Rohamosan fejlődik a természettudomány, s ezzel a jogalkotásnak is tartania kellene a lépést. A jog azonban csak ,,kullog” az élet után, késéssel reagál a változásokra. Ez a helyzet az Európai Unió GMO-szabályozásával is. Az EU-ban jelenleg hatályos szabályozás magját 2001-ben alkották meg, az azóta eltelt több mint húsz évben
számos új, a génállomány megváltozását eredményező technika vált ismertté, amelyek jogi státusza máig vitatott.
A jelenleg is zajló, nagy társadalmi visszhangot kiváltó kodifikációs eljárást régóta sürgették már, hogy a bizonytalanságokra az uniós jogalkotó válaszoljon. Azonban bármennyire is elengedhetetlen a megfelelés az aktualizálás elvárásának, nem feledkezhetünk meg az egész szabályozást átható alapelvekről, az elővigyázatosságról.
Nagy kihívás elé állítja a jogászokat a rohamléptekben fejlődő, folyamatosan új technikákkal bővülő géntechnológia szabályozása. Mindenképp támaszkodni kell a természettudomány megállapításaira, de mellette
egyszerre kell figyelembe venni a társadalom érdekeit, így egészségügyi, élelmiszer-biztonsági szempontokat, az elérendő gazdasági célkitűzéseket
(minél több termény megtermelése, eladása minél olcsóbb előállítási költséggel) és a környezet, az élővilág védelmének, a biodiverzitás megőrzésének szempontjait. A kodifikáció során számos kérdést kell mérlegelni, föl kell mérni a szabályozás hatásait, az értékválasztás pedig a jogalkotó döntése és felelőssége.
A GMO-khoz kapcsolódó, visszafordíthatatlan hatások miatt a kodifikáció során kulcsszerep jut kockázatoknak, mivel azokat végső soron a környezet és mi, fogyasztók viseljük. Ez indokolja, hogy az Európai Unióban a GMO-szabályozást a magas védelmi szintet biztosító, óvatos megközelítést követelő elővigyázatosság elve hatja át. Az elv értelmében a környezet állapotának megőrzése érdekében
már a kockázat bekövetkezésének valószínűsége is indokolhatja a beavatkozást,
nem kell megvárni, míg az tudományosan bebizonyosodik. Ezen elv jegyében, célként az emberi egészség és a környezet védelmét kitűzve hozták meg 2001-ben a GMO-kra vonatkozó hatályos joganyag magját jelentő 2001/18/EK irányelvet is.
A nem szándékolt mutációkkal járó kockázatok nem elhanyagolhatók (képek a Wikipediáról)
Napjainkban zajlik a komoly társadalmi visszhangot kiváltó kodifikációs eljárás az Európai Unióban. Ennek középpontjában az új génkezelési technológiák (angolul New Genomic Techniques, röviden NGT) állnak, amelyeknek célja a genom célzottabb, pontosabb megváltoztatása, anélkül, hogy idegen gént juttatnának a faj genetikai állományába. Két kategóriát jelöl az uniós rendelettervezet szerinti NGT gyűjtőfogalom.
Az NGT1-be tartozó növényeket a tervezet elfogadása esetén egyenértékűnek kellene tekinteni a hagyományos növénynemesítés útján
előállított növényekkel. Ezekre – mivel mentesülnének a 2001/18/EK irányelv hatálya alól – nem vonatkozna az elővigyázatosság elve által megkövetelt szigorú engedélyezési eljárás, a környezeti kockázatértékelés elvégzésére vonatkozó rendelkezések, melyek keretében a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásokat vizsgálják. Ehelyett elegendő lenne a nemzeti hatóságok értesítése. A kimutathatóságára, a címkézésre, a nyomon követésre és a felügyeletre vonatkozó kötelezettségek szintén nem terjednének ki rájuk. Az NGT2 kategóriába tartozó növényekre továbbra is a szigorú, a jelenleg hatályos szabályozás vonatkozna.
