Ahogy a naptári idő előre halad, úgy következnek egymás után az évről évre visszatérő ünnepek. Jézus születésének, majd halálának és feltámadásának ünneplésére – karácsonyra és húsvétra – külön készülnek a keresztények. S az év lezárásaként a katolikusok ünneprendjében ott van
a mindeneket ítélő Úrnak, Krisztus királynak ünnepe.
Jézus példázataiban többször használja a király képét. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt készít a fiának, mondja. (Mt 22,2)
![](/data/articles/5/53/article-5321/IMG_6104_fit_800x10000.jpg?key=8658f5263f0645a906d1e01ce07329b2)
Országa nem ebből a világból való (a szerző felvételei)
A háromkirályok a zsidók újszülött királyát keresik. (Mt 2,1–6) Amikor bevonul Jeruzsálembe, királyként fogadják. (Mt 21,5) Amikor megvádolják,
az egyik fő vádpont, hogy királynak mondja magát.
Pilátus elé hurcolják, aki megkérdi tőle: valóban király vagy? Jézus igennel válaszol, de hozzáfűzi: az ő országa nem ebből a világból való. Pilátus a dühöngő tömegnek föltesz a kérdést: a ti királyotokat feszíttessem keresztre? (Jn 19,12–42) S a dühöngőknek mondja: tessék, itt a ti királyotok!
Majd megszégyenítik, kigúnyolják. „A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya!” (Jn 19,2–3)
![](/data/articles/5/53/article-5321/IMG_5626_fit_800x10000.jpg?key=47a997ad8cb1318f8b8721968436a4bf)
Töviskoszorút fontak
A keresztfára táblát helyeztet Pilátus: A Názáreti Jézus, a zsidók királya.
Jézus lehetett volna király. A kenyérszaporítás után a tömeg királlyá akarja tenni. (Jn 6,15)
Az első keresztények hitvallása: Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,11) Jézusban, a Názáretiben, akit először lekicsinylő módon „az ács fiának” mondanak (Mt 13,55) teljesedtek be az Írások. Ő a Megváltó, a Messiás, az Isten Fia. (Lk 4,21)
Ő az, aki halálával legyőzte a halált. A régi himnusz így fogalmaz:
Királyi zászló jár elöl,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt.
S megtörte holta a halált.
(Vexilla Regis… Venantius Fortunatus, VI. század)
Nem politikai királyságról van szó. Hitünk szerint ő az Úr mindenek fölött. Életnek és halálnak az ura, aki eljön ítélni élőket és holtakat. (Mt 25,31–46)
Mindenkinek, aki magát Krisztushoz tartozónak vallja,
föl kell tekintenie a keresztre. Az Élet fájára.
Föl kell tekintenünk Krisztusra, az Úrra, aki halálig tartó közösséget vállalt velünk, az Istentől újra és újra eltávolodó emberekkel.
![](/data/articles/5/53/article-5321/IMG_5326_fit_800x10000.jpg?key=cd31a5db0a6fa6cd08154a7402697cc7)
Halálig tartó közösséget vállalt
Őhozzá tartozni emberi érdekből nem lehet. Politikai karriert csinálni a kereszténységből nem lehet. A kereszténység, a Jézushoz való tartozás vállalás, mindhalálig.
A Jézushoz való tartozás szolgálat. Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét mindennap! – mondja Jézus többször is a tanítványoknak. S azt is, hogy aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen mindenki szolgája. (Mt 20,26)
Mindannyiunk élete küzdelem. Le kell győznöm önmagamat,
meg kell küzdenem számtalan kísértéssel: mennyi minden és milyen sokan vannak, akik szeretnének uralkodni rajtam.
De ha Krisztus az úr az életemben, akkor a szolgálat által úrrá tudok lenni minden lehúzó erőn. Jézus testvéreinek fogad bennünket. Testvéreivé fogad minket az igazi Király. Szent Benedek figyelmezteti a szerzeteseit a Regula bevezetőjében: „Krisztusnak, az igaz Királynak harcosa légy!”
![](/data/articles/5/53/article-5321/IMG_6791_fit_800x10000.jpg?key=e75e452b450da2030bd270afce8422dd)
Föltekinteni a Megfeszítettre
Egész életre szóló feladat észrevenni Krisztust a szegényekben, a rászorulókban, a betegekben, az elesettekben. Föltekinteni a Megfeszítettre, akinek szolgálni igazi uralkodást jelent.
E-világ hatalmasai
újra és újra kísérletet tesznek arra, hogy hatalmukat az evangéliummal igazolják.
Minden világi hatalom óriási felelősséggel jár: vajon a köz javát szolgálják-e, vagy saját érdekeiket tartják szem előtt. Jézus hatalma nem az uralkodás hatalma. Ő a szolgálat, a mindhalálig való szolgálat által vált a Mindenség Urává. Nem kereste az érvényesülést, hanem az igazság mindvégig való képviselete által fölé emeltetett mindeneknek.
Sokan ismerik a már szállóigévé vált mondást: „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.”
![](/data/articles/5/53/article-5321/Labmosas_fit_800x10000.jpg?key=73ef74d0b2395a9c968cf80fe69ab414)
Amint én tettem, ti is úgy cselekedjetek - lábmosás szertartása
A szolgáló, a tanítványai lábát megmosó és nekik példát adó Mester felszólítását ne feledjük: Amint én tettem, ti is úgy cselekedjetek. (Jn 13,15)
Gyurkovics Tibor írja Próba című versében:
Jézus próbakő.
Jézusra mindenkinek választ kell adnia.
Az üveges váróteremben állva
erre felel az utazó, a pap, a bandita.
Jézus próbakő.
Nagy, csillogó teher,
amit elvisz az ember,
vagy nem visz el.
Megkettőzött bizonytalanság,
emberszabású ábra,
felírat a szeretetről
s a zsidók királya.
Jézus olyan, amilyen.
Nincs vele senki,
de a randevún el kell hallgatni őt,
vagy az arcát meg kell figyelni.
Jézus olyan,
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva
s átmetszi egy függőleges.