Alapvetően színházi tapasztalattal rendelkezik, de főszerepet játszott Florin Şerban román rendező Love 2. America című filmjében, illetve mellékszerepet a magyar nagyjátékfilmben, a Valan – Az angyalok völgyében. Miben látja a különbséget színház és film között?

A színházcsinálás számomra komfortosabb terep. Már túl vagyok a több hónapos munkafolyamaton, amikor a nézők elé kerülök, van egyfajta kontrollérzetem a színpadi létezésem fölött. Ehhez képest a film számomra mélyrepülés, különösen, ha nem előzik meg próbák a forgatást. 

Ahogy első nap elhangzik a „tessék”, az olyan, mintha állnék a hegy tetején, és a rendező a mélybe lökne.

A forgatás első három napja után úgy gondoltam, hogy ezt nem fogom bírni, sem enni, sem aludni nem tudtam a stressz miatt. De aztán minél több jelenetet vettünk föl, annál könnyebb lett. Az első forgatási napoknak nagy tétjük van, hiszen akkor fektetjük le a karakter alapjait. A rendező, Csoma Sándor azt mondta, hogy a nagy rendezők az első három nap anyagát ki is dobják a kukába. Erre itt nem volt lehetőség, de minél több jelenetet vettünk föl, minél többet keresgéltem magamban Hildát, annál jobban ráéreztem arra, milyen is ez a szereplő.

Még együtt a házaspár – Pál Emőke és Trill Zsolt 

A film nemcsak Sterczer Hilda Erőss Zsolttal való viszonyáról szól, hanem egyetemes történet a gyászfeldolgozásról. Hogyan tudott ehhez viszonyulni?

Hildáéhoz hasonló gyászt nem éltem meg, viszont tudtam építeni olyan veszteségekre, mint a szakítás, a költözés és egyéb emberi drámák, amik velem is megtörténtek. A forgatás során viszont teljes mértékben a fiktív anyaggal dolgoztam.

Ha a rendező azt mondta, hogy nem látja eléggé a fájdalmat a szememben, akkor nem a személyes élményeimből, hanem Hilda és Zsolt történetéből merítettem, onnan kerestem inspirációt. Az egyik ilyen kép, amibe kapaszkodtam, Hilda és a gyerekek első karácsonya Zsolt nélkül.

Sterczer Hilda a Hópárduc felesége című interjúkötetében mesél arról, akkor milyen erős volt a férje hiánya, ez pedig mély szomorúsággal töltött el. Nagyon szeretem a karácsonyt, olyankor mindig hazautazom a családomhoz, talán emiatt is tudtam kapcsolódni ehhez az élményhez.

Nagyon szép, ahogy aprólékosan felépíti a karakter gyászfolyamatát. Egy-egy forgatási szünet után könnyű volt visszazökkennie a szerepbe?

Először a családi házban zajló jeleneteket vettük föl Szentendrén. Utána kezdtünk el forgatni Pesten, majd szeptemberben Ausztriában, Dachsteinben. Bő fél évig tartott a munka, de voltak kiesések. Az arcomon látszik, hogy nem tudtam tartani azt a testsúlyt, amivel elkezdtem a forgatást. Olyan jelenet is van, amit még tavasszal vettük föl, majd ősszel pótforgattunk hozzá, és mindkét anyagból bekerült a filmbe. Szerencsére Csoma Sándor minden forgatási időszak után összevágatta a felvett anyagot, ezt pedig referenciaként tudtam használni a következő során, ennek alapján készültem fel. A szerep egyik legnagyobb kihívása valóban az érzelmi kontinuitás megtartása volt, erre nagyon kellett figyelnünk.

A Magasságok és mélységek női főszereplője, Pál Emőke

A film fő konfliktusa, hogy Sterczer Hilda a megszokottól eltérő módon viszonyul az érzéseihez, ezt pedig sok esetben félreértelmezi a külvilág. Erőss Zsolt halálakor is nagy sajtóvisszhangot váltott ki a nő magatartása. Az Ön játéka is rideg, a néző mégis megérzi a karaktert. Nehéz volt ezt megformálni?

Közös félelmünk volt a rendezővel, hogy a néző nem érez majd empátiát a szereplő iránt, ha azt túl keményre, érzelemmentesre formáljuk. Én a fájdalomra építettem a karaktert, ennek a maszkolása, elrejtése és kimutatása között próbáltam meg lavírozni. Hilda Zsolt halála utáni pánikrohamának eljátszása különösen nehéz volt, sokat kellett beszélnünk róla. Végül a bemutatón nyugodtam meg, éreztem, hogy nem maradtak közömbösek a nézők, tudtak menni Hildával és a filmben felvázolt érzelmi ívvel.

