Sírig tartó szerelem volt a címe annak a hangversenynek, amellyel szeptember 21-én, a Zeneakadémián Sümegi Eszter pályájának harmincadik évfordulóját köszöntötték. A koncerten Wagner Siegfried-idillje mellett Richard Strauss Négy utolsó éneke, Prokofjev Rómeó és Júliájának részlete, valamint Saint-Saëns Sámson és Delilájából a Bacchanália hangzott fel.

Különleges műsor, amely mindig is jellemzi Farkas Róbert estjeit, a karmester szereti ugyanis maga válogatni a programjait, és arra mindig nagyon ügyel, hogy a különböző műsorszámokat valamilyen közös tematika fűzze össze.

Arra a kérdésre, hogy a szokatlan összeállítások a korábbi, németországi éveknek köszönhetők-e, hiszen a Zeneakadémián megkezdett dirigensi tanulmányait Berlinben folytatta, s diplomázását követően több esztendőt töltött a német fővárosban, majd Heidelbergben korrepetitorként és karmesterként, a következőket válaszolja:

Nyilván Németországnak jelentős szerepe van abban – nemcsak technikai és vezényléstechnikai téren –, hogy miként gondolkodom a zenéről. Az ott töltött tizenhat esztendő nem múlt el nyomtalanul, és jelenleg is rendszeresen dolgozom ottani együttesekkel.

Szeretem a szokatlan összeállításokat, amikor épp e párosítások által mutatják meg új arcukat a darabok. Ennek jegyében a MÁV Szimfonikusoknál is izgalmas szezont állítottunk össze a szerelem-szenvedély tematika alapján. Irodalmi, bibliai vagy valódi szerelmespárok emlékét idézzük meg az előadásainkban, amelyek által változatos program született a három bérletünkre elosztva.

Széles zenei kínálattal várjuk az érdeklődőket, többek között Wagner, Richard Strauss, Dvořák, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov művei is szerepelnek. Mély érzelmi töltetű előadásokkal készülünk, s kiváló szólisták érkeznek, köztük Sümegi Eszter szoprán, Farkas Gábor, Berecz Mihály, Balog József zongoraművészek, Pusker Júlia, Kelemen Barnabás, Kirill Troussov hegedűművészek…

Olyan szerelmi töltetű művek is felhangoznak estjeinken, mint a Csajkovszkij Francesca da Rimini és Richard Strauss Rózsalovag című operájából készült szvit. S mivel a szerelemnek akad árnyoldala is, megjelenik a féltékenység, mint tematika. Előadjuk Dvořák Othello-nyitányát, Paganini-variációit, továbbá Janáček Féltékenység című művét és Sztravinszkij Petruskáját.

A különleges összeállítások kapcsán pedig említhetem az október hatodiki estünket is, amellyel az aradi vértanúk előtt tisztelgünk. A kivégzett hősök emlékére komponálta Liszt Funérailles (Temetés) című nagyszerű zongoraművét, mely Farkas Ferenc bravúros szimfonikus zenekari átiratában hangzik fel. A koncert átfogó címe Vallomások. Megjelenik benne a hazaszeretet, Bartók I. hegedűversenye által a Geyer Stefihez fűződő vallomása és Mahler V. szimfóniájában Alma Mahler iránti szerelme is.

Szintén különlegesnek ígérkezik A képzelet játéka című koncertünk, amely a tenger témakörét járja körül. Szólistája Deniz Uzon, a török-német mezzoszoprán, aki a Marton Éva Énekversenyen nagy sikerrel szerepelt, s a hangversenyen Elgar Tengeri képek című dalciklusát adja elő. Emellett Debussy és Rimszkij-Korszakov kompozíciói is helyet kaptak a programban.

Amikor arról érdeklődőm, hogyan összegzi a MÁV Szimfonikus Zenekarral töltött eddigi időt, azt meséli, nagyszerűen összeszoktak a társulattal, nagyon élvezi a közös munkát, s úgy látja, a muzsikusok is megszerették őt. Már otthon érzi magát, amikor belép a próbaterembe, s szépen haladnak afelé a kamarazeneszerű, áttetsző zenekari hangzás felé, amelytől még magasabb szintűvé válhatnak az előadások. Örül, hogy az előző szezonban szép sikereket aratott az együttes. A kiemelkedő estek között említi hangversenyüket Charles Dutoit vezényletével, és hozzáteszi, hogy a többi vendégkarmesterrel is emlékezetes koncerteket adtak a MÁV Szimfonikusok.

