Egy átlagos kamasz ébrenléte idejének hatvan-hetven százalékát a telefonján tölti, emiatt

kimarad az életéből mindaz, amire az idegrendszere és személyisége fejlődéséhez szüksége lenne: a zene, a sport, mozgás a szabad levegőn, baráti együttlét.

Utóbbi tevékenységek már unalmasnak tűnnek számára, aminek konkrét élettani oka van: szervezete kevesebb boldogsághormonhoz, dopaminhoz jut általuk, mint „okostelefonjának” számtalan alkalmazása segítségével.

A közösségi média viselkedési függőséghez vezet; a kémiai függőségekhez (drog, alkohol) hasonlóan átmenetileg megemeli a dopaminszintet,

eufóriát okozva úgy, hogy erőfeszítést sem kell érte tennie. Emiatt a kamaszok, főleg a fiúk identitása áttevődik a virtuális világba.

A legrémisztőbb, hogy az egyik mesterségesintelligencia-szolgáltatás, a character.ai virtuális társról is képes „gondoskodni”, akivel mindenféléről beszélgetni, sőt viccelődni is lehet, aki megértő, nem ellenkezik, nem idegesít, igazi „barát”. Amerikában a tizenhárom-tizenhét éves tinédzserek ötvenkét százaléka használja rendszeresen ezt a személyiségnek álcázott intelligens motort, és harmincegy százalékuk jobbnak tartja, mint az igazi barátot.

Jobb, mint az igazi barát? (fotó: Pixabay)

 

Egy 1991 óta folytatott reprezentatív amerikai nemzeti kutatás szerint azok a kamaszok, akik több időt töltenek a képernyő előtt, nagyobb valószínűséggel boldogtalanok, azoknak viszont,

akik több hagyományos, képernyőfüggetlen tevékenységben vesznek részt, nagyobb esélyük van a boldogságra.

Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő a szülők felelősségét hangsúlyozza: valódi megoldást csak az jelent, ha a gyermek tizennégy éves koráig nem kap okostelefont, és tizenhat éves koráig nincs közösségimédia-hozzáférése, a character.ai és hasonlók használatát pedig tizennyolc éves kor alatt meg kell tiltani. Mindezzel összhangban fontos az iskolák okostelefon-mentesítése.

E javaslatok erős tudományos alapokon nyugszanak: a Harvard hetvenöt éve tartó boldogságkutatása során arra jutottak, hogy a boldogságot a társakkal és a közösséggel való fizikai kapcsolatok száma és minősége határozza meg.

 

Nyitókép: Pixabay