A Modern Magyar Képtár kiállítóterében látható gyűjteménynek izgalmasan indult a története. Az összeállítás magját a régiségkereskedő Radnai Endre orvos édesapja alapozta meg, aki egy alkalommal körorvosként Lengyeltótiban kezelt egy idős beteg embert. A férfi egyszerű lakásában a falon különös módon három szép olajkép függött – emlékszik vissza az édesapjától hallottakra az ifjabb Radnai Endre, majd tovább mesél: Mikor apám megdicsérte a képeket, ajándékul ajánlották fel neki. Ezt azonban nem fogadta el, inkább megvette őket.
Radnai Endrétől azt is megtudtam, hogy a becses festmények annak a világhírű színésznőnek a hagyatékából származtak, aki Európa számos jelentős színházában, Bécsben, Berlinben, Prágában, Londonban lépett fel. Pálmay Ilka korának legkedveltebb primadonnája volt, neki köszönhető Magyarországon a klasszikus operett népszerűsége. Mindenütt az ország saját nyelvén adta elő szerepeit, a nézőket hamar rabul ejtette, magával ragadta szépsége, finom ízlésű játéka, tisztán csengő hangja. Sikereit jól mutatja, hogy még egy X. Pius által dedikált fényképet is kapott ajándékba elismerésül. Baráti köréhez tartozott többek között Strobl Alajos, s számos műalkotás ebből a baráti művészkörből került hozzá. Hagyatéka egyenesági örökös híján szétszóródott távoli rokonai között, így került a három olajfestmény is a művésznő oldalági leszármazottjához, akit Radnai Endre gyógyított.
Később egyre több művel gazdagodott a Radnai família, a legfontosabb gyűjtőhelyszín pedig a Pécsi Vásár lett, ahol nemcsak a legendás műkereskedő és galériatulajdonos Kieselbach Tamás alapozta meg a gyűjteményét, hanem a kismesterekre fókuszáló Saphier Dezső műgyűjtő is. A hetvenes–nyolcvanas években az országos hírű vásárban pezsgett az élet, a korán kelő, jó szemű gyűjtők igazi kincsekre bukkanhattak. Időközben ifjabb Radnai Endre elvégezte a tanárképzőt, de családi indíttatásból mégis műkereskedői pályára lépett, Aknai Tamástól tanult művészettörténetet, és Kiméra néven ma is működő, hangulatos régiségboltot nyitott Pécs belvárosában.
A Radnai-gyűjtemény számos kvalitásos darabbal büszkélkedhet, főként a Gresham-kör alkotóitól (Bernáth Auréltól, Berény Róberttől, Pátzay Páltól és Szőnyi Istvántól). A mostani tárlaton nem ezeknek a nagy mestereknek képei láthatók, hanem elsősorban a pécsi kötődésű, kevésbé ismert kismesterek munkái. A kiállítás létrejötte a Jannus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztálya vezetőjének, Nagy Andrásnak köszönhető. Hozzá vitte ugyanis a megvásárolt festményeket Radnai, hogy azokat restaurálják, és szakértértői szem is megvizsgálhassa őket. Nagy András fedezte fel az alkotások értékes voltát, ő szorgalmazta a tárlat megszületését, amely végül a Pictores minores nevet kapta.
Olyan közismert festők képei is láthatók a kamara jellegű kiállításon, mint Csók István, Fényes Adolf, Ferenczy Valér, Kmetty János vagy Than Mór. A magyar festészet meghatározó alakjai mellett pedig kevésbé ismert pécsi mesterek: Börötzffy Károly, Csernus Ferenc, Klug K. György és Lenkei Jenő munkái kaptak helyet. A kiállítás gerincét ezeknek a húszas–harmincas években Pécsett dolgozó művészeknek az alkotásai adják, hiszen az 1926-ban alakult Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának egykori kiállításain bemutatkozó festők jelentették egykor a Baranya megyei város számára a képzőművészet alkotói világát. A kiállítás címe ezeknek a kismestereknek a munkásságára utal. Az „alig-alig” ismert alkotók és műalkotásaik nem feltétlenül gyengébb színvonalúak, inkább a világhoz való viszony egy másféle, szolidabb, visszafogottabb, s ehhez illőn kisebb méretű képformátumokban megjelenő ábrázolási módjait illusztrálják – olvashatjuk a Janus Pannonius Múzeum honlapján Nagy András esztéta tollából. Műveik koruk művészeti kánonjába illeszkednek, annak jobb megismerését segítik. Így jobban nyomon követhető az a művészettörténeti folyamat, amely a későbbi, szintén pécsi alkotókhoz, például Bizse János és Simon Béla művészetéhez vezet el.
A kiállításon mitológiai témájú művek, tájképek, csendéletek és aktképek egyaránt szerepelnek. Az ismertebb alkotók közül Than Mór Androméda (1885 körül), Ferenczy Valér Zaza-parti táj (1920-as évek) vagy Csók István Züzü a tengerparton (1941) című művei, a kismesterek közül Vydai Brenner Nándor Európa elrablása (1920-as évek), Klug K. György Örök kín (1928), Börötzffy Károly Kapos-patak a Regölynél (1930-as évek) című alkotásai érdemelnek kiemelt figyelmet.
A Radnai-gyűjtemény e kollekcióját bemutató Pictores minores igazán különleges esemény abból a szempontból is, hogy egy mára letűnő műgyűjtői szubkultúrának állít emléket. Az „amatőr”, ám művelt polgári műgyűjtők a vagyongyarapításon kívül, elsősorban művészetszeretetüktől vezérelve számos értéket mentettek és őriztek meg a későbbi generációk számára. Reméljük, nem hiába. A Radnai-gyűjtemény mindenesetre méltó utódra szállt.
A kiállítás 2022. szeptember 4-ig tekinthető meg a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában.
