„Sokat gondolkozom azon, miként alakul a zeneművészet jövője, már csak a tanítványaim miatt is – meséli a csellóművész. – Ahogy azon is, mi az, ami igazán a saját utunk, amivel ki lehet tűnni a többiek közül. A pályám során mindig minden érdekelt, ami zene, így nemcsak klasszikus szerzeményekkel foglalkoztam, örömmel vettem részt világzenei, jazz vagy színházi produkciókban is.
Számomra fontos a rugalmasság, az alkalmazkodókészség, a jártasság különböző zenei stílusokban, ezeket próbálom továbbadni. Természetesen igyekszem a hagyományokat is hűen ápolni, de azt gondolom, hogy meg kell újulniuk a műfajoknak, s magának az előadó-művészetnek is.
Ezt képviselem a pályámmal, a lemezeimmel, hiszen nemcsak Bach-szvit előadásaimat lehet meghallgatni a felvételeken, hanem azt is, ahogyan énekelek vagy improvizálok.”
Úgy véli, mindennek nagy szerepe volt abban, hogy ő lett a Luzerni Egyetem egyik új csellótanára. A posztra majd hatvanan jelentkeztek, hat muzsikust hívtak be meghallgatásra, s kettőjüknek ajánlottak állást. Rohmann Ditta nagy rutinnal rendelkezik a tanítás terén, hiszen tizenöt évvel ezelőtt jelentkezett nála az első magánnövendék, egy évvel később a debreceni egyetemen indíthatott osztályt, ma pedig már a Zeneakadémia cselló tanszakának vezetője, emellett rendszeresen tart mesterkurzusokat.
„Nagyon megtisztelő volt, hogy elnyertem a zsűri és az intézmény bizalmát, sokáig próbáltam megérteni, minek köszönhettem ezt. Szerepet játszik benne az a rutin, amire szert tettem a tanítás során, de talán leginkább az a jelenség, ahogy megértem egy másik ember működését és belelátok a testi-lelki mechanizmusokba, amelyek sokszor akadályt jelentenek. Ezzel rengeteget foglalkozom, és boldogság, amikor a tanítvánnyal közösen megtaláljuk a kulcsot a továbblépéshez. Legutóbb ezt úgy fogalmaztam meg egy órán, hogy olyan ez, mintha most felkapcsoltuk volna a villanyt.
Amellett, hogy egyénileg szinte laboratóriumi jelleggel dolgozunk együtt, másik fontos eleme a tanításomnak a közösségépítés, a találkozás, az együtt játék, a megnyilvánulás és a visszajelzés. Sokat merítek a pszichodrámán vagy az egyéni terápiákon tapasztaltakból, minden, amivel találkozom a hétköznapokon, beépül a tanításba és nem érzem, hogy ezáltal határt lépnék át.
Perényi Miklós meghatározó tanárom volt, mindig nagy élvezettel hallgattam a gondolatait a világ dolgairól, nemcsak a csellózásról. És most úgy gondolom, nagy bizalmat szavaz nekem egy ifjú csellista, amikor hozzám kerül, sosem élek vissza ezzel, és azt próbálom átadni, hogy tanuljunk meg úgy visszajelzéseket adni, hogy azok építők legyenek mindannyiunk számára. Remélem, akik hozzám jártak, úgy fognak visszaemlékezni az együtt töltött időre, hogy sokat megtudtak magukról, olyan dolgokra voltak képesek, amilyeneket korábban nem is sejtettek, és egy nagy csellócsalád, egy támogató és befogadó közösség részévé váltak. Egyelőre úgy érzem, ilyesmi van kialakulóban. Erőt ad, amikor azt látom, már diplomázott tanítványaim visszajönnek egyéni vagy közös órára, s barátokként találkozunk újra.
Mindez tanítási ars poeticája…
Ha egyetlen szóval kéne kifejeznem a tanításom lényegét, azt mondanám, holisztikus. Tehát az egész embert érinti. Nem pusztán hangszerjátékról van szó: gondolkodásról, jobb emberré, tudatosabbá válásról. Fontos, hogy mindenkit önmagához mérek. Mindenkivel egyéni tervet, célokat dolgozunk ki.
Fotó: Raffai Zsófia/Rohmann Ditta archívumából
Mostanában meg szoktam kérdezni, ki mit tart az erősségének és mit a gyengeségének. Nagyon nehéz megválaszolniuk az első kérdést. Remélem, hogy a közös munka során mindkettőre könnyen találunk választ, így lehet jól építkezni. Nem egyszerű dolog repülni tanítani az embereket, mégis ez a célom. Amikor csupán a hangokat játsszuk le, az olyan, mintha a földön másznánk, csoszognánk. Amivel mi foglalkozunk, az az, ahogyan túllépünk a saját árnyékunkon, amikor fölülről látjuk az egészet és szabadon mozgunk a térben.
