Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ez alkalomból Szolnokon két helyszínen rendezett kiállításai válogatást mutatnak be eddigi, mintegy három és fél évtizedes alkotói periódusának műveiből.

Az álmokról készült legjobb képek jóval idősebbek lehetnek, mint a szürrealizmus, és szinte sohasem „álomszépek”, rendszerint nyomasztó rémálmok, túlfűtött szexuális tartalommal.   

Az egyre tikkasztóbbá váló hőség sem tántoríthatott el, hogy felkeressem Király Gábor kiállítását a Hungarian Art & Business (HAB) újonnan nyílt kiállítóterében. A HAB Kabin modern, letisztult tere egy hajó kabinját juttattja az eszembe. Ágyak, tárolók ugyan nincsenek, vannak viszont a kabinokra jellemző kerek (ám nagy) üvegablakok, amelyek egyikéből göcsörtös törzsű fára lát ki az ember.

A Horvát Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége által szervezett Horvát Államiság Napja ünnepségéhez kapcsolódva déli szomszédunk képzőművészeti és dizájn alkotásokkal várja a látogatókat az MBH Bank Művészeti Alapítvány támogatásával működő Hungarian Art & Business (HAB) Művészeti Központ legújabb időszaki kiállításán.

Egyedülálló módon mutatkozik be Krasznahorkai László a szentendrei MűvészetMalomban. A Minduntalan című kiállítás életművének kulcsmotívumai köré szerveződik: következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit teszi átélhetővé.

„Semmi sem állandó, nem tökéletes, nem független. Nemcsak állandótlan minden, hanem minden valamitől függ. Közvetve minden dolog áthatja egymást a hétköznapi életünkben.” (Dobosy Antal)

Legújabb munkáiban a valóságot transzponálja át festménnyé, s a kompozíción a szín-gesztus-struktúra kölcsönhatásán van a hangsúly. A Three moths in the vineyard (Három molylepke a szőlőben) festménye is organikus absztrakt mű, de már intenzíven megjelenik benne a narrativitás iránti igény.

Határ Attila mindig is érdeklődést mutatott a magyar festészet a „realizmus” különböző formái iránt. Ennek oka természetes módon kereshető abban a hagyományban, amely nagy hangsúlyt fektetett a valóság ábrázolásának elmélyítésére.

A talajvesztettség általános érzete a spiritualitás újrafelfedezésének, benne a „delulu” (azaz delusional – magyarul téveszmés) gondolkodásnak is teret enged. Ebben a kaotikus eszmélődésben a delulu is (not) the solulu című kiállítás „egyfajta alászállás és bolyongás a kortárs hiedelmek és ősi mitológiák” világában.

Tárlatán számára ismerős tájakra kalauzol Csáky Donát Márk. A Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze (Molnos Péter).

Majd tíz éve tartozik a Várfok Galéria állandó művészköréhez, annak legfiatalabb alkotójaként. Nemes Anna (1989) legújabb munkáit tárja a látogatók elé a Várfok Galéria kiállítása, a Metanoia, a vallomás a tökéletesnek tűnő testről, annak iszonytató szépségével. Mostani kiállítása ötödik egyéni bemutatkozása a galéria rendezésében.

Városi utcarészletek, tükröződő kirakatok, síkból kilépő formák, két- és háromdimenziós víziók, s illuzórikus látomások jellemzik a klasszikus táblaképektől eltérő formavilágú festményeket. 

Románia második modern képzőművészetnek szentelt magánmúzeuma nyílik meg szeptemberben Kolozsváron a Bogdánffy-házban.

Az Athéni Városi Fesztivál (Athens City Festival) keretében az athéni Mosaico Fine Art Studióban és a budapesti Mobil Bódé Galériában május 24-én, azonos időpontban nyílt görög–magyar mail art cserekiállítás.

Ikonikus portréfotósok lencséjén keresztül elevenedik meg a titokzatos művész, Barcsay Jenő emblematikus figurája a szentendrei kiállításon. 

Különös, misztikummal teli világ, ékszerszerűen felfénylő, képlékenynek tűnő kreatúrák veszik birtokba Soltész Melinda üvegművész kiállításán a K.A.S. Galéria terét. Apró üveglények, amelyek egyszerre tűnnek ismerősnek, ugyanakkor idegennek. Puhák, ezért ismerősek, de tükröződnek, így időn túli dimenzióba kerülnek.

Megnyílt a Kor-Kör-Kép című kiállítás a Pesti Vigadóban. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának csoportos tárlata felnagyítva állítja elénk a szépet, a különöst, az egzotikust és a szokatlant.

A kiállítás a Műcsarnok évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában május 23. és szeptember 28. immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait.

A hazai fotográfiai élet egyik kulcsfigurájának, Schäffer Zsuzsának olyan fekete-fehér divatfotóit láthatja a nagyközönség, melyeket korábban még sehol nem állítottak ki. A fotográfus a képzőművészet felől érkezett a fotóhoz, festői látásmódja tetten érhető képein.

1885 október végén Vincent van Gogh ezt írta testvérének, Theónak: „Küldök neked egy csendéletet egy nyitott, tehát enyhén fehér Bibliáról, bőrkötésben, fekete háttér előtt, sárgásbarna előtérrel, egy plusz citromsárga árnyalattal. Ezt egyetlen nap alatt festettem meg.”

Immáron több mint egy évszázados története során a geometrikus absztrakció számos alakban megnyilvánult. A korai idők utópikus, nemegyszer ezoterikus legitimációjú vonulataitól az út a XX. század során (és azon túl) sokfelé vezetett, és a festészetnek ez a formája egymástól olykor radikálisan eltérő tendenciák zárt rendszerében öltött testet.

Nagyon jól áll Király Gábor műveinek az Einspach & Czapolai Fine Art második terének indusztriális belső tere: a téglafalak rímelnek azzal a kopottas, időt megélt környezettel, amelybe figuráit elhelyezi.

Művészettörténetileg jelentős kiállítás látható az Einspach & Czapolai Fine Art terében, ahol a galéria művészeinek munkáin keresztül fedezhetjük fel a nyolcvanas években előtörő művészeti irányzatokat.