Szittner Andrea a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, Rózsa Anna-díjas textilművész
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakának elvégzése óta textiltervezéssel, szövéssel foglalkozik. 1973-ban alapító tagja volt a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. Az 1970-es évek elejétől a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának kiállításain vett részt, és kisebb alkotóközösséggel rendezett közös kiállításokat. 1976-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, szőttes kategóriában, hamarosan a Népi Iparművész címet is megkapta, majd a Művészeti Alap tagja lett. 1990-ben, a 11. Magyar Textilbiennálén Rózsa Anna-díjat kapott a Föld és Ég című tértextiléért, ezért a következő Textilbiennálén önálló kiállításra kapott lehetőséget. A Magyar Iparművészeti Egyetemen kézműves szövéstechnikákat tanít 1987 óta. Saját műhelyében stólákat, kabát- és egyéb ruhaanyagokat, illetve a kártyaszövés változatainak felhasználásával tér- és falitextileket sző.
„Egyes műveiből hatalmas méretű térbeli kompozíciókat lehet alkotni, amelyek ezáltal még kifejezőbben jelenítik meg azt a szakrális gondolatot, amely a Teremtés színes, sokoldalú csodálatos lényegét és értelmét foglalja magába. Általuk megélhető az anyagba beleszőtt negyedik dimenzió, az örök Idő, úgy is, mint az Ég és Föld közötti létező, mégis megfoghatatlan valóság. Az emberi gondolat kéznyomainak közeli szemlélésén, az anyag megtapinthatóságán kívül ezek a teret átívelő nagyméretű művek térbeli hatásukkal együtt mégis misztikusak maradnak. Árad belőlük az újjáteremtés ereje. Ugyanakkor éppen ennek a tudásnak alázatosan, ám egyenletes minőségben összeállított részletekből komponált halmazatából bontakozik ki a végtelenül egyszerű tétel: a szimbólumok gondolati tartalma, amely kapcsolatot teremt az őt használó emberrel, és ezzel az évezredes múltú jelbeszéddel, mintegy szakralizálja a magára az emberi testre tervezett öltözékeket, így Szittner Andrea valamennyi használati tárgyát is. Ő is, éppen úgy, amint a mintákat, a színeket, a jelképeket alkotó régi kézi szövők, alkot mai használati darabokat is. A nagy divatmárkák gyorsan múló népszerűsége helyett ő a kézi szövés rendkívül bonyolult kivitelezési folyamatain keresztül a jelek, szimbólumok alkalmazásával beleszövi a végtelent, úgy, amint a népi kultúra mesterei mentették át a generációkon átívelő, örök érvényű hagyományuk tudását. De ehhez ezeknek a műveleteknek, motívumoknak és színeknek, és az egyéniséget szabadon kifejező, apró, finom mozzanatoknak a felismerése, a jelentés tudása és megértése kell.”