Magadtól ments meg

felvette a joggingszettjét a futócipővel, és elindult, hogy lefussa a szigetkört. A diétát azóta abbahagyta, de a futás megmaradt, mert rájött, hogy a teste azzal is tűrhetően karbantartható, főleg, ha a kalóriaégetésbe beleszámítja a péntek esti szexet is.

Bálint már az alsó rakparton várta, a lépcső alatt. Berni beült mellé a vadonatúj Dacia Dusterbe, az anyósülésre. A kocsiban ánizs és levendulaillat keveredett. A rádióból Kendrick Lamartól a Not Like Us szólt. Bálint feltekerte a hangerőt. Berninek olyan érzése támadt, mintha ki akarnának szakadni a belső szervei.

– Koaxiális hangszóró mélynyomóval, dolby surround – kiabálta túl a zenét Bálint. – Egymillió kettő volt a cucc, caklipakli.

– Gratulálok – mondta Berni és lejjebb csavarta a potmétert. – Ezért hívtál ide? Mert akkor én…

– Meg se dicséred az új verdát? – kérdezte Bálint. – Egyébként nem ezért. Bocs, nem tudtam, hogy neked ez már annyira természetes.

Bálint kikapcsolta a zenét, egész testével Berni felé fordult, megfogta az anyósülés fejtámláját. A nő keresztbe font karral ült, maga elé nézett, az üres rakpartra.

– Biztos, hogy ezt akarod? – kezdte Bálint fojtott feszültséggel a hangjában.

– Miről beszélsz? – kérdezte Berni.

– Milyen jövőt tud biztosítani nektek ez a pasas?

– Na, kezdődik – sóhajtott Berni. – Nem is tudom, minek jöttem ide.

– Áki mondta, hogy még rendes állása sincs.

– A gyereket hagyd ki ebből, légy szíves – mondta határozottan Berni.

– A gyerek nem hülye. Szinkronszínész, nevetséges – Bálint egyre hangosabb lett, ahogy belelovalta magát. – A kutya sem ismeri a nevét. Áki mondta, hogy milyen szarokban szinkronizál. Röhej, bazmeg.

– Ne beszélj így Balázsról. Ő legalább szeret.

– Tényleg? És azzal jóllaktok? Van lakása, kocsija, el tud tartani téged és a fiamat? Egyáltalán, mit tud felmutatni a nyomorult szappanoperákon kívül, amikből annyit sem visz haza, mint egy élelmesebb koldus a Tesco parkolójából?

– Semmi közöd hozzá – mondta Berni. – Nyáron összeházasodunk.

– Á, értem már, szóval innen fúj a szél? – hajolt közel a nő arcához Bálint. – Azt előre megmondom, ha hozzámész ehhez a takonyhoz, tőlem egy fillért sem láttok. Ne is álmodozz arról, hogy majd én foglak titeket eltartani.

Bálint beindította a motort és gázt adott. Az autó néhány méter után éles kanyarral, csikordulva megfordult, és elindult az Erzsébet híd felé.

– Bálint, mit csinálsz, állj meg! – kiáltott Berni. – Kiszállok.

– Előbb megmutatom, hogy miért hívtalak – mondta a férfi, és begyorsított az üres rakparton. Pillanatok alatt száz kilométer per órát mutatott a sebességmérő anélkül, hogy a motor felbőgött volna. Suhant a Dacia Duster, mint a szerelem legszebb órái. Bálint elégedetten dőlt hátra, miközben erősen markolta a kormányt.

– Azonnal állj meg, hallod, ki akarok szállni! – ordított Berni. Amikor látta, hogy a férfi nem hallgat rá, elővette a mobilját. Bálint kikapta a kezéből és zsebre vágta. – Bálint, ne szórakozz, ezt nem teheted! Add vissza a telefonom! – Berni megpróbálta lehúzni az ablakot, de a férfi bekapcsolta a sebességváltó mellett a gyerekzárat.

