Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk az előadásokat követően – kezdi Zsuráfszky Zoltán –, a Passióval már jártunk Erdélyben, Debrecenben, Esztergomban, most pedig a fővárosban kétszáz táncos töltötte meg a Székely László által megálmodott színteret a Szent István-bazilika előtt. Vidnyánszky Attilával társrendezésben született produkciónk komoly tetszést aratott. Ugyancsak sikeres volt az évad végi bemutatónk, a Régi tánc, új nemzedék. Fiatal koreográfusokat hívtam meg, hét tehetséges alkotó mutathatta be új darabját. Minden este telt házas lett, s már az őszi előadásokra is előre elkeltek a jegyek. A júniusi, margitszigeti bemutató óta pedig sokan szólítanak meg azzal a kérdéssel, hol láthatják majd ismét a Petőfiről szóló, Szabadság, szerelem című előadást. Örömmel válaszolom, hogy ősztől a Müpában, ahol az évad együttesének választották a Magyar Nemzeti Táncegyüttest. A produkciót a Fesztiválszínházban mutatjuk be kissé átdolgozva. Ifjúsági előadás lesz, fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek a költővel, s ne csak a verseit hallják, hanem elevenedjen meg előttük a figurája, hiszen a táncos darabon keresztül alakja sokkal jobban emlékezetükbe vésődik.
Különleges produkciót hívtak meg a Nemzetközi Színházi Olimpiára is, egy dél-koreai táncegyüttes, a Mutdance Bemut című darabjával mutatkozott be a rendezvénysorozaton. A két tánccsoport közös programokon is ismerkedett: együtt készítettek tradicionális magyar és koreai ételeket, az együttes próbatermében egymás zenei, tánc- és viseletkultúrájával találkoztak, a program végén együtt táncoltak. Zsuráfszky Zoltán bízik abban, hogy jó kapcsolat alakult ki a két együttes között és a magyar együttes is bemutatkozhat majd a távol-keleti országban. Japánban már a nyolcvanas évektől gyakorta vendégszerepeltek, de Dél-Koreában eddig még nem jártak. A társulat egyébként világjáró, a tengerentúlon is turnéztak, többször felléptek az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, s előadásaikat mindig érdeklődéssel kísérte a magyar diaszpóra.
Más terveik is akadnak a jövőre nézve,
Fekete István regénye, A koppányi aga testamentuma ihletésére született a Végvárak, vitézek című, új tánc-szín-játék.
Az előadás bemutatója október közepén lesz a Müpában.
Új műfaji elnevezés született – jegyzi meg a darab kapcsán Zs. Vincze Zsuzsa. – A kalandos táncjáték, a Tenkes kapitánya, a történelmi táncjáték, a Dózsa után úgy véltem, a tánc-szín-játék elnevezés pontosan tükrözi, hogy mire számíthatnak a nézők. A művészeink nemcsak táncolnak, hanem valóban színpadi figurákat teremtenek, énekelnek, szöveget mondanak, játszanak. Mindez a mesedarabokkal kezdődött, a gyerekeknek szükségük van a verbális segítségre. A népdalszövegek rengeteget üzenetet hordoznak, s mi nem csupán gesztusokkal dolgozunk, a játékban is megfogalmazzuk a gondolatokat. Erre szükség is volt a történelmi táncjátékokban, a Benyovszkyban vagy a Magyar hősök, csaták és szerelmek című előadásunkban. Nem is beszélve a Körhintáról, a történetet Vidnyánszky Attilával közösen vittünk színre, de említhetem a Csíksomlyói passiót is. Az új produkciónknak, a Végvárak, vitézeknek is érdekes története van. Eredics Benjámin zeneszerző, A hűtlen feleség című darabunk alkotója felkért egy táncforgatókönyv írására. A Müpa zeneszerzői pályázatán kívánt indulni. Mivel együttesünk kiemelt figyelmet fordít a közönségnevelésre, az ifjúsági előadásokra, A koppányi aga testamentumából írtam meg a forgatókönyvet. Fekete István regényének délszláv vonatkozásai is vannak, s Eredics Benjámin otthonos abban a zenei világban, hiszen a Vujicsics-együtteshez kötik családi szálak, társulatánál, a Söndörgőnél is megjelenik ez a dallamvilág. Nyertes pályaműve már elhangzott a Zeneakadémián. S Káel Csaba kérésére mutatjuk majd be a darabot a Müpában. Koreográfusa, társrendezője vagyok a „színház a színházban” előadásnak. A történet szerint ugyanis egy színházi társulat előadásra készül, amely a végvári harcok időszakába repíti vissza a nézőit. A publikum nemcsak az ismert regény fordulatait követheti majd figyelemmel, hanem ily módon képet kap a kulisszák mögötti világról.
Ezt követően a Nemzeti Színházba tér vissza a társulat, ahol az Aranyhajú hármasok című folkopera ősbemutatójában szerepelnek. A darab írója Toót-Holló Tamás, zeneszerzői Bársony Bálint és Elek Norbert, rendezője Vidnyánszky Attila, általuk magyar ősmítosz elevenedik meg a pódiumon.
A Müpa és a Nemzeti Színház mellett az utcákon, tereken is találkozhat a táncszínház produkcióival a közönség. A Táncra magyar! előadását a Sándor-palota előtt is bemutatták, és a tervek szerint más helyszíneken, városokban is előadják majd. A Déryné Program keretében járják az országot, viszik táncelőadásaikat eldugott településekre is. Gyönyörű viseletekben, teljes létszámban adják elő produkcióikat, mert a művészeti igazgató meggyőződése, hogy a néptáncot teljes pompájában kell bemutatni.
Bár mindenütt örömmel táncolnak, azért mégis bíznak abban, hogy oly sok éve vágyott álmuk, a saját színházépület előbb-utóbb valóra válik. Fontos lenne a társulat szempontjából, hiszen a huszonnégy táncospár és a Honvéd Férfikar méltán jegyzett együttes. Szívesen csatlakoznak fiatalok a csapathoz, vonzó a szakmai műhely, a sok feladat, a premierek és a fellépési lehetőségek száma. A Magyar Táncművészeti Egyetem végzősei közül most is két új pár szerződött a társulathoz. Már elkészült és a Miniszterelnökség jóváhagyta a hatemeletes, az együttes saját telkére képzelt központ tervét. A több száz férőhelyes színházban otthonra lelhetne a jövőre hetvenötödik születésnapját ünneplő együttes teljes, rendkívül gazdag repertoárja. Zsuráfszky Zoltán, akinek ettől az évtől öt esztendőre szól a vezetői kinevezése, reméli, hogy még irányítása alatt elkészülhet az új épület és egy újabb tánchelyszínnel gazdagodik a főváros.
