Petőfi Sándor menő dzsipje vezetése közben egyszer csak jobbra fordítja a fejét és finoman megfogja az anyósülésen mosolygó Szendrey Júlia térdét, Szendrey Júlia pedig ráteszi hitvese kezére a kezét. Tovább nem mennek… csak a nyílegyenes úton húznak el a messzeségbe. A hegyekbe tartanak, de előbb a Magyar Alföld, azon belül is a Duna–Tisza köze szépségeit fedezik fel. Végtére is ez egy Bács-Kiskun megyét népszerűsítő imázsfilm, vagy ha úgy tetszik, lánglelkű költőnk 200. születésnapja alkalmából készített videoklip, ami azzal a céllal jött létre, hogy a fiatalok megkedveljék a poétát, amennyiben az irodalomórán nem sikerült közelebb kerülniük hozzá. Most majd maguk közé fogadják, ha már a hirtelen természetű, álnokságot nem tűrő, igazságkereső, szabadságot vágyó, kackiás bajszú reformkori hírességre ráragasztották a megmondó marketingesek, hogy ő bizony korának rocksztárja vagy influenszere lenne. Na, persze.
De térjünk vissza a videokliphez. Petőfi Sándort egy modern irodában látjuk, a közeli felvételből jól láthatóan aktuális versét kezdi körmölni: „Ott alant, alant, a mélyben, / A kék messzeség ködében, / Ott a város... csak ugy rémlik...” Erről eszébe juthatott, hogy elege van a hétköznapok monotonságából, és a számítógéptől felpattanva kiszáll a mókuskerékből. Veszi a hátizsákját, és már indul is a természetbe. Előbb azonban még beugrik hitveséért a munkahelyére, a Szendrey Borozóba, Júlia pedig a szerelmét meglátva hátrahagyja a pohártisztogatást, pultra dobja kötényét, érti a párja hívó szavát, nincs maradása. Aztán az autó lejátszójából éppen A hegyek közt című nótát hallgatják a No Sugar zenekartól, a szélvédő belső visszapillantóján meg stílusosan egy tojás alakú illatosító himbálózik, egy tyúkot ábrázoló rajzot és „Anyámé” feliratot látni rajta, hogy értsük az elrejtett utalást.
A szerelmesek a következő snittben már a bajai főtéren táncolnak egy folklórfesztiválon, hűsölnek a hajósi kastély barokk kertjében, és ha már a híres borvidéken járnak, megkóstolják a helyi nedűt, de nem sokáig boroznak, már mennek is tovább, hogy megcsodálhassák a dunatetétleni szikes vidéket, a dusnoki Vajas-fokot, és motorcsónakkal hasítsanak a Dunán Veránkára halpaprikást főzni – tényleg sok a látnivaló, ugrálnak is ide-oda a tájakon, mint aki varázserővel bír. És addig szaladnak, amíg Erdélybe nem érnek, a Hagymás-hegységbe, az Öcsém-tetőre. Végre felértek a csúcsra, s megpihennek. Petőfi Sándor pedig előveszi noteszét, és írja tovább versét: „Nem hoztam föl magammal mást, / Csak ami boldogságot ad, / Kedvesemet és lantomat. / Kedvesem, ki egy személyben / Asszony s gyermek, örömében / Jön és megyen, pillangót űz, / Virágot szed, koszorút fűz, / Majd eltűnik, majd előjön; / Ugy lebeg a hegytetőkön, / Mint egy álom tüneménye, / Mint e rengeteg tündére.”
Ej, mi a kő! Egy huszárvágással újra az Alföld következik, a fülöpházi homokbuckákon (a puszták vándorhegyein) látjuk-halljuk a No Sugar együttest: „Én merengve, oh természet, / Örök szépségidre nézek, / S szemeimnek bámultában / Néma, de szent imádság van” – ez lett a refrén, vissza-visszatér. És besötétedett, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egymáshoz bújva hallgatja a zenészek akusztikus játékát, az elcsendesedő dallamokat a tábortűz közelében, megbabonázva a lángcsóvák és pattogó szikrák látványától. Sándort és Júliát két szimpatikus fiatal színész játssza, Bánföldi Szilárd (Új Színház) és Bori Réka (Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház). Bánföldi erősen kötődik a térséghez, Nyárlőrincen született, Kecskeméten járt középiskolába, most pedig a Bács-Kiskun megyei Petőfi-bicentenáriumos rendezvények „arca”, állandó szereplője. A karakteres költő bőrébe bújva aktívan jelen van a közösségi médiában, komoly követőbázissal rendelkezik. Épp most készül vele egy harmincrészes filmsorozat, amelyet megyei és országos tévécsatornák is műsorra tűznek majd, s narrátorként szerepel a Rokonom, Petőfi című dokumentumfilmben.
