2021-ben jelent meg a Kairosz Kiadónál a nagy ívű munka várva várt második kiadása, s ez lett az az év, amikor a szerző, a jeles restaurátorművész, Szentkirályi Miklós megtért teremtőjéhez. Nehéz is lapozni a könyvet annak tudatában, hogy Munkácsy Trilógiájának, s több ódon magyar szárnyas oltárnak a helyreállítója ma már nincs közöttünk. De vigasztaljon bennünket, hogy e pazar munkát olvasva, nézegetve
a mester fogja a kezünket, ő vezet végig soraival az általa és munkatársai által megmentett művek sokaságán.
A Munkácsy Mihály-díjas Szentkirályi, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a restaurátor szakma legkiválóbbjának számított. Ő volt a Nemzeti Galéria, majd a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora, aki komoly életművet hagyott ránk. Ebből szemezget a Gránátalma a szárnyasoltáron.
Mint Somos Éva írja a könyv ajánlójában: tanít, szórakoztat és felébreszti bennünk az igényt, hogy magyarként s európaiként védjük múltunk és keresztény kultúránk értékeit. És valóban tanít és szórakoztat is e kötet, amely
a mikroszkópos kutatásoktól a művek kalandos történetén át a helyreállítás utolsó fázisáig
villantja fel a restaurátor rajongását egy-egy műalkotás iránt.
Szentkirályi Miklós sorain keresztül kiviláglik, milyen fontos és aprólékos munka a restaurátoré. A mindenre kiterjedő kutatás és állapotfelmérés alapfeltétel, a hibalehetőségek pedig hatványozottan adottak mind a festmények, mind az olyan szakrális felépítmények esetében, mint a középkori szárnyasoltárok.
Bejárást kapunk a restaurátorműhelybe, ahol tisztítás előtt rétegvizsgálatokat végeznek az adott mű felépítésének megismerése céljából, ahol feltárulnak az alárajzok, s évszázadokról mesélnek a kopások, a horzsolások, a repedéshálók.
Azok a sérülések, amelyek a képek sorsától a legtöbbször elválaszthatatlanok. Mert képzeljük el, hogy egy szenteket ábrázoló festményt hányszor illettek simogató kezek, hányszor csókolták meg hálájuk jeléül tulajdonosaik vagy a hívők. S ez hány millió baktériumnak és gombának adott táptalajt a képek hordozóanyagán.
Ha ma már képtelenek vagyunk meghaladni Leonardo, Tiziano vagy Fidani zsenijét, legalább tegyünk meg mindent a megóvásukért.
Ez lebeghetett Szentkirályi Miklós szeme előtt is, akinek nevéhez a reneszánsz remekművek megmentése mellett Munkácsy Mihály világhírű trilógiájának restaurálása is fűződik.
Munkácsy Mihály: Ecce homo – Szentkirályi Miklós féltette az általa restaurált remekműveket
Mindhárom kép minden apró részletét ismerve a mester könyvében arról is ír, hogy érdemes lenne „megálljt parancsolni a Munkácsy-képek utaztatásának”. Szentkirályi mindig is féltette e remekműveket, mert tisztában volt vele, hogy a sok szállítással a veszélyeztetés kockázata egyre csak nő, az anyagok fáradását, öregedését ilyen „extrém” körülmények között a restaurátor nem tudja megoldani. A Trilógia vándorútjairól szóló fejezetben egyenesen kijelenti, hogy ideje volna már a festő akarata szerint véglegesen magyarországi múzeumban elhelyezni ezeket a képeket.
Új megvilágításba helyezi a Golgota, a Krisztus Pilátus előtt, s az Ecce Homo történetének és újjászületésének olvasása a három hatalmas felületű műremeket.
Tudatosítja bennünk, milyen gigászi munka húzódhat meg a végleges védőlakk felhelyezéséig. Hogy mit meg nem tesz egy restaurátor a repedezett felületek fénytörésének helyreállításáért,
a folytonossági hiányok eltüntetéséért, az eredeti festéstechnika jellegzetességének megőrzéséért: hogy Munkácsy ecsetkezelése semmilyen szinten ne szenvedjen csorbát.
Ez a rendhagyó könyv a restaurátorszakma egyik legnagyobb magyar képviselőjére emlékeztet bennünket, aki „a mesterművek doktoraként” majd ötven éven keresztül mentette az elmúlt századok remekeit.
Szentkirályi Miklós: Gránátalma a szárnyasoltáron – Egy restaurátorművész műhelytitkai
Kairosz Kiadó, Budapest, 2021, 248 oldal
