Bereményi Géza művei közül a Cseh Tamás-dalszövegeket, a filmeket vagy a regényeket ismerte meg először?
Mint legtöbben, én is a Cseh Tamás-dalokon keresztül találkoztam először Bereményi Gézával. Körülbelül negyven évvel ezelőtt kaptam meg a Műcsarnok című lemezt, amely nagy hatással volt rám, mert az akkori könnyűzenéhez képest intellektuálisabbak voltak ezek a dalok. Olyan irodalmi alakokról szóltak, mint Shakespeare, Dosztojevszkij, József Attila vagy éppen Ady Endre.
Mikor találkoztak személyesen?
Szinte negyven évvel később, 2018-ban, amikor Szabó Magda nemzetközi sikereiről, műveinek utóéletéről forgattunk egy dokumentumfilmet. Ebben Bereményi volt az egyik interjúalany, aki sok módon kötődik az írónőhöz. Készített tévésorozatot a Régimódi történet című regényből, több ízben színre vitte Az ajtót, ráadásul akkor már több éve Szabó Magda szülővárosában, Debrecenben élt. Szabó Magdáról beszélgettünk először.
Papp Gábor Zsigmond és Bereményi Géza
Nem, mert azt tapasztaltam, hogy Bereményi kisiklik az ilyesfajta megkeresések elől. 2016-ban forgattam a Kettévált ország című filmemet, amelyben konzervatív és balliberális művészek beszélnek arról, hogy mi történt az országban az elmúlt harminc évben. Ebbe akartam őt bevonni, de nagyon diplomatikusan kihátrált a felkérés elől. Aztán Csejdy András producer jött az ötlettel 2020 szeptemberében. Azt mondta, hogy nagyon szoros kapcsolatban áll Bereményi Gézával, úgyhogy ezúttal el fog készülni a film. Három nap gondolkodási időt kértem, mert sok munkám volt a Covid utáni időszakban, de végül három perc múlva visszahívtam, hogy benne vagyok.
A filmben Tóth Barnabás színész-rendező beszélget Bereményivel. Miért esett rá a választás?
Csejdy Andrással arra jutottunk, hogy több okból sem lenne szerencsés, ha valamelyikünk beszélgetne Gézával. Először egy fiatal színészt képzeltem el beszélgetőtársnak, ez a filmbeli fikciós jelenetek szempontjából volt fontos. A színészek között azonban nem akadt erre alkalmas ember, mert bár Bereményi nevét ismerték, munkásságából szinte a nulláról kellett volna felkészülniük. Ekkor ugrott be Tóth Barna, aki az Eldorádó című filmben Bereményi gyerekkori énjét alakította, ráadásul filmrendező, és a Momentán Társulat színésze is. Kezdetektől megvolt a bizalom közöttük, Bereményi szempontjából pedig különösen fontos volt, hogy megbízzon a kérdezőjében. Harmincöt év után ekkor találkoztak először, ez a találkozás a filmben is benne van.
Beszéljünk a fikciós részekről. A film több jelenetében a szereplők Cseh Tamás zenéjére „újrajátszanak” bizonyos jeleneteket a magyar történelemből és a Bereményi által írt és rendezett filmekből. Hogy született meg ez a forma?
Egyrészt tudtam, hogy ezzel el tudok távolodni a szokványos dokumentumfilmes formától. Másrészt úgy éreztem, hogy ez a fajta feldolgozás nagyon passzol Bereményi világához. Egymás mellé kerülnek régi filmhíradók, játékfilmes részletek, és újonnan forgatott részek, amelyeket nem mindig könnyű megkülönböztetni egymástól. Ez a valóságot és fikciót ötvöző forma jól illusztrálja Bereményi történelemszemléletét, viszonyát a huszadik századhoz. Ráadásul ő maga is hasonló formát alkalmazott a Tanítványok és az Eldorádó című filmben.
Tóth Barnabás kérdezi Bereményi Gézát
Az írót könnyű volt „rávenni” erre a játékra?
Alapvetően igen, az elején volt némi kétsége afelől, hogy jó ötlet-e beöltöztetni Tóth Barnát 1956-os szabadságharcosnak. De aztán amikor látta az eredményt, akkor abszolút megnyugodott.
Bereményi filmrendező identitása volt bármilyen hatással a filmre?
Nem, mert a forgatás elején eldöntötte, hogy ő nem fog megnyilvánulni sem forgatókönyvíróként, sem rendezőként, kizárólag színész lesz ebben a filmben. Ehhez változó lelkesedéssel, de végig tartotta magát, és megcsinált mindent, amit kértünk tőle.
Nagyon szép, ahogy Bereményi sokáig szinte szenvtelenül beszél munkakapcsolatáról Cseh Tamással, majd a temetéséhez érkezve meghatódik. A filmben egy zárkózott ember benyomását kelti, nehéz volt közel kerülni hozzá?
Természetesen van benne egyfajta távolságtartás, ami a híres emberek sajátja. Nehezebb áttörni az ő falukon, mint egy hétköznapi civil emberén. Ők egyáltalán nem hatódnak meg attól, hogy valaki filmet akar készíteni róluk, sőt, inkább azt érzik, hogy ez elvonja őket a saját feladataiktól. Nagyon jól ismerik a média működését, és szeretik is kontrollálni azt, mert tudják, hogy mi milyen hatást képes kiváltani. A kontrollt pedig nem szívesen engedik ki a kezükből. Ezt több ízben megtapasztaltam, például amikor Esterházy Péterrel vagy Göncz Árpáddal forgattam. Bereményiben még ezen felül is van egy adag szemérmesség, csak arról beszél, amiről ő akar, főként arról, amit már megírt. De néha sikerült olyan dolgokat megmutatni róla, kihúzni belőle, amit nem mesélt el még dalban, filmben vagy regényben. Például fontos mozzanata a filmnek az a jelenet, amiben dalt szereznek a Halott Pénz énekesével, Járai Márkkal. Intim, igazi alkotói pillanat, ahol nincs rajta páncél.
Mit gondolt Bereményi a filmről?
Tetszett neki. A legutolsó verziót Veszprémben, a Magyar Mozgókép Fesztiválon látta nagyvásznon, közönséggel. Felemelő érzés, amikor több százan együtt nevetnek és sírnak a vászon előtt, ettől még ő is meg volt illetődve.
Mi lesz a film utóélete, hol lesz látható?
Most fesztiválkörúton van, a nyár folyamán látható lesz a Bujtor István Filmfesztiválon és az Ördögkatlan Fesztiválon is. Augusztus 10-én műsorra kerül a Várkert Bazárban, szeptember 22-től pedig országszerte vetítik a művészmozik.
Nyitókép: Járai Márk és Bereményi Géza (Fotók: Bereményi kalapja produkció/Kováts Zsófia)
