A Királyi Kastély fehér-arany, tükrökkel teli terme páratlan akusztikájával varázslatos helyszín, olyan, mintha a Jóisten is odaálmodta volna a hárfát. Amikor sok évvel ezelőtt először kaptam felkérést Gödöllőre, a koncertem végén azonnal arról kezdtem beszélgetni a szervezőkkel, miért nincs ebben a különleges teremben több hasonló hangverseny – meséli Vigh Andrea. – S miután akkoriban hárfafesztivál se nagyon létezett, sokan csak nagyzenekari koncerteken vagy akkor találkoztak a hangszerrel, amikor egyszer-egyszer kicsillant az operaházi árokból. Úgy éreztük, indítanunk kell egy sorozatot, amelynek alapítója és művészeti vezetője lettem. Egy véletlen meghívásnak köszönhetem hát, hogy erre a kiváló helyszínre találtam, s idén már a huszonnegyedik alkalommal várjuk az érdeklődőket, hiszen először 1999-ben gyűlhettek össze a kastélyban a hangszer szerelmesei.
Az idén október hatodika és kilencedike között tartott találkozó abból a szempontból is különleges, hogy nincs más hasonló, ilyen jelentős múltú fesztivál, amely ráadásul a kezdetektől azonos célok mentén, változatlan művészeti vezetéssel működik. Nem csoda hát, hogy az eltelt évtizedek alatt nemzetközi hírű és rangú lett a Gödöllői Hárfafesztivál.
Hálásak vagyunk a városnak, hogy oly sok éve töretlenül támogatja a sorozatot, amelyen a legnagyobb művészek fordulnak meg rendszeresen – mondja a hárfaművész. – Az alapítástól fontos feladatunk a fiatal magyar tehetségek bemutatkozásának elősegítése, s odafigyelünk arra, hogy a legkisebbekkel is megismertessük a hangszerünket. Az érdeklődők nemcsak a hangban gyönyörködhetnek, hanem kézbe is foghatják a hárfát. Igyekszünk megmutatni temérdek arcát, sokoldalúságát, s éppen ezért a klasszikus koncertek mellett megjelennek más stílusok is: a jazz, a pop, az afrikai vagy az ír dallamok. Gyakran rendezünk kéthárfás vagy még több hangszert felvonultató hangversenyt, szerepel a programban hangszerkiállítás, mesterkurzus, előadás a hárfa történetéről. Akadnak minden évben interaktív gyerekprogramok is, amelyeken többek között
szó esik a színes húrokról, hiszen a pirosak a C-, a feketék pedig az F-hangot szólaltatják meg.
Az évek során azt figyelhettük meg, hogy sokan éppen ezeknek a foglalkozásoknak a hatására kezdenek el hárfán zenét tanulni. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kedvet kapnak a hangszerünkhöz. Épp ezért úgy érzem, a sorozatunk is hozzájárult ahhoz, hogy a hárfa manapság egyre népszerűbbé váljon.
Komoly erőbefektetést igényel, hogy az ember kellő gyakorlatot szerezzen és jó zenekari muzsikussá váljon, de nagy öröm azt a hatalmas repertoárt játszani – folytatja. – Mindig feltölt, és persze folytonos kihívást jelent, de ugyanannyira szeretem a kamaramuzsikát is, ami a zenekari játék alapja. Üdítő rálelni a partnerekkel a közös zenei rezgésre, alkalmazkodni az időnként eltérő zenei elképzelésekhez, inspirálni egymást, s élvezni a közös játék örömét.
A hárfa jelentős repertoárral rendelkezik, Vigh Andrea szívesen szerepel szólóesteken is, szeret izgalmas koncertprogramokat összeállítani, amelyeken rendszeresen helyet kapnak az új művek.
Büszke vagyok rá, hogy számos kortárs kompozíció is születik hárfára, írt nekem már darabot Balassa Sándor, Tihanyi László, Fekete Gyula is. Mindig élvezetes a közös munka a szerzőkkel, hogy hangszerünk új harmóniáit, dallamait fedezhetjük fel. Ráadásul ezekkel a művekkel bővül a hárfairodalom.
Hogy Vigh Andrea számára mennyire kedves instrumentuma, talán az is jelzi, hogy még a doktori értekezését is e témából írta: Sokoldalú hangszerünk, a hárfa címmel. S ezt az elhivatott szeretetet igyekszik is továbbadni, 1986-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdett tanítani, tíz évvel később a Zeneakadémia oktatója lett. Az intézménynek 2013 óta a rektora, de természetesen most is foglalkozik az új generációval, s figyelemmel kíséri a legkisebbek zenetanulását is.
Annak idején, amikor kezdtem, csupán a pedálos, nagy hárfák léteztek, amelyeken csak bizonyos kor fölött lehetett tanulni. Ma azonban már vannak könnyen kezelhető, kis kapcsos, ír vagy kelta hangszerek, így a kicsik sokkal hamarabb kézbe vehetik az instrumentumokat – magyarázza Vigh Andrea. – Ráadásul rövid idő alatt sikerélményt adnak, így nem véletlen, hogy a felnőttek közül is sokan szívesen ismerkednek vele. Akad olyan nagymama, aki azért kezdett hárfán tanulni, hogy együtt játszhasson az unokájával, s van olyan bankár hölgy, aki felnőtt fejjel azért vesz hárfaórákat, mert pihentető, felüdítő számára a muzsikálás, a hangszer hangja. Egyre többen a saját kedvükre kezdtek hárfán tanulni. A Zeneakadémián számos tehetséges hallgató van, s örülök, hogy hozzám hasonlóan többen foglalkoznak a hangszer történetével, tulajdonságaival – doktori értekezések is születtek.
S mivel úgy véli, a tanári hitelességhez lényeges, hogy ne csak a tanteremben, hanem a koncertpódiumon is megmutassa, hogyan érdemes muzsikálni, rendszeresen ad hangversenyt. Hullámok játéka a címe annak a szólóestnek, amely november 16-án a Zeneakadémián hangzik fel. A maga válogatta programban többek között Claude Debussy, Gabriel Fauré, Camille Saint-Saëns szerzeményei kaptak helyet, s a darabok mindegyike kapcsolódik a vízhez. A közeljövőben hangversenyen lép fel a Rádiózenekarral, kéthárfás esten játszik, majd kíséri a Gráf Zsuzsanna vezette Angelica Leánykart. Aztán karácsonyi koncertre várja az érdeklődőket, a kamaraesten ünnepi dallamokat szólaltat meg muzsikus barátaival.
Már lassan négy és fél évtizede hárfázom, de ma is ugyanúgy elvarázsol a hangja, ahogy az első néhány órán – teszi hozzá. – Bár kicsit „bölcsültem” az évek során, még mindig foglalkoztatnak a hangszer nyújtotta lehetőségek, s bízom benne, hogy ezt a lelkesedést a növendékeimnek is tovább tudom adni. Remek alkalom lesz a jövő évi gödöllői fesztivál, hogy a hárfát a figyelem középpontjába állítsuk, a negyedszázados jubileumot különleges sorozattal ünnepeljük majd. Nyitókép: Vigh Andrea hangszerével
Nyitókép: Vigh Andrea hangszerével Fotók: Posztós János / Zeneakadémia