Rohmann Ditta apai oldalról, Rohmann Imre zongoraművésztől örökölte a zenész géneket, s zongorázott, még rövid ideig trombitálni is tanult a cselló mellett. Az éneklés sem hiányzott soha a mindennapjaiból, ezért is tartja magát elsősorban zenésznek, s másodsorban csellistának. Inspirálja, hogy többféle dologgal foglalkozhat, mert mindegyik visszahat a többire, építi, gazdagítja. Az utóbbi években a klasszikus zene mellett született lemeze Szalóki Ágival, Palya Beával, Bíró Eszterrel, Pátkai Rozinával és Szőke Szabolccsal, aki állandó kamarapartnere, vele balkáni, perzsa zenét játszik. Gadó Gábor jazzgitárossal az elmúlt hónapokban többször muzsikált együtt, koncertjeikből felvételek születtek.
„Nagy terveink vannak Szirtes Edina Mókussal is, akivel megalapítottuk a Duo VoCellinót: együtt énekelünk a hegedű és cselló mellől. Nemrég egy dániai fesztiválon léptünk fel nagy sikerrel. Míg korábban csak Mókus műveit adtuk elő, újabban én is bátorkodom társszerzővé válni. Rendkívül stimuláló és egyben lefegyverző élmény a saját zenémet közönség elé vinni. A klasszikus versenyművekhez már régóta írok saját kadenciát, amelyekben olykor még énekelek is.
Számomra a társművészetek közül a képzőművészet a legfontosabb, gyakran játszom kiállításokhoz kapcsolódóan, többek között a Szépművészeti Múzeumban. Izgalmas együttműködés volt, amikor a Bécsi Staatsoperben kísérője lehettem egy táncszínházi produkciónak, a Suite of Dancesnek, Bach-szvit tételekkel kísértem egy férfitáncos produkcióját tizenhárom estén.
Nemrég egy vonósnégyest is életre hívtunk a barátaimmal. A Risoluto kvartettben Iván Tímeával, Winkler Orsolyával és Juhász Barnával játszunk együtt. Közös zenei gyökereink vannak és azonos ambíciónk ezt a csodálatos zenei műfajt jobban megismerni. Már megvolt a debütálásunk, a jövő év elején várnak ránk újabb koncertek a Bartók Emlékházban és a Magyar Zene Házában. A vonósnégyes számomra a kamarazenélés csúcsa. Emellett persze akadnak más hangversenyek is, nemrég Beethoven Hármas-versenyét játszottam Szombathelyen.”
A Concerto Budapest által szervezett kétnapos Csellóünnepen is muzsikál, amely november 25-én és 26-án vonultatja fel a Zeneakadémián a legkiválóbb művészeket. Perényi Miklós, Kokas Dóra, Várdai István, Varga Tamás, Fenyő László, Szabó Ildikó, Somodari Péter mellett Rohmann Ditta is fellép a koncertsorozaton.
„Annak különösen örülök, hogy rajtam kívül az egyik növendékem is a fesztivál szereplője. Hartmann Domonkos a Csellóünnepen talán a legnehezebb darabot adja elő. Vele Veszprémben is együtt játszunk majd. A csellófesztivál gondolata már bennem is megfogant, örülök, hogy ez most létrejön, hiszen nagyon sok kiváló magyar csellista van, akikre ezúttal ráirányul a figyelem. Elhangzik az összes Bach szólószvit, én az öthúros csellómon adom elő a D-dúrt, amelyet lemezre is vettem már és nemrég egy videó is felkerült róla a YouTube-ra. Tízévesen kezdtem játszani a szviteket, az örmény tanárom, Suren Bagratuni bátorított, hogy alakítsak ki saját képet róluk, aztán találkozásom Boris Pergamenschikow-val sorsfordítónak bizonyult, elindított a korhű irányba. Bázeli tanulmányaim során továbbléptem ezen az úton, amikor barokk csellón is megtanultam játszani. A tanítás során még jobban kikristályosodik számomra, milyen fontos, hogy az intellektuális és az érzelmi oldal egyszerre legyen jelen egy interpretációban. Nagy boldogság, amikor azok a tanítványaim, akik már néhány éve nálam tanulnak, megértenek egy zenei nyelvet és folyékonyan tudják beszélni. Annál többet nem kívánhat magának egy tanár, mint hogy a következő generáció önálló, bátor, céltudatos legyen, és már ne legyen szüksége folyamatos útmutatásra. De egy baráti beszélgetésre mindig elérhető leszek számukra akkor is, amikor már nem leszek értük felelős.
Nyitókép: Rohmann Ditta a novemberi Cselló-ünnepen is muszikál
Fotó: Raffai Zsófia/Rohmann Ditta archívumából
