Én, K. László, döglégy, a számomra még hátramaradt, kevéske időmben szeretném elmondani, hogy gondolkodásom jelentősen megváltozott, különösen az „Ez a természet rendje, tehát...” kezdetű tézisekkel kapcsolatban.

Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író posztumusz kötete, a Találkozunk augusztusban Ana Magdalena Bach kidolgozatlan, melankolikus történetéről szól, miközben nem sokat hoz fel a mágikus realizmus sokat érő arzenáljából.

A létezéshez kell figyelem és kell, hanem cselekvő jelenlét is, mint írja a szerző. A szőlőhegyről ez jól látszik. Mint az is, hogy nem szabad a tekintetünket elfordítani egymásról.

Az Országút a Magyar–Török Kulturális Évad programsorozatához kapcsolódva magyar–török kétnyelvű, illusztrált novelláskötetet ad ki T’ÖRÖKSÉGÜNK – Ortak Miras – sonsuz takas, azaz Örökül kaptuk, örökül hagyjuk címmel. Juhász Kristóffal a Mese a békehozó rózsamagról című meséjéről, Gül Babáról, a mesék fontosságáról és mesemondói tapasztalatairól beszélgettünk.

Szenvedélyes irodalomtörténész és kritikus, igazságkereső indulat fűti, elkötelezett írástudó. Semmiféle kirekesztés nincs ínyére: a nyugatosok mellett látóterében ott van Pilinszky, akárcsak a népiek. Mind, akiknek „világító lámpásuk az ethosz volt”. Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel beszélgettünk.

Székelyhidi Zsolt könyvének előzetes szövege magából a Szentírásból való, Szent János evangelistától a Jelenések Könyve, az Újszövetség textusa. Miért és hogyan történik az átírás?

Száraz Pál novellisztikája a széppróza legősibb hagyományaihoz kapcsolódik: amiben otthonosan mozog, az a történet, a mese, sőt: a sztori. És nagyon jól teszi, hogy ezt a nemes tradíciót követi, mert jó történeteket mond el – és jól mondja el azokat.

A szlovéniai magyar irodalom intézményesülésének kezdeti időszakába kalauzolom el az olvasót, oda, ahol Szúnyogh Sándor programverse (Tavaszvárás) szerint „az első gyermeklépésektől” kellett kezdeni mindent. 

Nemrég, június 25-én volt a költő, Gyóni Géza születésének száznegyvenedik évfordulója, aki az első világháború poklában egy szibériai fogolytáborban hunyt el. Rá emlékezünk.

A székesfehérvári irodalmár, író, a költészet irányába fordult: személyes, lírai jegyzeteiben emlékek, félelmek, szépség és köznapiság elegyednek és válnak az élet „fotogramjaivá”.

Az albán és világirodalom nagyszerű írója nyolcvannyolc évesen távozott közülünk, Tiranában.