Összességében ez a 4 perc 26 másodperces Hegyek-videoklip mozgalmas, látványos, könnyed, nézhető. A sodró lendületű, a mai trendekből kitűnő zenéről egy fiatal pop-rock banda (Bereczky Botond gitár, Basilidesz László basszusgitár, Ferenczi Zoltán billentyűk, Boeriu Adrián dob) gondoskodik, beleadnak apait-anyait, az érces hangú énekesnő (Portik Lívia) pedig rendkívüli tehetség. Ha már ők kerültek szóba, tudni kell róluk, hogy gyergyószentmiklósiak, 2008-ban alakultak, 2016-ban és 2018-ban is nekik ítélték a „Legszebb erdélyi magyar dal” kitüntető címet, két nagylemezt jegyeznek, miközben nálunk megnyerték a Cseh Tamás Program pályázatát és szerepeltek A Dal című televíziós tehetségkutatón. Folyamatosan játssza dalaikat a Petőfi Rádió, és szerte az országban koncerteznek, így az utóbbi években több időt töltenek Magyarországon, mint Erdélyben. Ebbe a videoklipes projektbe Bács-Kiskun és Hargita testvérmegyei kapcsolatai révén kerültek. A zenekar vezetője, Bereczky Botond korábban nem nagyon ismerte Petőfi Sándor költészetét, de amikor felkérték, hogy zenésítsen meg a poéta életművéből egy olyan verset, ami a mai kor embere számára is egyértelmű üzenetet hordoz, addig keresgélt köztük, amíg rá nem talált A hegyek közt című költeményre.
Petőfi ezt a művét 1848. szeptember 8-án írta Zugligeten, Júliával való megismerkedésének második, esküvője első évfordulóján. Sok mindenen túl volt már ekkorra, a március 15-i forradalmi eseményeken, a június 15-i szabadszállási követválasztáson elszenvedett bukásán, sőt egyre inkább elfordultak tőle liberális barátai is, főleg attól kezdve, hogy A királyokhoz című verse miatt rákerült az izgatók listájára, akikkel le kell számolni. Nem csoda, hogy elege lett a gondokból és vágyódott a nyugalomra, s ha csak egy napra is, de meg akart szabadulni a kötelezettségeitől. Ezt így fogalmazta meg A hegyek közt-ben: „Ne bántsatok, ne bántsatok, / Ha egy rövid napot lopok / A magam mulatságának, / Hisz eleget élek másnak!” Petőfi csak kedvesét és lantját viszi magával, vagyis a szerelem és a költészet világába akar visszahúzódni. Az áthallás pedig: néha bizony mi is elvágyódunk a rohanó és terhelt világból. Aki megérti a költői üzenetet, ráérez a dinamikus zenére, azt biztosan megérinti az újragondolt alkotás. A modern megoldások, a témaválasztás, a klip kivitelezése sikeressé teheti a videót megrendelő önkormányzat és az ötletet (Zsengellér Márton rendező és Valach Márk operatőr irányításával) kivitelező Zengo Kft. célkitűzését, miszerint minél több ember identitásába ivódjon be Petőfi Sándor személye és költeménye(i). Hogy minden korosztályhoz – azokhoz, akik már ismerik és azokhoz, akik csak most fogják megismerni vagy újra felfedezni – eljusson a történet, abban sokat segítenek a modern kommunikációs csatornák.
Induljunk hát a hegyek közé!
Nyitókép: A Petőfi Sándort alakító Bánföldi Szilárd és a No Sugar együttes két tagja, Bereczky Botond és Portik Lívia
