Miért pont a pásztorok a karácsony éjszaka kitüntetettjei? Megérdemlik? Ártatlan báránykák? Nem ez a hírük. Inkább az, hogy tisztátalan, templomidegen, elvadult, szava nincs, de ha van, szavahihetetlen, barbár népség. „Csordapásztorok.” A csorda a mindenük.

Szathmári alapos tudósi rendszerességgel tárja elénk a muszlim világ rétegeit egészen a kezdetektől, a szúfizmuson át a mai szektákig, hanem olyan érdekes szegmensekkel is foglalkozik, mint a nők jogai az iszlámban.

„Isten a tenyerén hordoz falaimmal együtt,
és várja, hogy kinézzek a repedések közt.”

„az öregedés szigetén minden más,
a vízpartra egy ördögkommandó vigyáz,
a tekintetüktől a röhögés kiráz.
A lázadásnak minden formáját betiltják.”

A szeretet olyan, mint a vitorláshajók tőkesúlya, ami a hajó alján, a víz alatt van. Nem is látszódik, mégis, ha nincs ott, felborul a jármű.

„olyan az ember élete akár egy madártoll
vagy egy utazókosár
amelyet a negyedik emelet ablakából látunk
tovaúszni a mindenség felett”

Németh Péter Mikola könyvét a Pilinszky iránti hódolat ihlette, versei is hasonlóan tömörek, képszerűek és nem utolsósorban: a misztérium keresői.

Először azt a címet szerettem volna adni e kis elmefuttatásnak, hogy Vékony pénz, avagy a pénzügyi tudatosság, de aztán arra jutottam, hogy így a reménybeli olvasó talán azt gondolná, értek a pénzügyekhez, és rögtön elidegenedne tőlem lelkileg, mint én szoktam azoktól, akik tényleg (értenek hozzá).

Zelnik úgy tanít, hogy az olvasónak nemcsak tudást, de tükröt is ad, hogy ebbe a tükörbe pillantva tudjon ráébredni a saját szellemi és erkölcsi állapotára és a körülötte lévő világ természeti és kulturális tendenciáira.

Valahol Erdélyben, magyar világban, román világban, egy igen vágyott tangóharmonika végül gazdátlan maradt: odaát, mint annyi minden más szépség.

"Rózsa Sándor. Hogy az ördög tenne oda, ahová kívánlak!" Avagy hogyan is ment az élet a betyáros múltban az Alföldön, és hogyan is álltak ehhez hozzá a népek.

Az aranymorzsákat apránként szórta a pacalra, pöccintő mozdulatokkal oszlatva el őket. A legtöbb a paprikás zsíron lebegett még akkor is, amikor megkeverte a szaftot. Csillogott a pacal, a bélbolyhok tetején megült a ragyogás. Szellő üdvözült mosollyal vette szájába az első falatot...

Könyvbemutatók, megzenésített kortárs versek, játékos irodalom órák és közös versmondás a Kiserdőben – programsorozattal ünneplik Balatonfüreden A magyar nyelv napját.

„ma mindenkiből
lehet mikulás vagy simán télapó,
a határon túlinak Magyarország
örökkévalóságig tűnő várako-
zás”

„...ki kotorja be földdel a tömegsírok
helyét, ha te minduntalan csak ásod,
és az én ujjaim már lekoptak.
Neked rutin, nekem erő.”

„...megtelt a kert finoman pengő, csengő-bongó hangokkal. És az alkonyodó homályban a fűszálak kiegyenesedtek, a földből csírák, kicsi szárak, bimbók, levelek törtek elő, és a lassan sötétbe szenderedő homályban azt láttam, hogy színes a világ.”

Biológiai fegyverek, elszabadult mutáns vírusok, éhínség, gazdasági válság. A jövő? Egy stratégiai játék célegyenesének kíméletlen disztópiája. De mi lesz a főnyeremény?

Tragikus körülmények között távozott az élők sorából Kabai Lóránt költő, vizuális művész – tudatta nyilatkozatban az alkotó családja.

Divatba jött az önteltség, az önimádat, és megfertőzte a gondolkodásunkat. Pedig, ha jobban belegondolunk, rá kell döbbennünk, hogy annak a sokféle impulzusnak, amelyek az életet, a mi életünket is meghatározzák, nem hogy urai, de ismerői sem vagyunk.

1956 ősze: hazudik a rádió, csengőfrász, búzakalászos Rákosi-címer – a hatéves kisfiú és bátyja az ablakból egy szovjet tank ágyúcsövével néznek farkasszemet, a pincében felszakad a fohász: ...de szabadíts meg az orosztól!

„minek vitatkozni a sötétséggel
várakozom inkább vele
amit nem lehet szóval kimondani
megcselekszi a szenvedés
Isten a fájdalmat szépnek teremtette”

A jelenükkel elégedetlen, a jövőjükért aggódó emberek száma a belátható időben csak gyarapodni fog – háború a szomszédságban, ijesztő energiaválság a tél közeledtén Európában, elszabadulni látszó infláció világszerte…

„Újraíródik az égből lehulló eszmélet.
A tanítás, a rovat, a folyóiratok.
Gránit, bauxit.
Epifánia. Új halmaz-
Állapot. A szépség és a morál genealógiája.”