Milyen mértékben volt jelen Hilda az alkotói folyamatban?

Csoma Sándor nagyon sokat találkozott az asszonnyal és a pszichológusával is, akinek Hilda megengedte, hogy beszéljen erről az időszakról. Ezek után

én már nem akartam kopogtatni Hilda ajtaján, ehelyett a rendező elmeséléseire és az interjúkötetre támaszkodtam. Ő mindent átadott, amit fontosnak talált a film szempontjából. Illetve ott vannak a fikciós elemek, nekem pedig fontos volt, hogy arra a Hildára koncentráljak, aki a forgatókönyvben meg van írva.

Nyilván többször találkoztunk, de mélyinterjú szintű beszélgetéseink nem voltak. A forgatás előtt egy nappal felhívtam, hogy milyen vallású, mert az egyik jelenetben kellett imádkoznom, és nem tudtam, hogyan vessek keresztet. Ez volt az első forgatási nap első jelenete, a forgatókönyvben annyi szerepelt, hogy Hilda imádkozik. Akkor, az utolsó percben megírtam magamnak egy imát, de nem tudtam megtanulni, úgyhogy végül improvizáció lett belőle.

Mekkora terhet jelent a színész számára élő személyt, nem pedig fiktív, megírt karaktert eljátszani?

Nehéz feladat volt, de szerencsére Hilda nagyon kedves volt, amikor látta, hogy szorongok, azzal biztatott, hogy hisz a csapatban, jó lesz. Nagyon szerettem volna, hogy méltó legyen a film, az alakítás Sterczer Hildához, az ő történetéhez – a játékom során erre törekedtem.

Anya és lánya a film egyik jelenetében: Pál Emőke Nagy Enikővel

A filmben komoly drámai partnere a filmbeli Hilda hatéves lányát alakító Nagy Enikő. Milyen volt a közös munka?

Érzékeny dolog gyerekekkel dolgozni, különösen, ha intenzív érzelmeket kell kihozni belőlük. Enikő rendkívül gyors észjárású kislány, hamar megértette, hogy mit kell csinálnia.

Próbáltunk vigyázni rá, és úgy kezelni a forgatást, mint egy játékot, ennek során a teljes stáb összebarátkozott vele. Vártam, hogy gyerekszereplőkkel dolgozhassam, mert a kisgyerekek mindig a jelen pillanatban léteznek.

Hilda kisfiát egy alig másfél éves ikerpár „játszotta”, felváltva forgattunk velük, és ők valóban a pillanatban léteztek, csakhogy a saját valóságukban, nem pedig a fikció valóságában. Velük néha az volt a kihívás, hogy képhatáron belül tartsuk őket, vagy, hogy eltereljük a figyelmük a kameráról.

Több jelenet játszódik a hegyen, az Ön által megformált Sterczer Hildát és az Erőss Zsoltot játszó Trill Zsoltot látjuk expedíció közben. Sokat kellett készülnie ezekre a jelenetekre?

Jártam mászni és edzeni a forgatás előtt, egyrészt, hogy erősödjem, másrészt, hogy úgy nézzek ki, mint egy sportoló. A forgatáson a mászás fizikai része nem volt nehéz, inkább mentálisan volt megerőltető. Volt, amikor órákig lógtam egy falon, és nem tudtam, hogy még meddig tudok figyelni. De egyébként nagyon élveztem a hegyi utakon játszódó jeleneteket, meg azt a három napot, amit Ausztriában töltöttünk.

Min dolgozik most?

Román nyelvű musicalben játszom a Reactor nevű társulattal Kolozsváron. A témája a művészeti képzéseken belül zajló abúzus és a hatalommal való visszaélés. Egy fiktív színészosztálynak és tanáruknak a vergődése áll a középpontban. Én vagyok a diák, akit megerőszakolnak, újra „vidám” szerep jutott nekem.

Szeretne már valami könnyedebb szerepet játszani?

Abszolút! Általában tragikus sorsú nőket játszom, pedig szerintem komika vagyok, csak ezt egyelőre senki nem látja rajtam kívül.

 

A Magasságok és mélységek szeptember 22-től látható a hazai mozikban!

Nyitókép: Pál Emőke Sterczer Hilda alakjában a Magasságok és mélységek című filmben Fotók: Juno11 Pictures