívesen evett volna a maradékokból is, de a gazdag szívtelenül, embertelenül hagyta éhezni a sebes, elesett, felkarolásra szoruló embert.

Anyagelvű, fogyasztásra berendezkedett világ

 

Vajon kire hallgat ez az anyagelvű, fogyasztásra és meggazdagodásra berendezkedett világ? Amikor egyre nő a különbség, a feszültség szegények és gazdagok között, amikor a világ anyagi javainak negyvenhárom százaléka felett a legfelső egy százalék rendelkezik, miközben

az emberiség több mint fele az összes vagyon nagyjából két százalékát birtokolja.

A bibliai dúsgazdag, aki iszonyatos kínokat szenved odaát, hiába könyörög, hogy mondja meg már valaki az itt maradottaknak, hogy változzanak meg. Az evangélista Jézus halála és feltámadása után írja az üzenetet: Ha valaki a halottak közül jönne vissza, arra sem hallgatnának.

Keserűen kell megállapítanunk, hogy a világ jólétben élő része a még nagyobb jólétre vágyva képes arra, hogy népeket irtson ki. A jólét megtartása érdekében virágzik a fegyvergyártás, virágzik a fegyverkereskedelem.

Furcsa paradoxona ennek a világnak, hogy milliók válnának munkanélkülivé, ha megállna a hadiipar.

De vajon jogunk van-e ahhoz, hogy abból gazdagodjunk meg, amivel mások életét ellehetetlenítjük, elpusztítjuk?

Ez a helyzet. Vajon mire volna szükség, hogy ez az eszement világ kijózanodjon? Hogy a hatalom- és birtoklásvágy gyilkos fegyverei helyett – hogy a bibliai képet használjuk – ekevasat kovácsoljanak a kardokból?

Krisztus igazságosabb és testvériesebb világot kíván tőlünk

 

A választ tudjuk. Csak éppen nem törődünk vele. Hitelesen megélt kereszténységre van szükség. Nem a szegénység dicséretére, nem a jogos lázadások elnémítására, hanem

a mindenáron való meggazdagodás határozott, világos elítélésére. Igazságosabb és testvériesebb világra.

A világméretű közömbösség következményeit elkerülni csak akkor tudjuk, ha gyökeresen megváltoztatjuk az életünket. Nem majd, hanem most. Krisztus ezt kívánja tőlünk.

 

Nyitókép: Frans Francken iskolája: A gazdag ember és Lázár (forrás: Public domain, Wikimedia Commons)