– Nyugi – nevetett Bálint –, mindjárt ott vagyunk. Aztán mehetsz vissza Louis Gustavóhoz.

Berni sóhajtott, aztán ismét keresztbe fonta a karját. Lemondó arccal bámult maga elé. Ismerte már az érzelmi hullámvasút minden fázisát, és előre unta, ugyanakkor idegesítette. Alig várta, hogy túl legyen az egészen, és végre hazaérjen. Majd sprintel egyet a ház előtt, és lépcsőn szalad fel a hatodikra, hogy lihegjen és kicsit megizzadjon. Persze Balázs annyira megértő, hogy akár el is mesélhetné neki, hogy mi történt. De nem akart felesleges feszültséget generálni. Majd ő lerendezi ezt az idiótát, ahogy eddig is.

Bálint csak akkor lassított, amikor az Irányi utcára kanyarodott. A Rákóczi úton már megjelent néhány jármű, a kora tavaszi kirándulók autói. A nap sárga morzsákat szórt a városra a felhők mögül. Bálint felvette a Kínából rendelt, hamis Ray Ban napszemüvegét, Berni meredten nézett előre. Nem szóltak egymáshoz. Az Erzsébet híd után a Dacia Duster a Tabán felé kanyarodott. Bálint egy pillanatra Bernire nézett, és elmosolyodott. Az autó a Rácz gyógyfürdő előtt parkolt.

Először Bálint szállt ki az autóból, mélyen beszívta a friss levegőt, széleset nyújtózott, aztán intett Berninek, hogy szálljon ki ő is. Berni kelletlenül lépett ki a halvány, reggeli napfénybe.

– Na, ismerős? – kérdezte Bálint, miközben fejével a Tabán-domb felé bökött. – Majális, kettőezer-tizennégy, Bikini.

– Sajnos igen – sóhajtott Berni.

– Adj helyet magad mellett – énekelte hamisan Bálint, és erotikusnak szánt csípőmozdulatokkal közeledett Berni felé. Szorosan mellé lépett és átkarolta a nő derekát. Berni ellökte. – Hagyj békén!

– Akkor még nem ezt mondtad – mondta Bálint. – Azt a nézést nem felejtem el, amikor Ármin otthagyott pont ennél a számnál, mert elment sörözni a haverjaival. Az a nézés egyszerre volt segélykérő és vágyakozó.

– Árminnal akkor már vége volt – mondta Berni. – Ahogy veled is vége lett, hál’ Istennek.

– Balázzsal is vége lesz, hamarosan – mondta Bálint.

– Erre azért szerintem ne tedd fel a konaxiális hangszóródat.

– Koaxiális – javította ki Bálint. – Egy nő a te korodban már biztonságra vágyik, pláne, ha gyereke is van.

– Ne te mondd meg nekem, légy szíves, hogy mire vágyom – mondta Berni. – És kértem, hogy a gyereket hagyd ki ebből.

Bálint körülnézett, és az egykori szökőkút felé lépett. A kimustrált medencét felverte a gyom, közepén rozsdás csap csonkja meredt ki a betonból. Megállt, néhány pillanatig járatta a tekintetét a medence és a pár méterrel arrébb álló, öregembert ábrázoló mellszobor között.

– Az a szobor nem itt volt?

Berni nem válaszolt. Leszegett fejjel rugdosott egy fűcsomót. Bálint sóhajtott, halkan, bensőségesen szólalt meg.

– Itt csókolóztunk először.

– Életem legnagyobb hibája volt.

– Valamiért mégiscsak nekem szültél gyereket.

– Kurva nagy hiba volt – mondta Berni -, de nem neked szültem.

– Beszéltem Ákival – mondta Bálint –, azt mondta, szeretné, ha újrakezdenénk.

– Mondtam, hogy a gyereket hagyd ki ebből. Nyilván őt is manipuláltad. Egy gyereket az ő korában még könnyű. Mindenesetre elég aljas húzás. Miért nem vagyok meglepve?

