Nyolc, egész estés produkció szerepel idén a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál versenyében. Mellettük európai és magyar televíziós-sorozatok, rövidfilmek, alkalmazott animációk és diákfilmek vetélkednek június 21. és 25. között a fesztiválon.

Nagyszerű szavalóverseny tanúja voltam Budapesten, a Fillér utcai gondozási központban április 20-án. Az egykori nagypolgári villa két összenyitott termében vagy hetvenen foglaltak helyet, köztük a tizennyolc vállalkozó szellemű, bátor hölgy.

A Műcsarnok után európai utazásra készülő tárlaton hatalmas, forgatható könyvoldalakon elevenedtek meg Antal Csaba színpadképei, látványtervei. Nincs kronológia, első és utolsó lap, bárhol kezdhető, folytatható, s nem ér véget kilépve a múzeumi térből.

Jó néhány éve, talán utolsó alkalommal lépett fel Máthé Erzsi a Katona József Színház színpadára, már túl volt azon a pillanaton, amikor kimondta, eddig tartott a pálya, befejezte, eleget játszott, a hatvanöt esztendőre ne jöjjön újabb színházi évad.

Igric, jokulátor, skald, bárd, asug, ásik: mind-mind lényegében hasonlót jelöl: zenészt, énekest, szórakoztatót, akiknek társadalmi státusa ugyan változott a történelem során, foglalatosságuk viszont megmaradt az eredeti jelentés körében.

A „Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” mondás illusztrálása ritkán sikerül olyan találóra, mint A teszt című francia filmben, amiben megismerhetjük a négygyerekes Castillon családot.

Április 30-án, az Uránia Nemzeti Színházban négy kivételes magyar dokumentumfilmmel és közönségtalálkozóval ünneplik a Magyar Film Napját. A filmünnep megszületéséről és az ingyenesen megtekinthető alkotásokról beszélgettünk Buglya Sándor Balázs Béla-díjas, érdemes művész filmrendező-operatőrrel, producerrel.

Telt házas koncertek, hatalmas érdeklődés övezte kiállítások – egy évvel megnyitása után is ezrek keresik fel nap mint nap a Magyar Zene Házát. Az unikális épülethez rendhagyó program társul. Az ügyvezető igazgató, Batta András zenetörténész mesél.

Az „Eat the Rich” (szó szerinti fordításban: Edd meg a gazdagokat!) mondat eredete ugyan egészen a francia forradalom idejére tehető, de kétségtelen, hogy az elmúlt években új életre kelt a politika világában, valamint a popkultúrában is.

Szépség, riadt tekintetek – a Herkulesfürdői emlékben, groteszk, se együtt, se külön aktorok a Ripacsokban, tragikus burleszk a pályán a Régi idők focijában, az 1945 fekete-fehérjei... a március 30-án, nyolcvanhárom évesen elhunyt Ragályi Elemért idézik.

Hazai és külföldi művészek klasszikus koncertek és jazz, világzene és népi muzsika, táncbemutatók, tárlatok, filmvetítések sorjáznak a Bartók Tavasz idei programjában, amelyet Káel Csaba szerint a Bartók Béla által örökül hagyott gondolatiság vezérel.

A többszörös díjnyertes film a tinédzser Zsófi szemszögéből mutatja be azt a hat hetet, amelynek során a gyermekét örökbeadó anya és az örökbefogadó szülő még meggondolhatja magát.  Szakonyi Noémi Veronikával, a Hat hét rendezőjével beszélgettünk.

Hetvenöt, zenével töltött év után is örömmel kutatja a harmóniák, hangszínek titkait, s születnek és szólalnak meg koncerteken az újabb művek. Dubrovay László a hazai hagyományokat a legmodernebb eszközökkel ötvözve teremtette meg saját zeneszerzői hangját.

Lehet, hogy a teremtésbe hiba csúszott? Lehet, hogy az ember nem az, akinek gondolja magát? Van-e kiút az emberiség által teremtett zsákutcából? A Kojot négy lelke című magyar animációs film az emberi lét nagy kérdéseire keresi választ, nem is akárhogyan: indián köntösben.

Tizenhárom évet kellett várni James Cameron Avatar című, a világ legtöbb bevételét produkáló filmjének folytatására. A legjobb vizuális effektus kategóriában Oscar-díjat nyert Avatar: A víz útja kisebb vizuális csodát teremt az újra végveszélyben lévő Pandorán.

Fábri-Ivánovics Tünde és Fábri Géza a moldvai csángó népzene legelső anyaországi apostolai közé tartoznak. Csángóbál, táncház nem képzelhető el nélkülük. S ha valahol megjelennek, előbb-utóbb ének zendül, dob döng, előkerül koboz és tilinkó.

Bár a Hurokkal a magyar zsánerfilm is tett már egy próbát az időutazás terepén, az akció-thriller nem igazán tudta kihasználni a témában rejlő lehetőségeket.

Szimpla gonoszkodásképpen kezdhetnénk azzal, hogy a nagy költő sejtése a magasságosok véleménye felől, lám, most beigazolódott: az istenek rémítő módra szeretik; bizony nyilvánvalóvá vált A helység kalapácsa friss televíziós filmváltozatából.

Ma is, mint pályakezdése óta folyamatosan, nyitogatja az üvegkalitkákat, melyekbe úgy érzi, bezárni próbálják. Bozsik Yvette időről időre tabutémákat feszeget, arra törekszik, hogy gondolkodásában rugalmas maradjon, és erre biztatja növendékeit is.

Amikor újságokban, hírlapokban a filmkritikusok elmarasztalva dicsérő írásait olvasták a kortárs nézők, nehezen tudták eldönteni: „tulajdonképpen” mit is láttak 1969. június 12-én a moziban, az új magyar film, az Alfa Rómeó és Júlia bemutatóján.