Arról, hogy Magyarországon ismét megjelentek a medvék, hitelesen mintegy másfél évtizede hallhatunk először. Mekkora az esélye annak, hogy az Északi-középhegységben vagy máshol az országban túrázás közben medvével találkozzunk?
Gyakorlatilag elenyésző. Két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány medve (barnamedve, azaz Ursus arctos; más medvefaj nem található meg nálunk – a szerk.) barangolhat egyidejűleg az országban. De lehet, hogy még ez is túlzás. A biztos csak az, hogy időről időre találunk medvenyomokat, illetve a vadkamerák előtt is elsétál egy-egy példány.
Pedig a híreket olvasva azt gondolnánk, hogy sokkal többen vannak…
Ennek az egyik oka az lehet, hogy a valós észlelések mellett sokan más állatok életjeleiben, vagy akár más állatfaj által okozott kár esetén is medvét gyanítanak. Pedig sokszor megjelent már a nemzeti park honlapján is a hiteles medvenyom: ötujjas, egy kifejlett állat talpszélessége pedig tíz és húsz centi közötti.
Sokan medvenyomot vélnek felfedezni egy-egy borz vagy akár kutyaféle lábnyomában is,
ami ennél jóval kisebb. Olykor a csülkös vad lábnyomát vagy lópatkó nyomát is medvenyomként „azonosítják”.
Ugyanakkor több olyan eset is ismert, amikor egy-egy valódi medvenyom fényképe bejárja a közösségi médiát.
Azonos méretű nyomok esetén alapvetően vélhetően ugyanannak a medvének a nyomát látják több helyen is. A medve nagyon nagy területeket bebarangol.
Lehet, hogy napszálltakor elindul a Bükk keleti feléről, s a napkelte már valahol a hegység nyugati lejtőin éri.
Bizonyítékok is vannak a barangoló életmódra?
Egyes célirányos vizsgálatok alkalmával medvékre is jeladókat rögzítenek. Csaknem tíz évvel ezelőtt egy Iwo nevezetű medve az általa leadott jelek szerint a lengyel–szlovák határ közeléből elindult, és egy hét után múlva már Aggtelek környékén tartózkodott. A hegyek, a folyók, az autópályák sem jelentettek számára akadályt. Aztán gondolt egyet, elindult vissza északra, majd utána kelet felé fordult és máris a szlovák–lengyel határ Ukrajnához közeli részén vették a jeleit.
A lengyel Tátrában megjelölt Iwo medve vándorlása (carpathianbear.pl)
Miért barangol ennyit a medve?
Ennek több oka is van. Túlélési és szaporodási ösztöne által hajtva új élőhelyet kell keresnie.
Feltételezésük szerint a magyarországi medvék a Kárpátokból, elsősorban vélhetően észak felől érkeznek. Ezek szerint ott már minden teret betöltöttek?
Ha nem is minden élőhelyet, de az tény, hogy
a szlovákiai medveállomány szaporodik, ezért egyre gyakoribb a hazai előfordulása is.
Az nem lehetséges, hogy már Magyarországon születettek is vannak közöttük?
Erről a kutatók véleménye megoszlik. Van, aki szerint igen. A magam részéről ezt nem osztom, éppen az említett nagy vándorlási hajlama miatt. Bizonyíték eddig nincs a faj magyarországi szaporodására, de akár néhány éven belül erre is lehet példa.
Akár néhány éven belül is lehet példa a medve hazai szaporodására (Pixabay)
Bizonyára a természetvédelem színvonalát is dicséri a medvék elszaporodása.
Köszönöm a vélekedését, de a faj számára alkalmas élőhelyek megőrzésén túl a medvék terjedésében a természetük még nagyobb szerepet játszhat. Rendkívül opportunista állatfajról van szó, amely gyakorlatilag mindent megeszik. Táplálékának hetven-nyolcvan százaléka növényi eredetű, de nem veti meg a dögöt, a pajorokat, ízeltlábúakat és néha a kisebb melegvérű állatokat sem. Folyamatosan elérhető táplálékforrásként
rákapott a vadetetők kínálatára, a mezőgazdasági terményekre
és helyenként az emberi hulladékra is.
Sőt, az emberek egy része – életveszélyes módon – magához csalogatja őket, ami által egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez. A vadetetők látogatása már Magyarországon is jellemző. Ha pedig kitesszük nekik a terményt, például kukoricát, hullott almát, vagy akár – ahogy tapasztaltuk – ládányi rohadt narancsot (élő példát említek,) akkor nálunk is csak idő kérdése a szaporodásuk.
Említette, hogy a melegvérű állatokat sem veti meg a medve. Szerepet játszik tehát a hazai vadállomány szabályozásában is?
Az a néhány példány, amelyet Magyarországon az utóbbi időben megfigyelhettünk az Északi-középhegységben, a vadállomány szabályozásában aligha játszik komoly szerepet. Mindenevő fajként jól hasznosítja a vaddisznók táplálékbázisát, ami hazánk területén szintén szerepet játszhat a faj terjedésében, ugyanis az elmúlt években tomboló afrikai sertéspestis kapcsán mintegy százezer vaddisznó hullott el vagy lett kilőve. A vaddisznók által jelenleg nem hasznosított, természetben elérhető táplálékbázisból (növényi eredetű táplálék, tölgymakk, gyökerek, egyebek) a medvének is bőven jut.
Vajmi kevés esélyünk van a medvével való találkozásra. Ám mit tegyünk, ha ez mégis megtörténne?
Erről számos ismertető jelent meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a honlapján, érdemes áttanulmányozni azokat. A lényeg, hogy
ne keressük a társaságukat, etetéssel, szelfikísérlettel ne csaljuk magunkhoz.
A honlapunkon tett javaslatoknak megfelelően túrázzunk, tartózkodjunk a medvék által is látogatott erdőkben. Vajmi kevés esélyünk van arra, hogy medvével találkozzunk, már csak azért is, mert kerülik az embert, nem kívánják a társaságunkat.
Meg aztán, ilyenkor télen egyébként is alszanak…
Erről is nagyon érdekes kutatásokat végeznek, elsősorban a lengyel kollégák. Bár télen valóban lelassulhatnak, néhány fokkal csökken a testhőmérsékletük,
a téli alvásuk egyre ritkább és rövidebb lehet,
nem utolsósorban az egyre enyhébb telek, az elérhető táplálék miatt, ami az erre az időszakra eső aktivitásuk mellett akár szaporodásukat is befolyásolhatja. Nem véletlen, hogy már ezen a télen is azonosítottunk medvenyomokat a Bükkben.
