Még gyermekcipőben járt a hazai műemlékvédelem a XIX. század utolsó negyedének kezdetén, amikor a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának elhivatott tudósai, polihisztorai, lelkes támogatói még törvényi felhatalmazás nélkül kezdték számba venni, föltérképezni a fontosnak vélt épületeket, épületegyütteseket országszerte. Leírták a látottakat, följegyezték az adatokat, skicceket, részletes rajzokat mellékeltek, majd ahogy a fényképezés terjedni kezdett, éltek a technika adta lehetőséggel. A korai felvételek, majd a későbbiek természetesen az 1881-ben, immár törvény által életre hívott Műemlékek Országos Bizottsága építészeti fotógyűjteményét alapozták meg. Az intézményi rendszer sokat változott, ám az egyre gyarapodó fotógyűjtemény (akárcsak a terv- és iratarchívum) szerencsére mindig tovább öröklődött.

Üvegnegatívok és negatívok, pozitív fényképek, diapozitívok – összesen majd négyszázezer felvétel – őrzi és mutatja a régi épületeket, városképeket, kíséri figyelemmel a mindenkori műemléki intézmény szakembereinek kutatási, helyreállítási, inventarizációs munkáját. Az értékőrző fotók pedig komoly támpontot adnak restaurálás, rekonstrukció, egyszerűbb helyreállítás esetén is.

Az első bombatámadás képe a Városmajori templom mellett
Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar

 

A fénykép megőrzi a szépet, az értéket, s a kegyetlen, drámai pillanatokat is. Utóbbiakból állította össze új kiállítását a Magyar Építészeti Múzeum Budapesten a Bajza utcában a Walter Rózsi-villa tőszomszédságában, a Műhelytérben. „Az ostrom napjaiban minden elveszett. A házaink, az utcáink, a jövőnk” – Illyés Gyula sorait jegyzi mottóként a Budapest ostroma című tárlat. A felvételek megmutatják a korai áldozatot: a Városmajori Jézus Szíve-templom és harangtornya közé 1942 szeptemberében hullott bomba, s a légnyomás elpusztította Sztehlo Lili üvegablakait. Aztán az ostrom korabeli képein összeomlott vagy félig leomlott lakóházak Pesten és Budán, a szétlőtt királyi palota elpusztított termei, a Várnegyed utcái, a bombatalálat sújtotta Mátyás-templom, Buda látképe a palota felől kiégett házakkal, s a Dunába omlott hidak… Romok, pusztulás, kilátástalanság mindenütt.

A fotókiállítás a Műhelytérben látható
(A szerző felvétele)

 

S bármily különös ezt írni, váratlan értékeket is fölszínre hoztak a súlyos támadások: gótikus ülőfülke került elő a Tárnok utcában a leomlott ház alól, másutt középkori kapualjak, ablakok, díszítő faragványok, XVI. századi falfestés, amelyeket elfödtek az korábbi átépítések. Drága árat fizetett a város ezért a tudásért, váratlanul föllelt ismeretért, amely majd az újjáépítők, építészek, műemlékes szakemberek figyelmét sem kerülte el. És a fotó objektivitásában erről sem feledkezik meg. Ahogy falmagasságban ott van a kiállításon Szöllősy Kálmán felvétele a Dunába dőlt Lánchíd, s a parton, az öntöttvas kikötőbakon ülő, könyvébe búvó asszony… Talán a remény, a bizalom képe: a pusztítás ellenére mégis van élet. A pillanatot megörökítő fotó ezt sugallja.
 

Nyitókép: A Dunába omlott Lánchíd, 1945
Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar