„Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak, / Szálljatok szét jóságokként a jóknak.” – Ez a két Ady-sor a mottója Kaiser László könyvének, mely az irodalomról szól, olyan írásai által, amelyek számára kedves szerzőkről, -höz vagy éppen emlékére születtek, egybekötve esszékkel, recenziókkal.

A Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában rendezték meg az első PEN Karácsonyt 2022 december 16-án, este hat órától. Az est házigazdája Turczi István József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas, Prima Primissima-díjas költő, író, műfordító, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője volt.

A nyugat és a kelet teljesen más. És teljesen más a nyugati és keleti ember. Egy párkapcsolat jól megmutatja ezt a szlovén írónő, Katarina Gomboc Čeh novellájában.

Lelövöm a poént: erősen ajánlott. Bár az sem érdektelen, miért – érdemes tehát tovább olvasni ezt a rövid recenziót Szöllősi Mátyás Szabad című új-régi, a frissen született verseken kívül mintegy tizenöt év terméséből pályaáttekintő igénnyel összeválogatott kötetéről.

„Amíg bent tágul, kint csomósodik a tér.
Az arányok maguktól rendeződnek,
szög és sarokív szerint zár egymáshoz két oldal,
és finom szemcsés, ujjnyi vastag porral terül be
az utca néhány négyzetméternyi része.”

„nem égett el a remény szalmaszála
könyökölök a pocsétás asztalon
a vesztes játszmák se voltak hiába
magamat lelkesen vigasztalom”

Az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely és a Magyar Írószövetség szervezésében december 7-én, az Itt és Most Közösségi Térben Jókai Anna emlékestjére került sor, egyúttal bemutatták a Szegény Sudár Anna című regényből készült hangoskönyvet.

Időnként jól jön egy építkezésen talált csontváz: nagyon is praktikus holmi tud lenni. Hogy mi módon, az kiderül ebből a novellából.

Sokfelől közelíthető Böszörményi Zoltán Regál című regénye. Címszereplője, maga a Regál az átmenetiség, a közteslét, a bizonytalanság megtestesítője.

„ravasz a született holnapját ha félti
a pokol a nemlét adománya
fénybe fürdet járkáló halottat
ördöge kancsal mohó és garázda 
rögnyi birtokát is telepetézi”

Kodolányi Gyula új kötete, a Szabadulószoba, félelem nélkül az elmúlt két évtized termésének néhány kiemelten fontos darabját társítja új verseivel. A gesztus ismerős: ahogy a nyelvhasználatban az ismert szavak új mondatokban más jelentést kínálnak, úgy korábbról ismerős versek is új jelentést kapnak egy másképpen épített összefüggésrendszerben.

Egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg József Attila halálának 85. évfordulójáról a József Attila Emlékhely, a Józsefvárosi Múzeum és a Fiumei úti sírkert közös szervezésében. Felolvasás, tárlat, harmonikaszó tette változatossá az eseményt.

A főiskolai felvételin az egyházi gimnáziumból jött diákot kajánul csak Marxról kérdezték, katonaként sosem kapott kimenőt, később Cseh Tamást gitározó besúgó szaglászott utána, s október 23-ra virradóra bőrkabátosok szorították falhoz – életképek a vasfüggöny mögül, a legvidámabb barakkból.

Ki kellene deríteni, ki kellene, hogy derüljön, mitől a zavar és hogyan lehetne elűzni a zavart, hogy lehetne világosítani a helyzetet. Felvilágosítani, mondanák a liberálisok. Valami jó derítőanyag kellene.

Legyen bár kallódó tehetség vagy ezer létforma lehetőségét magában érző fondorlatos cselszövő, egy ifjú írójelölt indulásához némi összeköttetés soha nem árt. Feledés félhomályába tűnt diákújságírói zsengéket újrafogalmazva, s egy nem-verssel indul a Szerkesztőhöz…

Kellemes, oldott, mégis ünnepi hangulat uralkodott Ladik Katalin könyvbemutatóján az Ötpacsirta Szalonban, mely egyúttal nyolcvanadik születésnapi köszöntője is volt.

Immár hatodik alkalommal rendezte meg – 2022. november 26-án – a Magyar Napló szerkesztősége, a Magyar Írószövetség és ez évben a Benczúr Ház Kulturális Központ a 2016 júliusában elhunyt Oláh János költő, író, kiadóvezető emlékét felidéző estet.

Ha nincsenek hozzá kötő gondolkodók, a múltunk idegenné vész el, ha vannak, és jó hídként működnek, kortársaink maradhatnak Petőfi, József Attila vagy akár Platón. Ilyesféle híd volt a százhúsz éve született Illyés Gyula is.

„Mit szónokoljak s mit szavaljak?
Csepűből mézet mint facsarjak?
Szállnak fölöttem kósza varjak,
s nincs két hitem, mit összevarrjak.”

„Nagy író nem lehet nagy jellem nélkül” – írta Illyés 1943-ban Naplójegyzeteiben. Azt vallotta, hogy Babits életműve csak a legnagyobbakéval mérhető.

A turulról mindig múltbéliként és csakis nagy pátosszal beszél, aki beszél, vagy éppen gúnyosan. Lehet-e ezt másképp? Nos, igen. Juhász Kristóf tárcája közvetlen hangú tudósítás arról mi a helyzet Turulunkkal mostanság.

Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költővel, a Nemzet Művészével nyolcvanhatodik születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Miért pont a pásztorok a karácsony éjszaka kitüntetettjei? Megérdemlik? Ártatlan báránykák? Nem ez a hírük. Inkább az, hogy tisztátalan, templomidegen, elvadult, szava nincs, de ha van, szavahihetetlen, barbár népség. „Csordapásztorok.” A csorda a mindenük.