Farkas Róbert dirigál  Fotó: Marco Borggreve/MÁV Szimfonikusok

 

Ennek a zenekarnak lelke van – mondja –, s ezt minden alkalommal érezni a pódiumon.  Ennek azért is örülök, mert dirigensként magam is szívember vagyok, főként az érzelmeim vezérelnek. Nem diktatórikusan, hanem mindig nyitottan, az emberekre figyelve dolgozom, meghallom a hangjukat. Az alapelvem az, hogy senki sem áll a többiek fölött, egymás méltóságát tiszteletben tartva lehet csak eredményes munkát folytatni.

S vajon annyi dalszínházban töltött esztendő után nem hiányzik az opera?

Mint zene hiányzik, de mint „gyár”, nem. Ugyanis a dalszínházban az ember hat héten keresztül ugyanazt a darabot próbálja… Most nagyon élvezem, hogy változatosan és gyorsan lehet dolgozni, hétről hétre más zenékkel foglalkozom. S nemcsak a MÁV Szimfonikusoknál, hanem nagy örömömre más hazai együttesnél is. Ezen kívül rendszeresen együtt vagyok a madridi Santa Cecilia Zenekarral, a Zágrábi Filharmonikusokkal, a temesvári Banatul Filharmonikusokkal és a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmonikusokkal is.

Emellett folyamatosan számítanak rá Németországban, idén különleges felkérést is kapott.

Májusban felkértek a Theater Hagenben arra, hogy legyek a MUZIKA művészeti vezetője. Izgalmas projekt, hiszen a színház ahhoz kapott városi támogatást, hogy segítse a bolgár és romániai roma bevándorlók integrálását, ehhez a programhoz szervezek műsorokat.

Ennek keretében Roby Lakatossal és Snétberger Ferenccel, valamint Mayte Martin flamenco énekessel is koncertezünk, és számos más produkciót is kezdeményezek. Kiállításmegnyitóra kértem fel Ürmös Sándor cimbalomművészt, meghívtam a Swing à la Djangót, de utcabált és workshopokat is rendezünk.

Érdekes feladat, élvezem, már csak azért is, mert a klasszikus zene mellett a crossover-darabokat is szeretem, az összes interkulturális kooperációra nyitott vagyok. Örömmel dolgoztam együtt Szekeres Adrienn-nel is, s hatalmas élmény volt idén például John Williams teljes Jurassic parkját elvezényelni a Margitszigeten, a film vetítése alatt. Zseniális ez a filmzene.

Nagyon jónak és színesnek érzem a magyarországi kulturális programkínálatot, hiszen mindennap jobbnál jobb koncertek közül válogathat az ember. Csodás, hogy ennyi zenekar működik, és mindegyiknek megvan a maga közönsége, amely megtölti a hangversenytermeket. Az együttesek, a színházak olyan óriási értéket képviselnek, amit meg kell tartani.

Az utóbbi években egyre sokasodó meghívásait annak is köszönheti, hogy kitűnő beugró, sikerrel helyettesítette például Fischer Ádámot a Müpa hagyományos újévi hangversenyén, s számos együttessel találkozott ilyen körülmények között.

Beugró alkat vagyok, ehhez hasznosak voltak a heidelbergi dalszínházi évek is, hiszen korrepetitorként átvettem a műveket a rendező mellett, aztán a rám osztott előadásokat már próba nélkül kellett vezényelnem. Ilyenkor valahogy el kell jutni a darab végéig… és kortárs darabot is kellett már átvennem az utolsó pillanatban. Jó iskolát jelentett mindez, rutint szereztem, emellett

bátor vagyok a zenében, nyomás alatt pedig nagyon gyorsan tanulok… Öt perc pánik után azonnal a megoldást keresem minden helyzetben.

S úgy vélem, karmesterként sokat számítanak az eltelt évek, hiszen határozottabb lettem, fejlődtem a partitúrák értelmezésében, hamarabb átlátom a zenei összefüggéseket. Emellett a próbákon gyorsabban „szkennel” a fülem, hamarabb észreveszem, hogy a zenekari munka során hol vannak nehézségek egy-egy mű előadásakor, és ezeket a „tüneteket” jobban tudom kezelni.

A Teremtés-beugrást követően, 2021-ben nyilatkozott ötéves tervéről, és említette, szeretne együttest vezetni. A vágya hamar valóra vált a MÁV Szimfonikusok irányításával, így most újabb céljairól kérdezem.

Még több együtteshez szeretnék eljutni, több koncert, növekvő repertoár a tervem a következő években, örömmel lennék még egy nyugat-európai zenekar művészeti vezetője, és szívesen kipróbálnám magam tanárként is. Továbbá nagyon hasznosnak tartanám a CD-felvételeket, jó volna, ha nyoma maradna mostani zenei korszakomnak, hiszen mindig maradandó alkotásra vágyik az ember.

Nyitókép: Farkas Róbert szereti a szokatlan összeállításokat, amikor új arcukat mutatják meg a darabok.
Fotó: Marco Borggreve/MÁV Szimfonikusok