Kétségtelen, hogy 2015-ben az Idő kizökkent normális kerékvágásából és egyre sötétebb vidékek felé halad, amit leginkább a pszichózis művészi szintű kivetítéseivel lehetne szemléltetni.
I. Gorgók
A Gorgók a görög mítoszok legfélelmetesebb teremtményei, az alvilág, a pokol legmélyebb bugyrában – Tart A Rossz (sic!) – tanyázó ijesztő külsejű nőalakok. Összesen három Gorgóról tudunk. Aki csak megpillantotta őket, menten kővé dermedt a félelemtől. Az egyik Gorgót – Medúzát – Perszeusz fejezte le, és levágott feje később Pallasz Athéné pajzsára került, melyet az aigisznek (égisznek) nevezett kecskebőr, az egykori mediterrán papnők tradicionális ruhadarabja borított. Aligha véletlen, hogy Caravaggio és Cellini nevéhez fűződik a két leghíresebb Medúza-ábrázolás: mindketten kalandos életet éltek, és nem csupán festék tapadt a kezükhöz, hanem embervér is, amit fővesztés terhével büntettek akkoriban. Caravaggio zsenialitása a kígyókból csomózott hajkorona, míg Cellinié a brutális őszinteség: a megcsonkított nyakból kikandikáló artériák. Cellini érdeme még az anyagválasztás is: egy márványból faragott szobor végső soron a Medúza diadaláról tanúskodna, ám Cellini szobra bronzból készült.
II. Pókiszony
Arakhné története szintén Pallasz Athénéhez kapcsolódik. Kiváló művésznő lévén olyan csodás szépségű vásznakat szőtt, amelyek még Athéné szőtteseit is fölülmúlták, amitől az istennő éktelen haragja gerjedt, és bosszúból pókká változtatta Arakhnét és utódait, így jöttek létre a pókok. A nevezetes versenyt Arakhné és az istennő között Diego Velázquez tette hallhatatlanná.
Ám bennünket most a sokak életét megkeserítő ízeltlábúak érdekelnek, nevezetesen a Louise Bourgeois által készített hatalmas köztéri pókszobrok, amelyek az elmúlt évtizedekben igencsak elszaporodtak és számos európai városban bukkantak fel. A francia származású amerikai művésznő lényegében kivetítette és felnagyította egyik legősibb félelmünket, a pókiszonyt, hatalmas, akár tízméteres magasságot is elérő bronzszobrok formájában. Ezek a szobrok a pszichózis felülmúlhatatlan mementói, ám a művésznő egyszerűen csak „Mamának” nevezte őket, mivel szeretett édesanyja, akitől művészi hajlamát is örökölte, gobelinszövő volt. Így az első látásra rendkívül visszataszító szobrok a tragikus hirtelenséggel elhunyt Mamának címzett lírai ódák. Másrészt azonban vonzóbbá tehetik számunkra e kevéssé kedvelt ízeltlábúakat, utalva rá, hogy az élősködők elfogyasztása révén a pókok biológiailag nagyon is hasznos funkciót töltenek be, és hogy nekünk, embereknek más élőlényekkel is osztoznunk kell az élet nevezetű folytonos áramlásban.
A Spider Woman (Pókasszony) című későbbi képén Bourgeois sikeresen egyesíti a két mitológiai motívumot: Arakhné átváltozásának történetét és az ijesztő Medúzafőt. Ehhez a képhez olyan tiszta vörös festéket használt, amely az ősi barlangfestményekre emlékeztet. A póklábak a Gorgó hajkoronájának csápszerű nyúlványai, a kígyókhoz hasonlóan a Caravaggio által megfestett képen, ám Bourgeios pókarca nem annyira ijesztő, mindvégig ambivalens, hiszen „mamaarc” is.
Egy tíz méter magas pókszobornál aligha lehet töményebb pszichózist elképzelni. Vagy mégis? – Yvan Arpa, a legalább egynegyed részben magyar, de teljes egészében „őrült” svájci óramágus elsőként készített karórákat a Titanic felszínre hozott roncsaiból (2006), majd idővel újabb és újabb idegen anyagokat integrált művészi szinten az általa tervezett karórákba, a Pókiszony-kollekcióba történetesen valódi póktetemeket. A mesterséges villámcsapásokkal (!) eltorzított amorf óratok különleges kölcsönhatásba lép a számlap közepén elterpeszkedő póktetemmel, ami így az idő múlásának meglehetősen csúf, ám igen ötletes szimbóluma lesz. A poszthumanizmus az ember és a többi létező egalizmusára figyelmeztet, „temploma” maga az anyatermészet, élő oszlopai pedig az erdei fák. Ha létezne számára szentségtartó, akkor e póktetem-karóra lehetne az, olyan „Drágaság”, amelynek mi magunk lehetnénk hordozói.
III. Epilógus: A „Putyuság”
Pálfy István „Putyu” rendkívül ötletgazdag kortárs festőművész, aki egyaránt képes vászonra vinni derűs parafrázist vagy jövőbe látó szürrealista próféciát. A „Putyuság” lényege a meglehetősen fajsúlyos témák szarkasztikus, karikatúraszerű ábrázolásában rejlik. A Medúza-képek tömény pszichózisának derűs ellenpontját – Palimadarak – is ennek a szemtelenül pimasz látásmódnak köszönhetjük. A Gorgó hajkoronájában ezúttal az általa befűzött Palimadarak lapulnak meg, ami első pillantásra meglehetősen mókásnak tűnik, ám alaposabban átgondolva a dolgot: talán nem is annyira az…
