Szondi György József Attila-díjas költő, bolgarista, műfordító, nyelvész, a Napút, a Napkút Kiadó és a Cédrus Művészeti Alapítvány vezetője, ez évtől a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa válaszolt lapunk kérdéseire.

Mindenki, akit tiszteltem, fokozatosan leszállt a piedesztálról, egészen közel került hozzám, és megláttam a hibáit: közvetlen közelről. A bálványokhoz nem szabad nyúlni, mondja a mester (az is egy görény volt), mert kezünkön marad az aranyozás.

Böszörményi Zoltán, olvasói nagy örömére, egy felépítésében komplex, szociológiai beágyazottságában valós, kidolgozottságában precíz, nyelvezetében kimunkált művet tett le az asztalra, Darabokra tépve címmel – száz évvel Trianon után.

„A tenger már elmosta látogatóid 
lábnyomait a homokos parton.
Csak a morajlás maradt
a megbocsájtott bűnök hullámzásában.”

Az idei év márciusában 75. életévét betöltő dr. Szirtes Gábort (Pécs, 1946), a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány igazgatóját, szerkesztőt, kritikust, a Magyar Írószövetség pécsi csoportjának vezetőjét kérdeztük könyvekről, könyvkiadásról, irodalomról, értékmentésről.

Az utolsó nap nem mentem egyetlen előadásra sem. Akkor már egy hete tartott a konferencia a portugál fővárosban, ahol addig még sohasem jártam.

Az Irodalmi Magazin idei első száma a huszadik század európai mércével mérve is egyik legnagyobb írójának és szellemi emberének, a minőségeszmény halhatatlan hirdetőjének, Németh Lászlónak életművét, kivételes teljesítményét mutatja be.

A második kihulló szaki már benyomta bennünk a dühös ügyfél panaszgombját. A radarról eltűnő, egyszer szuszogva-káromkodva bejelentkező, majd telefont kinyomó szerelő után a központban ülő különféle státuszú személyekkel folytattunk informatív eszmecserét.

Adam Zagajewski a kortárs világirodalom egyik legfontosabb szerzője. Ezért is méltó és igazságos, hogy 2016-ban ő kapta a Magyar PEN Club által alapított Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat – személye csak emeli a díj rangját.

„Adjátok ide a gyerekkoromat,
a fecsegő verebek köztársaságát,
a mérhetetlen csalánerdőt
és a félénk macskabagoly éji sírását.”

Korán érkeztem, mint kiderül, nem egyedül jöttem randira. Egy velem egykorú úr szintén ugyanezért érkezett, csak utána kerülök sorra. Mire ő elhagyja a helyiséget, mert beljebb fáradhat, egy újabb korombeli úr érkezik.

„A sok szólam között egy Hang van.
Az Úr dicsőség. Nem holmi ingatlan.”

Április 11. a magyar költészet napja. Bár lapunk irodalmi jellegéből fakadóan egész évben közöl verseket, az Országút most külön, ezzel az örökérvényű Petőfi-verssel tiszteleg minden élő és holt poétánk előtt.

Megállíthatatlan hullalopások az 1680-as évek Bolognájában – Patakfalvi mester, az excentrikus magyar zseni érkezik, hogy megoldja a rejtélyt, sőt még egyebet is...

A határrendészet elvszerűbbnek bizonyult. Évát, amikor húgával együtt egy ismerős autójába ülve először indult el, hogy megmutassa a kislányát Magyarországnak, a határon kiszállították az autóból.

„A hideg égbolt kemény zárkaajtó,
halálraítéltnek egyetlen kijárat.
Nincs védőbeszéd, csak esengő ima.
Az nyitja fel a földöntúli zárat.”

Fasiszta nemzet nincs. Kommunista nép nincs. Van viszont szolgává és tolvajjá torzított társadalom (bár senkiből nem lehet kihozni azt, ami valamiképpen nincs benne), amely felszabadulása után már nem emlékszik rá, hogy agyszerkezetét idegen kéz állította át.

„Sokat köszönhet a lúzereknek a világ. Szeretlek. A giccset is szeretem. Talán még nálad is jobban.”

Ha Pilinszky János életének valamelyik mozzanatát, állomását meg akarom ismerni, bevallom, elsőre nem egy róla szóló monográfiát, életrajzot nyitok ki, hanem a kincsesbányát, a leveles könyvét.

„képzelj magadnak 
új színt új díszletet s a bűntudat mellé 
képzelj megbocsátó tekintetet…”

Fecske Csaba szerint verset úgy kell olvasni, mint mézet enni. Kiskanállal. Nehogy versmérgezést kapjunk.

Tudom, hogy folyton növekszik tartozásaimban a szorzó. Mégis ez lök előre, mert gazdaggá tettél, legalább egy élettel gazdagabbá, ezért aztán bármit elbírok, bármit kifizetek, és ezért nem kérek semmit senkitől.

„Minden össze volt mindennel kötve,
ahogy az előttünk lévő korok
a miénkkel.”