A focit abbahagyta, mert a pályán sok a düh, ám fut és lovagol, gimnáziumban tanít testnevelést és filozófiát, a pesti lét helyett inkább a kétlakiságban hisz Kürti László Térey-ösztöndíjas költő, műfordító, a KMI 12 nevű kiemelt alkotócsapat tagja, idén kapta meg a Balassi Bálint-emlékkardot.

Vélhetőleg a mai politikai tisztánlátók közelebb vannak az álomjósokhoz, mint azokhoz az ihletett látással rendelkező régiekhez, akik közé Deák Ferenc is tartozott. Hová száműztük a Deák Ferenceket mai közéletünkből? Azokat, akik jobban tudják szeretni a hazát, mint gyűlölni az ellenségeiket.

Valaki meghalt! Mondhatnám, hogy szokatlan tárgy egy e-mailnél, de nálam nem az. Rendőr vagyok, megszoktam az efféle leveleket. Megnyitom, üres. Valaki szórakozik velem, ha megtudom, ki az, szétrúgom a fenekét.

A nagy múltú Tokaji Írótábor idén megújult – pergőbb lett, interaktívabb, ám megőrizte a hely hangulatából és a fontos, érdekes témákból, az összegyűlt alkotók aurájából fakadó régi varázsát is.

A Magyar Művészeti Akadémiának Mészöly Miklós születése 100., halála 20. évfordulója alkalmából rendezett kerítéskiállítás megnyitó beszéde. A tárlat megtekinthető az MMA székházának kerítésén, az Andrássy út és a Bajza utca sarkán.

Tizennégy éves volt a kislány 1918. március 8-án, amikor naplóírásba kezdett. Boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott jólétben élő polgárcsaládba született Kassán, három fiútestvérével. 

Szalai Zsolt Gyökeres ház című verseskönyvében „hazai vizekre evez” – szűkebb környezete múltját tárja fel a líraeszközeivel. Minden költő az eltűnt idő régésze is, a tárgyaknak, különösen a családi házaknak pedig sorsa, magasabb erőktől szabott rendeltetése van.

Egy rendkívül… égető problémáról szeretnék írni. Úgy éget, hogy már valósággal fagyaszt, jegel: és ez nem más, mint a klíma. Nem a változása, hanem ő maga. Ami a falon van, kültéri egységgel, vagy ravaszabb épületekben egyebütt.

felettünk amióta eszemet csak tudom
kétszárnyú alkatrészekben vonaglik az ég
a szép halálból is vizsgázni kell

ha már törvényre emeltétek a pusztítást
ezúttal talán fizessetek ti esztelen nyavalyások

Sütő Csaba András legújabb kötetében is a leírhatóság határait keresi, az ábrázolt terek és a környezetről alkotott benyomások révén tudósít, gyakran sajátos tipográfiai megoldásokat alkalmazó verseiben. Finom prózai lüktetésű, elhallgatásokkal teli beszédmód jellemzi a kötet egészét.

Emlékeznek még? Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. 90. születésnapja alkalmából zenés irodalmi esten köszöntötték pályatársai és barátai csütörtökön Czigány György írót, költőt, zenei rendezőt – de valójában igazi polihisztort – az Óbudai Társaskörben.

Sűrű, augusztusi ködgomoly rejtette a hajnali derengést. Szekereknek, álmatag kerékpárosoknak való idő. Ilyen ködgomolyban a szekér elé befogni a lovat, hazaérve falnak támasztani a biciklit, bevinni a tornácon felejtett görkorcsolyát, rozsdás kardot, mindez természetes.

idült vakság ténfereg a völgyben,
szardellák a csupasz tengelyen,
vízbe mártott tégelyről potyognak a cseppek,
könny hull így a lüktető arcról

„A hőmérőre nézek: a kis kék kígyó
harmincnégy Celsius-fokig kúszott, itt a szobában.
Kint, a napon: negyven, alkonyatkor huszonhét-huszonnyolc.”

Döme Barbara művei egyediek, őszinték, szívhez szólók. A különböző személyiségek megjelenítésében könnyedén önmagunkra találhatunk, olykor szembesülve eltemetettnek hitt fájdalmainkkal és sokszor hibáinkkal is.

Megy a sárga a feketéhez. Még olyankor is, amikor veszélyt jelez, ahogy a szalagkordonon. Nem véletlen, hogy a dekorfestmények közt gyakori a bútorboltokban ez a színkombó. Persze láttunk már ilyet olyan képeken is, amelyeknek van festője, Fehér Lászlónál, Nádler Istvánnál vagy Klimtnél.

Mi újság Zuglischer Manóval? Egyáltalán: kicsoda is ő? És tényleg eredendő bűn a megszólítás? Falusi Márton legutóbbi verseskötetéből ezekre fény derül. A felnőtté vált férfilét egzisztenciális töprengései szólalnak meg a kiérlelt költészet nyelvén.

Turczi István Babérkoszorú-díjas íróval, költővel beszélgettünk a Magyar PEN Club szervezésében létrejött különleges zenés irodalmi estekről, valamint Szőcs Géza emlékezetének és munkásságának megőrzéséről.

Időnként megáll az idő. Azt, hogy megállt az idő, onnan tudjuk, hogy szélcsend van. Mert amikor az idő áll, a szél sem fúj. Nem tart sokáig ez a pillanat, de elég hosszú ahhoz, hogy számba vegyük, ami van, felidézzük, ami volt, és lemondjunk arról, ami lesz.

„Civilizációnk kezdete óta folyamatos háborúban állunk önmagunkkal is. A legtöbb idegen kultúra az összetartásának köszönhette a fejlődését, mi ellentéteinknek…”

Arany hópihék a nyárban, belemarnak elevenembe. Egy, kettő, három… húszig számolom a remegő izzadságcseppeket, gördülnek a bőr alá, a húsba, viszik a só ízű múltat, testemre ragasztják minden sötétben fogant gondolatom. Hiszek egy Istenben.

A balatoni hekkek a Sióban ívnak, minden tavasszal leúsznak a csatornán a Dunáig, ott párosodnak, aztán visszaúsznak. A Vízöntő meg megeszi az Ikreket reggelire.

A lelki békét többféleképpen is el lehet érni. Magam éveken keresztül igen ideges típusú ember voltam: szorongtam, dühöngtem mindenen, tényleg, olykor még a magam számára is kínos voltam.