Ahogy a naptári idő előre halad, úgy következnek egymás után az évről évre visszatérő ünnepek. Jézus születésének, majd halálának és feltámadásának ünneplésére – karácsonyra és húsvétra – külön készülnek a keresztények. S az év lezárásaként a katolikusok ünneprendjében ott van
a mindeneket ítélő Úrnak, Krisztus királynak ünnepe.
Jézus példázataiban többször használja a király képét. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt készít a fiának, mondja. (Mt 22,2)
Országa nem ebből a világból való (a szerző felvételei)
A háromkirályok a zsidók újszülött királyát keresik. (Mt 2,1–6) Amikor bevonul Jeruzsálembe, királyként fogadják. (Mt 21,5) Amikor megvádolják,
az egyik fő vádpont, hogy királynak mondja magát.
Pilátus elé hurcolják, aki megkérdi tőle: valóban király vagy? Jézus igennel válaszol, de hozzáfűzi: az ő országa nem ebből a világból való. Pilátus a dühöngő tömegnek föltesz a kérdést: a ti királyotokat feszíttessem keresztre? (Jn 19,12–42) S a dühöngőknek mondja: tessék, itt a ti királyotok!
Majd megszégyenítik, kigúnyolják. „A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya!” (Jn 19,2–3)
Töviskoszorút fontak
A keresztfára táblát helyeztet Pilátus: A Názáreti Jézus, a zsidók királya.
Jézus lehetett volna király. A kenyérszaporítás után a tömeg királlyá akarja tenni. (Jn 6,15)
Az első keresztények hitvallása: Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,11) Jézusban, a Názáretiben, akit először lekicsinylő módon „az ács fiának” mondanak (Mt 13,55) teljesedtek be az Írások. Ő a Megváltó, a Messiás, az Isten Fia. (Lk 4,21)
Ő az, aki halálával legyőzte a halált. A régi himnusz így fogalmaz:
Királyi zászló jár elöl,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt.
S megtörte holta a halált.
(Vexilla Regis… Venantius Fortunatus, VI. század)
Nem politikai királyságról van szó. Hitünk szerint ő az Úr mindenek fölött. Életnek és halálnak az ura, aki eljön ítélni élőket és holtakat. (Mt 25,31–46)
Mindenkinek, aki magát Krisztushoz tartozónak vallja,
föl kell tekintenie a keresztre. Az Élet fájára.
Föl kell tekintenünk Krisztusra, az Úrra, aki halálig tartó közösséget vállalt velünk, az Istentől újra és újra eltávolodó emberekkel.
Halálig tartó közösséget vállalt
Őhozzá tartozni emberi érdekből nem lehet. Politikai karriert csinálni a kereszténységből nem lehet. A kereszténység, a Jézushoz való tartozás vállalás, mindhalálig.
A Jézushoz való tartozás szolgálat. Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét mindennap! – mondja Jézus többször is a tanítványoknak. S azt is, hogy aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen mindenki szolgája. (Mt 20,26)
Mindannyiunk élete küzdelem. Le kell győznöm önmagamat,
meg kell küzdenem számtalan kísértéssel: mennyi minden és milyen sokan vannak, akik szeretnének uralkodni rajtam.
De ha Krisztus az úr az életemben, akkor a szolgálat által úrrá tudok lenni minden lehúzó erőn. Jézus testvéreinek fogad bennünket. Testvéreivé fogad minket az igazi Király. Szent Benedek figyelmezteti a szerzeteseit a Regula bevezetőjében: „Krisztusnak, az igaz Királynak harcosa légy!”
Föltekinteni a Megfeszítettre
Egész életre szóló feladat észrevenni Krisztust a szegényekben, a rászorulókban, a betegekben, az elesettekben. Föltekinteni a Megfeszítettre, akinek szolgálni igazi uralkodást jelent.
E-világ hatalmasai
újra és újra kísérletet tesznek arra, hogy hatalmukat az evangéliummal igazolják.
Minden világi hatalom óriási felelősséggel jár: vajon a köz javát szolgálják-e, vagy saját érdekeiket tartják szem előtt. Jézus hatalma nem az uralkodás hatalma. Ő a szolgálat, a mindhalálig való szolgálat által vált a Mindenség Urává. Nem kereste az érvényesülést, hanem az igazság mindvégig való képviselete által fölé emeltetett mindeneknek.
Sokan ismerik a már szállóigévé vált mondást: „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.”
Amint én tettem, ti is úgy cselekedjetek - lábmosás szertartása
A szolgáló, a tanítványai lábát megmosó és nekik példát adó Mester felszólítását ne feledjük: Amint én tettem, ti is úgy cselekedjetek. (Jn 13,15)
Gyurkovics Tibor írja Próba című versében:
Jézus próbakő.
Jézusra mindenkinek választ kell adnia.
Az üveges váróteremben állva
erre felel az utazó, a pap, a bandita.
Jézus próbakő.
Nagy, csillogó teher,
amit elvisz az ember,
vagy nem visz el.
Megkettőzött bizonytalanság,
emberszabású ábra,
felírat a szeretetről
s a zsidók királya.
Jézus olyan, amilyen.
Nincs vele senki,
de a randevún el kell hallgatni őt,
vagy az arcát meg kell figyelni.
Jézus olyan,
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva
s átmetszi egy függőleges.
