Giacomo Puccini Toscájának ősbemutatóját a római Teatro Costanziban 1900. január 14-én tartották. A zenés alkotás Victorien Sardou La Tosca című, 1887-ben írt darabja nyomán készült, a librettót Luigi Illica és Giuseppe Giacosa jegyezte. Bombariadalom és füttyögés, dobogás kísérte az első premiert. Az ok valószínűleg nem volt egyéb, mint hogy a történettel egy másik zeneszerző, Alberto Franchetti is foglalkozott. A krónikák szerint ez volt Puccini egyetlen premierje, amelynek befejeztével a nagyérdemű nem ünnepelte tapssal a zeneszerzőt. A látszólagos bukás ellenére a bemutatót követően az operadráma itáliai és világhódító útra indult, és ma már az operairodalom legnépszerűbb alkotásainak egyike. A Magyar Királyi Operaház rövid időn belül, már 1903 decemberében megtartotta a Tosca budapesti premierjét, s az Operaház azóta is folyamatosan repertoáron tartja a művet.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója alkotói pályája során második alkalommal tör rendezői babérokra, s a Hunyadi László korhűséget, hagyománytiszteletet mutató tavaszi színrevitele után Puccini Toscájával úgy látszik, inkább a klasszikus operaelőadás kereteit feszegető, polgárpukkasztó színpadi megfogalmazást választja.

Tosca ágyúárnyékban. Az előtérben Kálmándy Mihály, Kiss Tivadar és Ádám Zsuzsanna, a háttérben Káldi Kiss András  Fotó: Rákossy Péter/Magyar Állami Operaház

Elképzelése szerint az operának a korai napóleoni háborúk napjainkban kevéssé ismert történelmi hátterét a hazai közönség számára talán közérthetőbb párhuzam, az 1950-es évek Budapestjének politikai berendezkedése adhatja,

ahol a római Sant’Andrea della Valle-templomot, a Farnese-palotát és a Castel Sant’Angelót, az Angyalvárat olyan nálunk szimbolikus helyek váltják fel, mint a felrobbantott Regnum Marianum-templom vagy az Andrássy út 60.

Vetítésekkel színesített látványvilágot (animációtervező: Czeglédi Zsombor, felhasznált fotók: Fortepan) tervezett az előadáshoz Lisztopád Krisztina, akivel a rendező a Hunyadi László-produkción is dolgozott.

A részben valós történelmi eseményeken nyugvó politikai dráma, szerelmi tragédia, a boldogságot kereső, szerelmes énekesnő, Tosca és az elnyomás ellen küzdő festő, Cavaradossi, és a szerelmük útjában álló, gátlástalan rendőrfőnök, Scarpia báró kamaradrámájának megrázó kompozíciója talán azokat is megérinti, akik általában idegenkednek az opera műfajától. Puccini egyik legismertebb alkotását az Operaház kettős szereposztásban tűzi műsorára. Szeptember 24-én, a premieren a címszerepet Boross Csilla énekli, aki számos budapesti fellépés mellett többek között Prágában, Brnóban, Rómában és Makaóban is megformálta Tosca alakját. Partnerei a premieren Fekete Attila (Cavaradossi) és Kálmándy Mihály (Scarpia), mindketten a teátrum kamaraénekesei és a szerep tapasztalt megformálói. A második szereposztásban Ádám Zsuzsanna énekli Tosca szerepét, Scarpia figurájában Kálmán Péter debütál, Cavaradossit a Kolozsvári Magyar Opera hőstenorja, az Operaház rendszeres vendégénekese, Pataki Adorján alakítja. A további szerepekben Gábor Géza és Kovács István (Angelotti), Szvétek László és Kiss András (Sekrestyés), Kiss Tivadar (Spoletta) és Káldi Kiss András (Sciarrone/Börtönőr) lép színpadra. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kesselyák Gergely vezényli, közreműködik az Operaház Énekkara – karigazgató: Csiki Gábor, és Gyermekkara – karvezető: Hajzer Nikolett).

Nyitókép: Jelenet az előadásból: Kiss Tivadar, Kálmándy Mihály és Káldi Kiss András, háttérben az Operaház Gyermekkara Fotó: Rákossy Péter/Magyar Állami Operaház