Az újexpresszív figurális festészet fiatal, de már jelentős alkotója Dallos Ádám. 2020-ban a Herczeg Klára-díj junior fokozatával ismerték el munkásságát.

Szentgróti Dávid alkotásainak célja az elemi észlelés közvetlen kifejezése. Képein azt a titokzatos pillanatot láttatja, amely a tudat értelmező munkáját megelőzi: a formák ekkor még nem azonosíthatók egyértelmű jelentésekkel, nem állnak össze szimbólumokká, történetekké.

„Aki a természetet csak tájképként vagy csendéletként tudja élvezni, az fennakad ezeknek a képi jeleknek az ornamentikáján, anélkül, hogy elementáris, a természet szelleméből fakadó életerejének ösztönzését be tudná fogadni” – írta Kállai Ernő 1947-ben, A természet rejtett arca című kötetében.

A fiatal festőművész formanyelve expresszív és könnyen azonosítható. Egyedi motívumrendszerének visszatérő elemei mögött – a kortárs képzőművészetben rendhagyó módon – a spiritualizmus, a keleti filozófiák és az okkultizmus ihletőereje áll.

Varga Dóra művei transzparens mélységeket nyitnak a tekintet számára: a sík felületeken keresztül sokféle variációban dereng elő az üveg rétegzettsége.

Moholy-Nagy László külföldön az egyik legismertebb és legtöbbre értékelt magyar alkotó, idehaza azonban, részben a két diktatúra következtében, viszonylag későn ismerte meg nevét a szélesebb közönség.

Fekete Dénes művészetének kiindulópontját a háborúk okozta traumák adják. Alkotómódszerének kulcsfogalma a transzformáció.

A rendszerváltás utáni magyar művészettörténet-írás hozzáláthatott a szocializmusban tiltott vagy kevésbé elfogadott művészeti irányzatok és események értékeléséhez, elemzéséhez. Ez nemcsak a kelet-európai művészettörténet revízióját indította el, hanem a nyugati képzőművészet befogadását is felgyorsította és megváltoztatta.

A széttartó, egymással versengő poszthumán elméletek közepette nehéz olyan találkozási pontokra bukkanni, amelyek képesek lehetnek felfedni valamit ebből a formálódó teoretikus irányzatnak a heterogenitásából.

A Műcsarnok tereiben már megtalálták helyüket a 2020-as Nemzeti Szalon alkotásai. Az évente megrendezett kulturális esemény minden alkalommal más művészeti ágat helyez középpontba. A kiállítások eddig az építőművészet, a fotó- és médiaművészet, a tervező- és iparművészet, valamint a képzőművészet területeit mutatták be.

A Szoborpark-kapuzat vastábláján Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse olvasható. A szobrok között a csönd dübörög; a fájdalom, a gyász, a tehetetlenség, a szégyen, a döbbenet, a düh és a dac.