A fogalom Ian McHarg tájépítész 1969-ben megjelent Design With Nature című manifesztumában merült fel, amelyben a modern tájat ahhoz hasonlítja, amelyen egykor őseink éltek.
Könnyű a nemzeti parkokat statikusnak és változatlannak látni. A világ azonban mindig mozgásban van, s a lassabb, fokozatos változások gyakran észrevétlenek maradnak. Idővel azonban ezek a változások is elfogadhatóvá válhatnak, mint ahogy a dolgok mindig is voltak. Ezt a jelenséget nevezik shifting baseline szindrómának. A fogalom Ian McHarg tájépítész 1969-ben megjelent Design With Nature című manifesztumában merült fel, amelyben a modern tájat ahhoz hasonlítja, amelyen egykor őseink éltek.
Stark Attila vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban elmozdultak egy kevésbé „trendi”, ám annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé, amelyben a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata újfajta festőiséggel párosult. Mostani kiállításának képein – e kettő szintéziseként – visszatérnek jól ismert lényei, akik olykor a Plants from Here világában, máskor a barokk festmények aktualizált kulisszái előtt jelennek meg. Sőt a figurák néha a festészettörténet protagonistáinak bőrébe bújnak, amit persze csak akkor tudunk kellően értékelni, ha mind az eredetit, mind a Stark-féle világot ismerjük. Giorgione klasszikus és a KuloCity vicces figuráinak találkozása persze primer módon is működik, de egy másik síkon akár elkeseredett segélykérésként vagy keserű összekacsintásként is értelmezhető azon kipusztulófélben lévő kevesekkel, akik még képesek dekódolni az efféle utalásokat. A Shifting Baseline festményei a művész saját korszakai közti játékos utazáson kívül a kollektív vizuális emlékezet és így a művészettörténet fontosságára is ráirányítják a figyelmet.
A Shifting Baseline kifejezést legújabban annak a jelenségnek a megnevezésére használják, amely az egymás után következő generációk magától értetődőségeiben és alapvetéseiben megszülető észrevétlen változásokat írja le. A felejtés korunk mindennél gyorsabban terjedő járványaként terjed, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy egyáltalán van-e még kulturális értelemben vett alapvonal, vagy ahogy korábban neveztük, általános műveltség, amelyet egy generáció vagy egy közösség a magáénak tekint?
Stark Attila Shifting Baseline című kiállítása a Resident Art Galériában (1085 Budapest, Horánszky utca 5. 1. emelet) tekinthető meg 2024. április 17-től május 25-ig, szerda–pénteken 13–18 óráig, szombaton 10–13 óráig.