A növényi géntechnológiát uraló,
a rendelet elfogadása esetén monopolhelyzetbe kerülő nagy vetőmag-előállító multinacionális cégek (Bayer, Syngenta) sürgetik a jelenlegi szabályozás enyhítését,
arra hivatkozva, hogy ez szükséges az Unió versenyképességének megőrzése érdekében. A szabályozás lazítása mellett érvelők álláspontja szerint a fenntartható fejlődés biztosítása, a termelékenységi problémák megoldása is az új szabályozást támogatja, az ökológiai gazdálkodást folytatók azonban a status quo fenntartását szorgalmazzák.
Mivel a NGT1 kategória esetében is géntechnológiáról van szó, a döntéshozóknak a kockázatokra is hangsúlyt kell fektetniük. Ismertek ugyanis olyan állásfoglalások a természettudományban, amelyek árnyalják a génszerkesztés precizitásával kapcsolatos nézeteket, és kiemelik, hogy a nem szándékolt mutációkkal járó kockázatok nem elhanyagolhatók.
Fölmerül a kérdés, hogy a tervezetből kirajzolódó irányok mellett – melyek az adminisztrációs terhek csökkentését, az NGT-k egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb piacra lépését irányozzák elő –
mennyire tud majd érvényesülni az elővigyázatosság
elve. Hiszen a korábbi szabályozás kockázatokra reagáló rendelkezései csupán csekély mértékben fognak érvényesülni, mivel a legtöbb jelenleg ismert és alkalmazott génszerkesztési technika az NGT1 kategóriába tartozik. Érdemes kiemelni, hogy a rendelettervezet hatálya nemcsak az élelmiszeripari növényekre, hanem valamennyi, például őshonos, ritka fajok génszerkesztésére vonatkozik, ez pedig a környezetre gyakorolt hatások miatt, a biodiverzitás megőrzése érdekében mutatja az elővigyázatosság szükségességét.
Génkezelt kukorica – a korábbi szabályozás kockázatokra reagáló rendelkezései a tervezett új szabályozással csupán csekély mértékben fognak érvényesülni
Mivel a jelölési kötelezettség alól mentesített NGT-k esetében a fogyasztók nem fognak tudni arról, hogy az általuk vásárolt terméket új genomikai technikával állították elő, a rendelettervezettel kapcsolatban a fogyasztói jogok csorbulását illetően is aggályok merülnek föl. Kiemelendő az is, hogy az új szabályozást közvetlenül alkalmazandó rendeleti formában tervezik elfogadni, ennek pedig a tagállami mozgástér, a szubszidiaritás miatt van jelentősége.
A tervezet alapján a tagállamoknak nem lesz lehetőségük korlátozni vagy megtiltani az NGT-k területükön történő termesztését.
A tagállamok hatáskörébe az együtt termesztésre, a GMO-mentes termesztésre vonatkozó intézkedések meghozatala tartozna, amely azonban a felelősség kérdését nyitva hagyja arra az esetre, ha a hagyományos vagy az ökológiai növényi kultúrákban – például keresztbeporzás révén – nem szándékoltan jelennének meg NGT-növények.
Tisztázandó az NGT-k kapcsán a szabadalmi jogok kérdése is.
A kisebb gazdálkodó szervezetek, a nemesítők aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a vetőmaggyártó cégek monopolhelyzetét
fogja eredményezni, ha a szabadalommal védett génszerkesztési eljárásokhoz a mezőgazdasági kistermelők nem kapnak majd hozzáférést.
A fölmerült bizonytalanságok tisztázásán kívül az uniós jogalkotóra vár a feladat, hogy a különböző érdekeket mérlegelve határozzon az új genomikai technikák jogi helyzetéről. Ennek során ugyan a gazdasági szempontok érvényre juttatása, az Unió nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének erősítése nem hanyagolható el, azonban lényeges, hogy továbbra is az elővigyázatosság elvére figyelemmel kerüljön sor az új szabályozás kialakítására, azért, hogy a jövő nemzedékek védelmét, a biológiai sokféleség, az emberi és állati egészség megóvását biztosító, eddig meglévő védelmi szinttől ne történjen visszalépés. Nem feledkezhetünk meg ugyanis a joggal szembeni azon társadalmi elvárásról, miszerint az általa védendő legfontosabb értékeket, az embert és a környezetet ne érje hátrány.
A cikk a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet GENEZIS Kiválósági Diákműhelyével együttműködésben készült.
