Kovács Péter (Pet’R) Metafizikus alakváltás című kiállítása a művész nyolcvanadik születésnapja előtt tiszteleg, azonban immár Kovács Péter nélkül. A válogatás nem tekinti át az öt évtizedes életmű egészét, hanem egy-egy alkotáson keresztül villantja fel e sajátos rajzi univerzum esszenciáját.

Kompozíciói érzékeny egyensúlyi helyzeteket mutatnak fel: egyrészt oszcillálnak a digitális tervezés és a manuális kivitelezés, másrészt a festészeti és grafikai jelleg között. Figurális munkái mélyen személyes, lírai alkotások.

Az Albert Rubens és Wolsky András közös tárlatának címében olvasható constellation = együttállás ugyan égitestek helyzetére vonatkozó csillagászati fogalom, ám tökéletesen illik a két alkotó művészetére.

Moduláris elemekből organikusan épülő kompozíciói a folytonos változást ragadják meg. Az ezüstös, egymásba illő elemek hálózatos kapcsolódása felfedezésre váró szobrokat szül, amelyek egyszerre hatnak szürreálisnak és természetesnek. Műteremlátogatás Melkovics Tamás szobrásznál.

Megnyílt a világ első állandó Robert Capa-életmű-kiállítása az idén tízéves Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, ötszáz négyzetméteres kiállítóterében.

A Nádor Galériában áprilisban láthatta a közönség Mayer Hella, MMA-ösztöndíjas képzőművész tárlatát, melynek címét – A hegyen túl – a kiállítást megnyitó Binder Károly zongoraművész-zeneszerző egyik művének címe ihlette. A tárlat alkalmából beszélgettem az alkotóval.

Festményei a korszellem, a Zeitgeist tökéletes iskolapéldái: árnyaltan és kritikusan reflektálnak arra, hogy a digitális technológia milyen módon változtatja meg a képalkotást, miközben a képdömping jelenségét is detektálják.

Lapunk felkérésére a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozó művészek Az ember tragédiája 15 színéhez készítettek illusztrációkat. Az így létrejött alkotásokból 52 darab sorszámozott, dedikált exkluzív mappa készült „…Rajzoltunk egy költeményt…” címmel.

A bronzszobrászatban használatos patina kifejezés a fémtárgyak felületi elszíneződését, a szobrokon a levegő hatására keletkező zöldeskék vagy barnás nemes rozsdabevonatot jelenti, amely megvédi a további károsodástól a felületet. 

Három fiatal festő jelentkezik e kiállítási terekben. Három pályakezdő, mondhatnánk, de hát tudjuk, a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó alkotók sosem voltak pályakezdők.

„Gyakran találkoztunk, és ezek mindig nagyon mély beszélgetések voltak. Rájöttem, hogy ami igazán hasonlít Gyula munkájában Henry Moore-éhoz, az a nagyon humanisztikus tartalom. Emberszerető volt, és ezt ki tudta fejezni a szobraiban.” Tüskés Anna Bocz Gyula-monográfiájának bemutatóján idézte fel barátságukat az 1984 óta Magyarországon élő angol szobrászművész, Colin Foster.

A művészszignók rendszerint a festmények eredetiségét erősítik vagy rombolják le, nem kapcsolódnak a képhez, nem hordoznak semmilyen önálló mondanivalót, sőt: kifejezetten idegen testként ékelődnek a textúrába, így számos remekmű maradt szignálatlan.

Sándorfi István/Étienne Sandorfi magyar származású hiperrealista festőművész. A nemzetközi művészvilágban elismert festő Párizsban élt és alkotott, Magyarországon azonban sokáig nem is tudtak róla. Június 12-én hetvenöt éves lett volna.

A hetvenes évektől több évtizeden át a festőművészek rendszeresen készítettek szitanyomatokat, így terjesztve és népszerűsítve vizuális nyelvüket. Mára a műfaj feledésbe merült, de Bánki Ákos képzőművészként és kurátorként is pártolója és művelője ennek a műfajnak. A K.A.S. Galériában nyílt Flumen című kiállítása alkalmából limitált példányszámú szitamappát jelentetett meg.

Hamvas Béla gondolata szerint Magyarország, mint tájgéniusz nem egységes, hanem öt részből tevődik össze. A mondanivaló ott kezdődik, amikor az öt géniusz magas szellemi fokon meg tud nyilatkozni képben, zenében, filozófiában, életszemléletben.

Csató József kiállítása az alkotó magánhelyszíneit veszi sorra. A képek elképzelt lakásbelsőt vizionálnak, amely először az ismerősség látszatával kecsegtet, majd megkérdőjelezi a bizonyosságainkat.

A „Mint Te és Én” című kiállítás a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium különböző határátlépéseit mutatja be 30 fiatal fotográfus majd 100 korszakalkotó művén keresztül. A Mai Manó Házban rendezett tárlat a fotográfia eszközével megjelenített egyéni „hangok” bemutatására törekszik egy nemzedék személyes, korszakos megélésein keresztül.

Forgács Éva jellemezte így 1998-ban – és azóta is érvényesen – Klimó Károly festészetét. Ugyanebből az írásból, a Magyar jelenlét című varsói kiállítás katalógusából való a másik fontos megfigyelés is: „Spontán festői megnyilvánulásait nem ellenőrzi, de pontosan tudja, mit csinál.”

Továbbra is dr. Fabényi Júlia vezeti a budapesti Ludwig Múzeumot. Megújított kinevezése kapcsán az általa igazgatott intézmény elmúlt tíz évének legfontosabb eredményeiről, innovációiról és további terveiről beszélgettünk.

A Picasso halálának ötvenedik évfordulójára való megemlékezésen kívül a kurátorok célja az volt, hogy emlékeztessék a látogatókat arra, miért nevezték Picassót „kontinensnek”, és hogy valóban századának legfontosabb művésze volt. Halálával a XX. század elveszítette a leginkább értő alkotóját.

Hogy mi történik akkor, ha egy festő és egy szobrász az együttes rajzolásban találja meg az alkotásban rejlő közös nevezőt, annak ékes példája a komáromi Limes Galériában a Rajzszíntér című kiállítás, mely Drabik Tamás szobrászművész és Kecső Endre festőművész – a szó szoros értelmében vett – közös alkotásait mutatja be.

A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium egykori diákja, Sárréti Gergely jelenleg az egri Eszterházy Károly Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet oktatója. Izgalmas kortárs gondolkodásmód jellemezte nyíregyházi kiállítása az OP-ART művészeti irányzat köré rendeződött.

Ujj Zsuzsi első, acb Galériában rendezett önálló kiállítása sokrétű és széles körű válogatást mutat be a művész fotográfiai alkotásaiból, feltárva és bemutatva az életművet alkotó sorozatok összefüggéseit, kapcsolódásait.