Tizenöt órányi beszélgetést rögzítő filmanyagból készült a feszes, ötvenperces etűd, Utazóféle vagyok – beszélgetések Gyulai Líviusszal címmel, amely vizuális önvallomásként mutatja be a térbeli és időbeli kalandokban gazdag életpályát. A hosszas beszélgetésre Képiró Ágnes művészettörténész és Sebők György operatőr-rendező bírta rá a művészt 2020 nyarán. A tervek szerint a későbbiekben is folytatták volna a felvételeket, de sajnos a betegség és a sors közbeszólt, így Gyulai Líviusz 2021 márciusában bekövetkezett halála az újabb, kamera előtti diskurzus lehetőségét már nem adta meg. A filmet készítő páros négy alkalommal fordult meg a grafikusnál, hogy elmeséltessék vele élete történetét. Talán különösnek hat, hogy éppen az az animációsfilm-rendező szólal meg a vizuális portréban, aki paradox módon a saját maga készítette filmjeiben legtöbb esetben tartózkodott az emberi beszéd használatától. Vallotta, hogy a rajzolt, animált képek sokaságának önmagukban kell kifejezniük a lényeget, minden más fölösleges. Ám e hipotézis – még a művész szerint sem – vonatkozott a pályáját bemutató portréfilmre, hiszen tudta, hogy saját életútjának összefüggéseire teljességében csak annak átélője láthat rá. A film ünnepélyes bemutatójára augusztus 25-én, a kiállítás terében került sor, melyet az alkotókkal való beszélgetés követett. A portréfilm a Szolnoki Galéria, illetve a Damjanich János Múzeum honlapján, a YouTube-on keresztül térítésmentesen elérhető.
A sokoldalú, rendkívüli műveltségű és mindig biztos kézzel rajzoló művész valódi utazásai mellett az idősíkok között is folyamatosan jött-ment, ám igazi terepe mégis a művészete volt. A szolnoki kiállítás, az egykori zsinagóga épületének terében, a földszinten és a karzaton, tematizált egységeken át halad végig az életpályán. A tárlat kurátora a filmet is készítő és azt szerkesztő Képiró Ágnes, valamint Révész Emese. A kiállítás középpontjában Gyulai rajzai, metszetei, könyvillusztrációi és animációs filmjei állnak, amelyekhez kapcsolódóan az eredeti fázisrajzokat is bemutatják. Mindezt kiegészítik azok a személyes tárgyak és eszközök, amelyeket a különböző grafikai technikákhoz és eljárásokhoz használt a művész.
Végigjárva a tárlatot megbizonyosodhatunk arról, hogy a zseniális művész egyaránt otthonosan mozgott nemcsak a régmúlt korokban; a középkor, a rokokó és a biedermeier időszakában, valamint az általa illusztrált könyvek világában, hanem saját jelenében, legmodernebb technikával készített filmjeinek valóságában is. Különféle képi nyelvekkel azonosult művei készítésekor, az akadémikus művészettől a populáris nyomatokon át a gyermekrajzokig. Művészetének legfőbb forrása a szépirodalom volt, amelyet sajátos grafikai eszköztárával keltett életre. A zsinagógai tárlat és a hozzá kapcsolódó film felfedi a kiállított művekből megszületett életpályát, a történelmi-politikai kontextust, és az ezek okán megélt, személyessé váló lelki történéseket, valamint az emberi kapcsolódásokat és azok jelentőségét.
Izgalmassá teszi a Gyulai-életművet bemutató új portréanyagot, hogy ez az utóbbi évtizedben készült második önvallomás jellegű alkotás. A Magyar Művészeti Akadémia 2016-ban készítette el a Vonalak mágusa című portréfilmet, amely a köztestület akadémikusait bemutató sorozat részeként született. A színvonalas, képanyaggal gazdagon illusztrált film a Magyar Televízió csatornáján volt látható. Az MMA anyagát a művész munkásságát és az életét jól ismerő barátai és egyben pályatársai – Orosz István és Szemadám György – narrációi teszik érdekfeszítővé, Gyulai pedig tematikus egységekbe rendezetten, főként művészi munkásságáról, pályájáról beszél.
Ennek a most, 2022-ben elkészült portréfilmnek az az újdonsága, hogy a művész benne elsősorban az élettörténetét meséli el. Lineárisan haladva szól megélt tapasztalatairól, pályakezdéséről, főiskolai élményeiről. Sorra veszi történeteit, az erdélyi, baróti gyermekkori keserédes impresszióitól kezdve, soproni ifjúkori élményein és pályakezdésének fontos benyomásain át, hogy végül eljusson az első Internetes Római Filmfesztiválon elnyert díjának kalandos történetéig. Különösen lebilincselők az anekdotaszerűen előadott történetek, melyek grafikáihoz hasonlóan hol színesen kidolgozottak, hol mulatságosak. Még kellemetlen élményeit, elnyert díjainak politikai okok miatti elhallgatását, mellőzését is derűvel, jókedvűen meséli el. Izgalmas a Képzőművészeti Főiskolán töltött éveiről szóló beszámoló, különösen a történelmi kontextus miatt, mivel Gyulai 1956-ban kezdte tanulmányait a budapesti képzőművészeti szellemi bázis olyan sajátos légkörében, ami semmi más időszakhoz nem hasonlítható.
A hallgatók összefogása, együtt gondolkodása, az iskola erődítménnyé alakítása még inkább összekovácsolta az akkor formálódó közösséget. A sajátos nézőpontú történetmesélés közben felvillanó, a fiatalok tüntetését bemutató korabeli filmhíradórészletek vizuálisan teszik teljessé a mondottakat. A portréfilmből talán csak a pontosító részletek hiányoznak, hiszen időnként nem tudjuk biztosan, kiről beszél Gyulai, amikor csak becenevén vagy keresztnevén említi barátait, pályatársait. A külső narráció vagy a szöveges feliratok pótolhatnák ezt a hiányt. A beszéddel egyidejű, a jelenleginél gazdagabb képanyag vetítése még teljesebbé tehetné a portréfilmet, hiszen a későbbiekben sokan csak a kiállítás mankója nélkül látják majd a filmet, így az élettörténet közben megjelenő gazdagabb képanyag pótolhatná a kiállítás élményét. Mégis az Utazóféle vagyok című portréfilmet nézve megállapíthatjuk, hogy a lelki és valódi utazásokban bővelkedő Gyulai Líviuszt érdemes volt újra szóra bírni, és hosszas szerkesztői és vágói munkával portréfilmet készíteni az életútjáról.
Tudományos konferencia és illusztrációnépszerűsítő programok Gyulai Líviusz és a „hosszú hatvanas évek” jeles könyvillusztrátorai előtt tisztelegve
Damjanich János Múzeum – Szolnoki Galéria (5000 Szolnok, Templom út 2.)
2022. szeptember 30. – október 1.
A konferencia programjáról bővebben: www.djm.hu
Gyulai Líviusz Időutazások című kiállítása 2022. október 2-ig tekinthető meg a Szolnoki Galériában (5000 Szolnok, Templom út 2.)
Az Utazóféle vagyok című portréfilm az alábbi linken érhető el:
