Én még soha korábban nem hasogattam ágyat. Különösen nem a másét. Persze a bűztől talán el sem jutottam volna a közelébe, de az elmúlt néhány hét megtette a hatását. Betörtem. Átmozgattam mindent, még suvickoltam is.

„Híremet nemcsak keresem pennámmal, / Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal!” Történelem és képzőművészet konstellációja: tíz képben és kép által mutatja be nagy hadvezérünk és költőnk, Zrínyi Miklós életét és korát Suhai Pál, a téma kutatója. 

Karácsonyi Zsolt versei egyrészt saját geometrikus szabályaik mentén bezárnak öntörvényű világukba, ugyanakkor új szabadsági fokokat villantanak fel, táguló, szélfújta terekbe vetik az olvasót.

„még nem érkeztem
meg a jelenbe 
mindjárt jövök”

Nagy Koppány Zsolt a felismerésről ír. Én meg a felismerés utáni megbocsájtásról. Ugyanúgy érzem a saját lelkem bűzét, mint másokét. Tényleg iszonyat szaga van. De van ami segíthet minket abban, hogy elviseljük a bűzt.

Odajött hozzám egy kedves, hajlott hátú, kicsiny öreg nénike, megragadta a karomat, s ezt kérdezte tőlem: „Igaz-e, hogy a Pista üdvözült?” A kérdésen igen meglepődtem, és visszakérdeztem: „Milyen Pistára tetszik gondolni?” „Hát a Baka Pistára. Én vagyok az édesanyja..."

„1966-ban, amikor a feleségem született,
anyák napja hivatalosan a munka ünnepe volt.
1977-ben, amikor tizenkét éves lettem,
anyák napja hivatalosan a munka ünnepe volt.”

„A puha éjszakában / a hátam mögül lopakodva hirtelen / tárul a szemem elé / gyilkossárga leopárd-autó. / Szentély-hatalmas, vakítón sziporkázó /
kerekeivel, mint a jóslat...”
Két új versével köszöntjük a hatvanadik születésnapját ünneplő József Attila-díjas költőt, Payer Imrét.

Ha egyértelműen közlik velünk, mi a helyzet, talán nem égünk akkorát. Hová kell mennünk, kit keresnünk, és így tovább. Azokban a napokban amúgy sem volt minden kiszámítható. Se köpni, se nyelni nem bírtunk, mikor elénk állt, és közölte: ne féljünk. Hát féltünk, igenis.

Nagy port kavart a Tóth Krisztina írónő keltette vita, melynek középpontjában a kötelező olvasmányok által sugallt alárendelt női szerep állt. A magyar nyelvű írásbeliség korai időszakában felbukkanó, a női szerepeket évszázadokra meghatározó irodalmi nőalakokról beszélgettünk Máté Ágnes irodalomtörténésszel, aki azt reméli, a múlt megismerésével a jelenben is nő a toleranciánk.

A Három pápa magyar írnoka címet viselő könyvnek beszélgetőtárs szerzője, Elmer István, nem regényt álmodott „hőséről”, nem beszélt róla, még kevésbé helyette, hanem hagyta, és segítette őt beszélni. A nehezebbet választotta: kérdezett és hallgatott. És akit kérdezett, az beszélt.

„Kerékpár szavunkat Szekrényessy Kálmán,
a fröccs kifejezést Vörösmarty alkotta.
Örökké tart hálám mindkettejüknek.”

Szondi György József Attila-díjas költő, bolgarista, műfordító, nyelvész, a Napút, a Napkút Kiadó és a Cédrus Művészeti Alapítvány vezetője, ez évtől a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa válaszolt lapunk kérdéseire.

Mindenki, akit tiszteltem, fokozatosan leszállt a piedesztálról, egészen közel került hozzám, és megláttam a hibáit: közvetlen közelről. A bálványokhoz nem szabad nyúlni, mondja a mester (az is egy görény volt), mert kezünkön marad az aranyozás.

Böszörményi Zoltán, olvasói nagy örömére, egy felépítésében komplex, szociológiai beágyazottságában valós, kidolgozottságában precíz, nyelvezetében kimunkált művet tett le az asztalra, Darabokra tépve címmel – száz évvel Trianon után.

„A tenger már elmosta látogatóid 
lábnyomait a homokos parton.
Csak a morajlás maradt
a megbocsájtott bűnök hullámzásában.”

Az idei év márciusában 75. életévét betöltő dr. Szirtes Gábort (Pécs, 1946), a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány igazgatóját, szerkesztőt, kritikust, a Magyar Írószövetség pécsi csoportjának vezetőjét kérdeztük könyvekről, könyvkiadásról, irodalomról, értékmentésről.

Az utolsó nap nem mentem egyetlen előadásra sem. Akkor már egy hete tartott a konferencia a portugál fővárosban, ahol addig még sohasem jártam.

Az Irodalmi Magazin idei első száma a huszadik század európai mércével mérve is egyik legnagyobb írójának és szellemi emberének, a minőségeszmény halhatatlan hirdetőjének, Németh Lászlónak életművét, kivételes teljesítményét mutatja be.

A második kihulló szaki már benyomta bennünk a dühös ügyfél panaszgombját. A radarról eltűnő, egyszer szuszogva-káromkodva bejelentkező, majd telefont kinyomó szerelő után a központban ülő különféle státuszú személyekkel folytattunk informatív eszmecserét.

Adam Zagajewski a kortárs világirodalom egyik legfontosabb szerzője. Ezért is méltó és igazságos, hogy 2016-ban ő kapta a Magyar PEN Club által alapított Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat – személye csak emeli a díj rangját.

„Adjátok ide a gyerekkoromat,
a fecsegő verebek köztársaságát,
a mérhetetlen csalánerdőt
és a félénk macskabagoly éji sírását.”

Korán érkeztem, mint kiderül, nem egyedül jöttem randira. Egy velem egykorú úr szintén ugyanezért érkezett, csak utána kerülök sorra. Mire ő elhagyja a helyiséget, mert beljebb fáradhat, egy újabb korombeli úr érkezik.