A legismertebb magyar költő születésének kétszázadik évfordulóján hirtelen összesűrűsödött mindaz a tudás és ismeretanyag, amely az elmúlt évtizedek során felhalmozódott. Eredeti módon összegzi ezt az aszódi evangélikus gimnázium tanára új könyvében.

Az ember test, szellem és lélek hármas egysége. A test szolgál a tapasztalatok megszerzésére, azok megélésére. A szellem által fel tudjuk fogni a körülöttünk lévő világot. A lélek az anyagi világ ismereteivel nem meghatározható és Isten által nekünk adott.

Immáron megtudhatjuk, hiszen online hozzáférhetők lettek bárki számára Petőfi Zoltán versei és levelei a Copia weboldalán.

A Magyarország Nemzeti Atlaszában olvasható bevezető sorok szerint a nemzeti atlasz egy-egy ország, nemzet „személyi igazolványa”. Kocsis Károly egyetemi tanárral, a Magyar Tudományos Akadémia tagjával, a sorozat főszerkesztőjével beszélgettünk róla.

Nem nehéz megtalálni a kapcsolatot a szubjektivitás és a modern társada­lomban uralkodó individualizmus között, a (poszt)modern ember így próbál­ja integrálni a kiirthatatlan transzcendenciát az individualizmusába. Csak az a kérdés, hogy ez lehetséges-e.

Ami = amely? Hogyan változik a nyelvünk ezen a téren, vajon helyettesíthető-e mára az amely az amivel? Na és fordítva? Mikor használjuk az egyiket, mikor a másikat?

Marilynne Robinson, a magyar olvasóközönség előtt is kedvelt, Pulitzer-díjas amerikai regényíró és esszéista új könyvében az Ószövetség főszereplőjének a kegyelmes Istent tekinti. Keresztény létére Krisztusra alig utal. Vajon célszerű-e ez az önkorlátozás?

Kinyó, kínyó, kényó, kidzso, kidzsu, kigyó, kígyó, kégyó, kijó, kíjó. Némelyik már szinte ismeretlen szó. De mi lett a magyar nyelvjárásokkal, miért és hogyan szorultak vissza? Léteznek még egyáltalán? 

A múlt század elejének magas orosz filozófiai kultúrája természetesen csak néhány vonásában érintkezhet azzal, ahogyan ma, az ukrán háború idején az orosz gondolkodásmód a nemzetközi politikában megnyilvánul. Mégis úgy gondolom, ez a közös halmaz semmiképpen sem üres.

A modernitás „hivatalos” apológiája szerint huszadik századi történelmünk összes problematikus vonása a kontinentális különút számlájára írható.

Ember alkotta eszköz még nem közelítette meg annyira a Nap izzó tűzgömbjét, s közben nem haladt még soha olyan őrült sebességgel, mint a NASA Parker Solar Probe nevű űrszondája, amelynek műszerei a napkorona sugárözönén áthaladva adatok tömegét rögzítették a napkutatók számára.

Ha van konzervatív intézmény, a Róma melletti Accademia Vivarium novum, ahol a latin nyelvtanulás régi, mára szinte elfelejtett módszereit elevenítik fel, mindenképpen az. Tóth Özséb Áronnal, a kollégium verstan- és latin–görög költészettanárával, Tyrtarion nevű zenei együttesének vezetőjével beszélgettünk a közösségről.

A nyelvi egységesülés az északkeleti nyelvjárás kulturális terrorja? Mindent vissza? A nemzeti önazonosság a sokféle magyar beszéd és kifejezésmód szabad artikulációjában adatik? Sántha Attila nemcsak nyilvános, szóbeli szereplésében, hanem írott publikációjában, személyes családtörténeti verseskötetében (Ágtól ágig) is erről adna számot.

A régiek újrafelfedezése mindig fontos része a szellemi útkeresésnek. A kappadokiai atyát modern korunk felfedezte mint dogmatikust, Szentírás-értelmező hermeneutát, misztikust és az istenismeret jeles kalauzát.

A legutóbbi két európai háborút szláv nemzetek vívták: 1991 és 1995 között a bosnyákok, horvátok és szerbek, most pedig az oroszok és az ukránok. De nem a nyelvi, hanem a vallási, a nemzeti identitásbeli és főleg a jövőképbeli különbség számított.

A New Jerseyben élő, három évtizede a Wall Street-i pénzügyi szektorban dolgozó László Gábor a szeptemberben elhunyt Jelenits István teológus és író tanítványa volt a budapesti Piarista Gimnáziumban. A pedagógus Jelenits atyáról beszélgettünk.

Van egy írásjel, a nagykötőjel, amelyet a nagyközönség alig ismer, többnyire nem is hallott róla, és szerintem ez így van jól.

A „legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunk” − Herman Ottó. E címmel nyílt meg december 13-án a Néprajzi Múzeum és az Országgyűlési Múzeum közös kiállítása. A tárlat egyik kurátorával, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesével, Veres Gáborral beszéltünk néhai tudósunk nem mindennapi, máig ható munkásságáról.

Ki ne ismerné a Toldi első énekének bevezetőjét? „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta…” Namármost a biológus megkérdezi tőlünk, nyelvészektől:

A tudomány nem hozhat létre eszméket, amelyek által élhetünk. Még a tudomány legnagyobb eszméi sem többek munkahipotézisnél. Hasznosak a szakirányú kutatás számára, de tökéletesen alkalmatlanok életünk irányítására vagy a világ értelmezésére.

Székelyföldi vendéglők teraszán azzal szoktam tesztelni a helyiek nyelvtudását, hogy kérek egy pilizőt egy pirre. Van, ahol azonnal hozzák, ám egyre több helyen kérdeznek vissza, hogy mit akarok – ilyenkor csak legyintek, és inkább a földre pilizek.

A digitális innováció életünk minden területét érinti, személyes és társadalmi szempontból egyaránt. Ez befolyásolja a világ és önmagunk megértésének módját, valamint gondolkodásmódunkat és cselekvésünket.