Andrássy Gyula gróf álma, a pesti Sugár út a Belvárost volt hivatott összekötni a Városligettel. Az 1870-ben született határozat próbája lett a Podmaniczy Frigyes báró (Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé”-nek nevezte) elnökölte Közmunkák Tanácsa működésének.

Apró győzelmet aratott a nyers gazdasági érdek és politikai haszonelvűség fölött a természet és a jogállam. Kiderült, hogy sem erdeinket, sem a háború miatt kihirdetett veszélyhelyzeti jogrendet nem lehet a gazdálkodók, s a kormányzat kénye-kedve szerint használni.

A Cook-szigetek legnépesebb szigetén, Rarotongában összeggyűltek a csendes-óceáni törzsfők, hogy megvédjék a bálnákat a pusztulástól. Archaikus-mitologikus elemekkel elegy érvelésük nem érdektelen, de hogy hatásos-e, még elválik.

Minden nomád lovas zarándoklat belső utazás is egyben. Nagy próbatétel az emberi teljesítőképesség határait feszegetni, de a cserébe kapott mérhetetlen szabadság és a megélt érzések ősi energiákat szabadítanak fel a vándorban. Bucsi Sándor szeretett kiskunsági tanyájáról indul útnak.

Tizenhárom esztendeje, immár hagyományosan nyílnak meg egy hétvégére fővárosi házak, hogy históriájukról, tervezőikről, építőikről, hajdani tulajdonosaikról, lakóikról meséljenek. 2011-ben a százéves épületek ünnepeként indult útjára a Budapest100.

Elérkezett némileg dekadens világunkba a poszthumanizmus eszméje, válaszul a klímaválságra, túlnépesedésre, globalizációs ártalmakra meg a többi legújabb kori civilizációs nyavalyánkra. Az alábbi videóban Zsille Gábor és Székelyhidi Zsolt költőkkel beszélgetünk arról, hogyan is látják mindezt irodalmárszemmel.

Míg a munkásőrnek a hetvenes években az AKM-63-as, addig a falusi gyerekeknek a csúzli volt a fegyvere. Volt persze fapuskánk, búcsúfiának kapott, fröccsöntött forgópisztolyunk, és ismertük az íjkészítés tudományát is, de csúzlija akkoriban Gasztonyban minden valamirevaló férfigyereknek volt.

Amikor Fertőd–Eszterházán húsz éve az Esterházy-kastély felújítása a homlokzatfestéshez érkezett, művészettörténeti, restaurátori kutatások mutatták, Esterházy ’Fényes’ Miklós idején aligha lehetett k.u.k.-sárga, ha jobban tetszik, Habsburg-sárga az épület.

Aachen egykori püspöke, Klaus Hemmerl Mennyei Jeruzsálem című kötetében jegyezte föl: „A dolgok nemcsak olyanok, amilyen a létük; a dolgok olyanok, ahogyan szeretik azokat.” Ez számomra azt jelenti, látásunk, értékelésünk érzéseinktől is függ.

Megzavarta az ember a víz természetes körforgását: az éghajlatváltozás az óceánok és a kontinensek közötti nagy vízkörzést, a természetes életközösségek pusztítása a helyi kis vízköröket változtatta meg. A csapadék hol kevés, hol özönvízszerűen érkezik. A megoldás: vissza a természethez.

Finta József (1935–2024) építész közel fél évszázadon átívelő pályája termékeny és sokoldalú időszak volt. Finta szállodaépületei Budapesten mennyiségük és méretük miatt is meghatározóak.

Ticino kantonban, a Svájc és Itália határán fekvő festői kis falut, Scudellatét egy időben kihalás veszélye fenyegette, hogy azután újszerűen, „szétszórt szállodaként” keljen új életre.

Legyinthetnénk: az elsivatagosodás eszerint több évezredes jelenség, miért pont most, pont nekünk kellene megállítanunk, hiszen minket itt, Európa közepén nem fenyeget.

Hatvanesztendős a hol alapműként emlegetett, hol vitatott, imádott és átkozott Velencei Karta, s harmincéves a sorfordító Narai Dokumentum. A Műemléki Világnap tudományos tanácskozásán a karták mai értelmezéséről, újragondolásáról lesz szó.

ENSZ-klímakonferenciák megszokott koreográfiájává vált, hogy az államok mellett gazdasági szereplők is több-kevesebb meggyőződéssel vállalásokat tesznek üvegházhatású gázkibocsátásuk mérséklésére. S azután, az államokhoz hasonlóan, a gyakorlatban mindenféle akadályok, gátló körülmények lépnek föl…

Szekszárd főtere az utóbbi évtizedben mélyreható változáson ment keresztül. Díszburkolatot kapott, középületei megújultak, a gépjárműforgalom csillapodott. A házak, épületegyüttesek építészettörténeti panteonként mutatják az elmúlt évszázadokat.

Amikor Győr jelenlegi polgármestere megválasztása után bejelentette, elbontatná a Nemzeti Színház „ormótlan épületét”, amely négy évtizede „zavarta” a győrieket, s nem akarja, hogy még fél évszázadig „rontsa a városképet”, elszabadultak az indulatok.

Szlovákia és Magyarország javuló viszonya reményt ad a két ország kapcsolatát régóta terhelő ellentétek feloldására. Ezek közül talán a legsúlyosabb a dunai vízierőmű működtetésével kapcsolatos vízmegosztási vita. A magyar fél újabb kísérletet tenne a megegyezésre.

Szabolcsban a Holt-Tiszánál, a folyó hajdani árterén, ahogy a helyiek emlegetik, a korábbi ólaskertekben talált rá Andrássy Gyula gróf uradalmának arra a magaslati területére, amelyet érdemesnek s a világ zajától elég távolinak vélt álomkastélya fölépítésére.

Szegény falusi embereknek adott meleget, olyanoknak, akik a hatvanas években a falu határsávban, a vasfüggöny mellett lévő erdeitől elzárva tűzrevaló fához nemigen jutottak, megfelelő mennyiségű fűrészporhoz ellenben hozzá tudtak férni.

A Civitas Fortissima tér irányából nézve a szélesen elnyúló egykori Vármegyeháza jótékonyan eltakarja a mögötte épült börtönt, ám a város északi oldaláról, az Ipoly felől tekintve éppen a fegyház tömbje magasodik ki balassagyarmati környezetéből.

Hagyjuk most a hallgatag halakat, hiszen ott vannak nekünk a Rába melletti erdők, mezők vadjai is. Ahol pedig vadak élnek, ott mindig akad vadász, no meg rabsic is. A rabsickodásnak felénk százados hagyománya van, vagy inkább csak volt.

A budai Várkert Bazár Gloriettjéhez vezető rámpán nyílt meg az Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz épületegyüttes históriáját bemutató, Mesterektől élményekig – A Várkert Bazár történetei című szabadtéri kiállítás, amely június elejéig látható.