Amikor tavaly H. Vladár Ágnes Feledhetetlen utazás című írását szerkesztői szemmel olvastam, eszembe ötlöttek a találkozások a Műemlékvédelmi Hivatalban, amikor régészek, építészek, művészettörténészek – köztük volt ő is – hittel és lelkesedéssel beszéltek házakról, meglátták, akár elfödött részletek alatt, a múlt emlékeit, óvták a legapróbb megtalált darabokat is. Aztán egy telefonbeszélgetés során azt mondta, talán írna a Mithras-szentélyekről, különösen fontos munkája volt a romkonzerválás és a védőépület tervezése Fertőrákoson és Aquincumban is. Írna, ha az ideje engedné, mert iratait, munkáit kellene rendezni, családjával törődni.

Telt-múlt az idő, sürgetni nem akartam, de két hónapja, egyik írásom kapcsán levelet kaptam tőle: „A Citrom-díjról szóló cikked mélyen megérintett, ahogy végtelenül elkeserítő, hogy a Múzeum körút legszebb épülete, a hetes számú ház ilyen felháborítóan méltatlan állapotban van már évtizedek óta! Kapcsolatunk nagyon régi. Amikor végeztem, szerettem volna az Országos Műemléki Felügyelőségre kerülni, (Pogány Frigyes gyönyörű ajánlólevelet írt Horler Miklósnak, aki akkor rövid ideig főmérnök volt, halála után Dragonits Márta ideadta nekem a levelet, megilletődötten olvastam.) Akkor nem a Tervezési Osztályt fejlesztették, és azt tanácsolták, hogy addig, amíg ez lehetséges lesz, próbáljak máshol hasonló munkát ’találni’. Így kerültem a BUVÁTI Műemléki Szakosztályára, és a Múzeum körút 7. portáljának és belső, nagyon szép lépcső-előterének kiszabadítása, megtervezése volt első komolyabb feladatom. Állványról (a Múzeum körúton!) fölmértem az íves-griffes homlokzatot… (Az egész akkor – jellemzően, mint annyi más üzlet esetében – a homlokzat síkja előtti üvegkirakatokkal volt elcsúfítva, nem kímélve az eredeti architektúrát…). A rajzokat nem adtam le a tervtárba…, még most is a pincében vannak valahol.) Hosszabb ideje igyekszem nem arra járni, mert felháborító, hogy ez a különleges Ybl-bérház egyre katasztrofálisabb állapotban van…” A levélre válaszolva föltettem a kérdést, ha nincs ideje írni, nem mondaná-e el történeteit, nem beszélne-e sok évtizedes műemlékes emlékeiről, tapasztalatairól, hisz épp ma, amikor annyi félreértés és meg nem értés, vita kíséri az intézményrendszerétől megfosztott műemlékvédelmet, nagy szükség lenne az értő szóra, az ismeretek, a tudás átadására.

H. Vladár Ágnes férjével, Harsányi Istvánnal Rómában a San Giovanni a Porta Latina-templom előtt 2023-ban
Fotó: A családi archívumból

 

Kérdésemre már nem érkezett felelet, s csak utóbb tudtam meg, akkor már föllángolóban volt a hirtelen jött súlyos betegség, s nyolcvanhat éves korában elvitte. Lezárult egy hosszú, szép építészpálya, amelyet az 1960-as évek elejétől olyan állomások kísértek, mint Aquincum polgárváros romterületének távlati rendezési terve, a Mithras-szentély és a Macellum helyreállítása még Hajnóczi Gyula professzor mellett. Így lettek egyéni építészeti bemutatási látásmódjának példái a római kori emlékek város léptékű helyreállításai, köztük Gorsium, Intercisa-Dunaújváros, Savaria-Szombathely, a leányfalui római erőd, az Intercisa Principia, az Iseum római útja, Scarbantia-Sopron Városház utcai romkertje, Fertőrákos Mithraeumja, Lussonium-Dunakömlőd bemutatása. 2018-ban utolsó nagy munkája az aquincumi Symphorus Mythraeum romkonzerválása és védőépületének tervezése volt. Nevéhez is kötődik a sárospataki és az esztergomi vár helyreállítása, akárcsak Zalaszentmihályfa, Rakacaszend, Zubogy középkori templomának, a boldvai bencés apátsági templomnak a megújítása. A pasaréti ferences templom szerkezeti helyreállítása és liturgikus térrendezése után férjével, Harsányi István építésszel megírta az épület monográfiáját.

Az oskolamesteri-ház oldalfrontja és a lejárat a pincébe Pásztón
Fotó: Hír János

 

Különös szépségű munkája kötötte Pásztóhoz. Arról az időről Valter Ilona régész, aki megtalálta a XI. század végén alapított bencés apátság maradványait, így mesélt tavaly az Országútnak: „Lassan kirajzolódott a középkori mezőváros. Az egykori apátság maradványai, a létező barokk plébániatemplom román, gót előzménye meg egy kántorház, amely látszólag nem volt műemlékileg izgalmas. Mégis mesébe illő a történet. Akkoriban Harsányiné Vladár Ágnes építésszel a romkert kialakításán dolgoztunk, s én a kalapácsommal ráütöttem a ház déli falára, leesett a vakolat és egy gótikus ablak került elő, a pincében meg a gótikus boltozat… egy  párkánymagasságig ép, háromosztatú középkori kőház volt… Megkezdődött a műemléki védés, a helyreállítás, a párkánymagasság fölött nem ismertük a házat, de a XVI. század közepi mezőváros-ábrázolások oromfalat mutattak, ezért Ágnes a pótlást téglából falaztatta föl, így finoman jelezve a hipotézis határát.”

Komoly építészettörténeti hátterű, nagy tudású építészként ismerték és tisztelték munkatársai, kortársai és a fiatalabbak egyaránt. Egy éve ő írta Entz Gézáról, hogy hiányzik, jó lenne hallani a véleményét, mit gondol a mai műemlékvédelemről. Most mi búcsúzunk tőle: hiányozni fog, jó lett volna még hosszú ideig hallani higgadt, értő szavait.

Nyitókép: Harsányiné Vladár Ágnes Ybl-díjas építész 2011-ben vette át aranydiplomáját
Forrás: http://foto.bme.hu/atadasok