– Áki pontosan látja a dolgokat. Meglepődnél, hogy mennyire pontosan. Kérdezz csak rá egyszer, amikor kettesben vagytok.

– Van még valami mondanivalód? – sóhajtott idegesen Berni, és az órájára nézett.

Eszébe jutott, hogy Balázs már biztosan aggódik. Egyszer, amikor Áki félórával később jött haza a karateedzésről, majdnem értesítette a rendőrséget. Berni alig tudta lebeszélni. Ez az aggályoskodás feminin vonás Balázsnál, de a tönkrement párkapcsolatai során Berni rájött, hogy ez nem feltétlenül hátrány egy férfinál. Enélkül Balázs nem lenne olyan gyengéd és figyelmes sem. Bárcsak otthon lenne már, gondolta Berni. Talán mégis elmondja ezt a vadbarmot Balázsnak, szüksége van a megértő gyengédségére.

Bálint kis dobozkát húzott elő a zsebéből, és megfogta Berni csuklóját. Húzni kezdte a nőt a szökőkút felé.

– Mit csinálsz, Bálint, hagyj békén!

– Mindjárt meglátod – mondta Bálint, és tovább vonszolta a nőt.

– Azonnal engedj el, hallod! – kiabált Berni. – És add vissza a mobilomat!

Bálint megállt a töredezett betonmedence mellett, a feje tetejére csúsztatta a napszemüvegét és hunyorogva nézett a Tabán fölött őket bámuló napba.

– Bálint, te beteg vagy, nem vagyok rád kíváncsi, értsd meg! – sikított Berni , és karját rángatva próbált kiszabadulni a férfi markából. – Azonnal add vissza a mobilomat!

– Nyugi, mindjárt visszakapod. De előbb elmondom, miért hoztalak ide.

Bálint egyik kezével kinyitotta a dobozt, a másikkal még erősebben szorította a nő csuklóját. A dobozkában arany karikagyűrű csillogott.

– Berni – kezdte Bálint ünnepélyes hangon, miközben letérdelt a kimustrált szökőkút mellé, a gazba –, egyszer már megmentettelek, engedd, hogy most még egyszer megmentselek. Mindhármunk érdekében. Jól gondold meg, lehet, hogy ez az utolsó esélyed az életben. Ákira is gondolj! Nektek olyan férfira van szükségetek, aki biztonságot tud nyújtani.

– Magadtól ments meg! – sikított Berni, és minden erejét összeszedve kitépte magát a férfi szorításából. Rohanni kezdett az Erzsébet híd felé. A 18-as villamos az utolsó pillanatban, idegtépő csilingeléssel fékezett, a vezető az ablakon kihajolva szitkozódott. Berni hátra sem nézett, csak futott tovább az Erzsébet királyné szoborig, amikor Bálint utolérte és rávetette magát.

– Legalább nézd meg a gyűrűt, te rohadt kurva! – üvöltött Bálint, és ököllel Berni arcába ütött. Vér fröccsent a nő arcára és joggingfelsőjére. Bálint lovagló ülésben Berni hasára ült. – Tizennégy karát! Ilyet attól a szeméttől nem kapsz!

Berni zokogni kezdett, szétkenődött arcán a vér.

– Fogd már fel, hogy ez az utolsó esélyetek! – őrjöngött a férfi, és megnézte a gyűrű belső oldalát. – Nézd meg, a fémjel is itt van benne! – mutatta véres kezével.

Berni hirtelen lerúgta magáról a férfit, és teljes erejéből rohanni kezdett. Nem nézte, merre, csak futott, ahogy bírt, át a parkon, keresztül a villamossíneken. Akkor sem nézett körül, amikor az autóútra lépett. Bálint őrjöngve futott utána.

A 420-as BMW sofőrje már nem tudott fékezni.