Karácsonyi cicomákban pompáznak az utak, karácsonyi énekektől hangosak a plázák, tülekedés mindenütt. Feledésbe merül, hogy Jézus születésére készülünk, aki bevilágít az ember éjszakájába. Advent lényege, hogy megtisztítjuk szívünket, csendet teremtünk önmagunkban és környezetünkben.

Föltekintünk az Élet fáján függő Krisztusra, aki mindhalálig közösséget vállalt velünk. Az ő országához tartozni nem érvényesülést jelent, hanem az elesettek szolgálatát, vértanúságra kész hűséget. Mert hisszük, hogy holta megtörte a halált, s eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat.

Az egyik elzárja az utat, mely átokba, rosszba és halálba vezet, a másik megmutatja, hol találunk áldást, üdvöt és életet. Hogy miként jelennek meg?

Életünk ajándék, adottságainkat szolgálatra kaptuk, hogy használjunk velük. A képességeink eltérőek, nem vagyunk mindannyian mindenre alkalmasak, de mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Jézus nem másokhoz hasonlítgat, hanem önmagunkkal szembesít: hogyan éltél a lehetőségeiddel?

Jézus kiemel az itt és a most szorításából, s a jövőre irányítja a tekintetünket. Nem tudjátok sem a napot, sem az órát, a találkozásra azonban készen kell állni. Vannak, akik félvállról veszik az életet, mások mindennapi hűségéből épül fel a jövő.

Mit ér a hit bizalom nélkül? – válaszolta Regele Krisztina arra a kérdésemre, hogy nem fél-e egyedül egy ilyen hosszú úton. Lyonból indult kerékpárral, hogy pénzt gyűjtsön egy afrikai iskolára. Krisztit szó szerint a világ végén, az óceán partján Finisterrében értem utol kérdéseimmel.

Jézus nem azért jött, hogy megsemmisítse a törvényt, hanem hogy tökéletessé tegye. Isten Országában nem előírásoknak kell megfelelnünk, hanem élő kapcsolatban kell lennünk Jézussal, aki az életével példát ad és utat mutat: aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen mindenki szolgája.

Az Egy mondat a zsarnokságról írója és felesége Kozmutza Flóra síremlékének felújítása alkalmából Korzenszky Richárd bencés szerzetes, emeritus perjel áldotta meg a sírt, lélekhez szóló szavakkal.

Életem titok, mélyén a Teremtő rejtezik, akinek és akiért minden él. Nem a halálé az utolsó szó. A hitért, hogy Jézus él, s hogy halála után is találkoztak vele, tanítványai készek voltak az életüket adni. Ami odaát van, emberi ésszel és képzelettel fel nem fogható.

A hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára kilencvenöt tételét. A legtöbb protestáns egyház megünnepli ezt a napot.

A szeretet lényege a közösségvállalás. Jézus számára mindenki fontos, nem akarja, hogy bárki kitaszítottan éljen. Nem akarja az útszélen hagyni a vak koldust sem, életközösséget vállal mindenkivel. Tudunk-e kilépni önmagunk zárt köreiből, mi, akik magunk is szeretetre vágyunk?

Nem létezik külön isteni és emberi világrend. Az Isten országa közöttünk van, ebben a világban. Jézus azt akarja, hogy jelen legyünk benne mint só, amely ízt ad, mint kovász, amely átalakít. A világ azáltal lesz emberibb, hogy mindennapjainkban a mennyek országának rendje szerint élünk.

Királyi menyegzőről szóló példázatával Jézus az öntelteket, a magukat különbnek tartókat, a változni nem akarókat inti, akiknek fontosabb az üzletük, mint az üdvösségük. Ahol a kincsed, ott a szíved, figyelmeztet; bűnbánatra, megtérésre hív. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll.

Szinte az egész magyar történelmen végigvonul a mélységből az ég felé kiáltó búskomorság: „Nyisd meg az egeket sok kiáltásunkra…” Pedig ha oltalmazónknak tekintjük Jézus anyját, az örömhírnek kellene eltöltenie bennünket: Velünk az Isten, aki az élet teljességét ajándékozta nekünk.

A vezető nem áll a többi ember fölött, csupán nagyobb a felelőssége. A ranggal, beosztással, pozícióval nem jár együtt automatikusan a hitelesség, nagy szükség van az önkritikára, önkontrollra. A bölcs képes jobb belátásra térni, megváltoztatni a véleményét és életét.

A szőlőmunkások példázata az Atya ajándékozó jóságáról szól, amely fölülmúl minden emberi számítgatást. Adományait nem egyforma mértékkel osztja, de erre nem válaszolhatunk féltékeny irigységgel. Az ajándékba kapott lehetőséggel mindenkinek annak mértékében kell élnie.

Aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát – figyelmeztet János apostol. A harag és a gyűlölet nem old meg semmit, csak megnehezíti az életet. Nem fogcsikorgatva kell megbocsátanunk, hanem nyílt szívvel, önmagunk gyarlóságait is elfogadva.

Tragikusnak tartja a nicaraguai egyház helyzetét Pintér Gábor érsek, Honduras apostoli nunciusa. A választáson újra hatalomra jutott sandinista rendszer az ellenzék ellehetetlenítése után meg akarja törni az egyetlen kormánytól független hatalmi tényezőt, a katolikus egyházat.

Sorsomat egy véletlen találkozás döntötte el. Édesapám összetalálkozott egyik volt kolléganőjével, aki lelkesen mesélte, hogy a fia első osztályos a szentendrei Ferences Gimnáziumban, és nagyon tetszik neki, szeret odajárni. Mi addig az iskola létezéséről sem tudtunk.

A világ kezdete, Káin és Ábel óta jelen van a diabolosz, a megosztó hatalma közöttünk. Emberi gyarlóságok szakítanak el egymástól, de ha egyetértve tudunk kérni, s beengedjük az életünkbe Urunkat, Jézust, ő valóban jelen lesz közöttünk, és egyesít bennünket.

A kereszt nem csupán jel, hanem teher, megkötöttség, vállalás. Az önzés nem tesz boldoggá, csak a másokért élt élet. Együtt sírni a sírókkal, együtt örvendezni az örvendezőkkel, s az önzés média vezérelte kultúrája helyett építeni az önzetlenség, az odaadás ellentársadalmát.

Tetteiért mindenki maga felelős, de hogyan vélekedjünk arról, ha egy közösség, intézmény tagjaként, nem „önként és szabad elhatározásból” cselekszünk, s ennek messzemenő, akár súlyosan hátrányos következményei lehetnek embertársaink életére vagy a természet állapotára?

Kemény beszéd ez, ki hallgatja? – fordult el a csalódott tömeg a csodatevő Jézustól, amikor arról kezdett beszélni, hogy a kenyér, amit ad, az ő teste a világ életéért. Vajon tudjuk-e követni a mellette kitartó apostolokat, hozzájuk hasonlóan alapjaiban változtatva meg az életünket?