Torkán akadt Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmje 1963-ban a Magyar Szocialista Munkás Párt Politikai Bizottsága tagjainak: se lenyelni, se kiköpni nem tudták.

Énekversenyen szerzett győzelmek sora, több rangos díj, szerződés a Wiener Staatsoperbe és első lemeze, amelyet máris Grammy-díjra jelöltek. Vörös Szilviának tartalmasan, változatosan telt az operaszínpadi debütálása óta eltelt nyolc esztendő.

Vannak filmek, amelyek nagyon is visszatükrözik azt, hogy mely országban készültek. Szoktuk azt mondani filmekre, hogy nagyon francia, nagyon olasz, nagyon angol, nagyon dél-koreai vagy épp nagyon amerikai.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy thrillerelemekkel átszőtt, melankolikus hangulatú szerelmes film, az utóbbi évek egyik legmeglepőbb és legnívósabb magyar mozija.

Az ajtó belülről zárva, az ablakok nem nyithatók, és csak ketten voltak a szobában: ki lehet a gyilkos?

Idén az Országút magazin is részt vesz a Művészetek Völgye Fesztiválon július 22–31. között, ahol három falu, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend utcáit, épületeit, intézményeit varázsolja koncerttéré, galériává és színházzá, megtöltve azokat közel 2000 programmal.

A kiszolgáltatott nő archetípusaként jeleníti meg Debussy Mélisande-ját, úgy érzi, a figurához illik lírai szopránja. Pasztircsák Polina rendhagyó repertoárjának új alakjáról, kétlaki életéről, hangi építkezéséről, pályája tizenöt évéről beszélgettünk.

Elrettentően rossz, fárasztóan unalmas, ügyetlenül hazug film a Kertes házak utcája. 1962-ben forgatták a Fejér Tamás rendezte mozidarabot, Budapesten 1963. január 3-án mutatták be. Ez a film „elvi alapon” nagyon fontos az elvtársak számára.

Az éjszakázás hosszú távon megöli a lelket. Legalábbis ez derülhet ki számunkra azokból a filmekből, amelyek olyan emberekről szólnak, akik nappal alszanak, éjszaka pedig dolgoznak.

Minden eladó: az irodalom, a sajtó, a politika, a szerelem, a becsület, a lélek – ilyen világról beszél az Elveszett illúziók, Xavier Giannoli Balzac regénye nyomán született filmje, amelyet a hazai közönség először a Frankofón Filmnapokon láthat.

Százharmincnyolc esztendő – ennyi idő telt el azóta, hogy 1884-ben megnyílt a Magyar Királyi Operaház, s valamivel több mint négy év áll mögöttünk, mióta bezárultak kapui, hogy most megújulva, eredeti ragyogásában lehessen újra a művészet hajléka.

Sült tücsök, gilisztatorta, klónozott házi kedvencek, két lábon járó szexrobotok, digitalizált házak, hatalomra törő mesterséges intelligencia. Új vígjátékkal érkezett Jean-Pierre Jeunet, az Elveszett gyermekek városa és az Amélie csodálatos élete rendezője.

Elfeledett zenei értékek megismertetésén dolgozik pályakezdése óta Vashegyi György, s több száz éve nem játszotta a műveket tűz műsorra, hanem a Haydneum megálmodójaként a magyar régizene támogatásának magasabb szintre emelésére törekszik.

Pontos időben érkezett, vendéglátója nyitott ajtót, alacsony, szemüveges férfi, látszatra amolyan kishivatalnok, amilyen a sztereotípiák kiadatlan képeskönyvéből ismert, a szűkszavú bemutatkozások után szelíden terelgette dolgozószobája felé.

Silány közhelyekből összetákolt forgatókönyvből nem lehet jó filmet rendezni, de nézhető, szórakoztató rossz filmet igen.

Kíváncsi, kísérletező, sosem formálja meg kétszer ugyanúgy a figurát. Ezért örült, hogy új színekkel ismét életre kelthette a Hoffmann meséi hármas főszerepét. Kolonits Klárával Erkel-hősnőkről, operabeavatókról és háromszáz rózsatőről is beszélgettünk.

Amikor az elmúlt év késő tavaszán Vashegyi György zeneművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke bejelentette a Magyar Régizenei Központ, a Haydneum megalakulását, már szó esett a XVII. és XVIII. századi klasszikus zenei hagyatékok tudományos kutatásáról.

Hosszú ideje várunk arra, hogy a Netflix végre saját, magyar gyártású és nyelvű tartalommal is előrukkoljon, legyen az egy új magyar film vagy sorozat.

A futószalagon gyártott Netflix-filmek áradatában időnként ki lehet fogni egy-egy figyelemre érdemesebb alkotást. Noha a 81-es számú archívumnak is megvannak a maga gyengeségei, az alapötlet mindenképpen piros pontot érdemel.

Máshol nem hallható produkciók, az improvizációt hangsúlyozó, érzelmekkel teli hangversenyek – a Cziffra Fesztivál tematikája kezdettől változatlan. Az emlékév eddigi tanulságairól, a saját hang fontosságáról és a folytatásról Balázs Jánossal beszélgettünk.

„Mikor engem nemzettek, a sötét égbolt jajgatott / Mikor kínnal megszülettem, halált hánytak a csillagok” – írta és énekelte Hobo a születéséről, és valóban, épp aznap, 1945. február 13-án dörögtek utoljára az ágyúk Budapest utcáin, amikor világra jött.

Egy nemi erőszak története az áldozat férjének szemszögéből. Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal a Legjobb tudomásom szerint rendezőivel a film rendhagyó látásmódjáról, a néző elbizonytalanításáról és a nyomozás nehézségeiről beszélgettünk.

Két premierrel kezdte az esztendőt. Az általa vezetett pécsi operatagozat Bohémélet-előadása után színészként mutatkozott be az Otthol, édes otthol ősbemutatóján. Gulyás Dénessel éneklésről, könyveiről, a színpadi szenvedélyről beszélgettünk.