Arany János tanár úr
70. születésnapjára

 

Öröme nem magányos üdvösségöröm.
(Zatykó László)  


áldozócsütörtök

mi költi a pipacsokat, száron vezetett vad
virágokat, álmomban eljutottam a képig,
annyi látszott belőle, hogy felismerjem a
tévedésem, a verset is láttam betölteni

de hiába próbáltam az álom gyors szem
mozgásával olvasni, pedig végre egy jó
vers volt, attól, aki csak rombolni tudott,
mindig tudtam, hogy ártásai mögé rejti

a jó dolgait, kevés álom hoz bizonyosságot,
a pipacs indikátorfaj, jelzi, valaki a nemlétével
erősebben figyel, mint másokat a létével, a
jóhoz elszántnak kell lenni, mint egy gonosztevő

térségi kötelék, mennybemenetel napján
férfiasan rám csapott ajtó, aztán asszonya
visszakopog, kenőcsöt írtam-e fel, fent van
a felhőben, krisztussal együtt váltsa ki

 


áldozópéntek

a magaspart szintbe hozta a lebukó napot.
először a vízen csak egy pont volt tükröződése
aztán tócsa, aztán híd, ahogy kibukott a felhők
mögül, ki egyszer lát egy ilyet a lába elé jönni,
miért vágyik vörös szőnyegre, a férfi elhaladt

mellettünk, nem igaz, hogy nem szabad a napba
nézni, mondta, én a szürkehályogot is a napba
nézéssel gyógyítottam, épp egy fatörzsön

nyugtattam epifánia-fáradt tekintetem, csurgatott
kérge vörös volt, hogyan történhetek meg nélkülem,

magával a létezéssel mindig csak ezt kérdeztem,
a lebukó nap még egyszer szélnek mutatott fel
mindent, mit középnek hisznek, nem kell rés,
hogy láss, víz sem, hogy vízen járj: az imát védd,
ne az imázst

 


áldozószombat

ahányan együtt esznek, annyian
tudnak együtt aludni. ez a lélek
szobakonyhája egy palotában is.
a gyászban is mágikussá válik

a gondolkodás. halántékra igazított
kendővel jártam már lánykoromban
is, ahogy falumban az asszonyok.
mi jegyez el jobban, mint a halál?

 
 


exaudi

hajlott arra, az én középkor, kimondja, meg
épül egy katedrális a szélcsendben vízen
tükröződő felhőből. színe az égnél kékebb.
ezek az égnél kékebb felhők. és mozdulatlan
vízen tükrözödésük. én-ekvivalensek. van kelet
kezéstörténetük. és épp annyi anyag bennük,
ami az anyagtalansághoz elég. nincs bennük
önállítás, a hibahatáron mozognak. a felhők
mélyvízből vannak. valaki mindezt úgy dobta ki,
hogy neki adta.

 

 

A nyitókép és az illusztrációk a szerző fotói.