Június 5-én múlt öt éve, hogy elhunyt Jókai Anna, a XX. és XXI. századi magyar prózairodalom jelentős alkotója. Az évforduló alkalmából a Nemzeti Örökség Intézet emléktáblát avatott a Fiumei úti sírkert központi épületének falán a Nemzet Művésze címet viselő, kétszeres Kossuth-díjas, Príma Primissima-díjas és számos magas állami kitüntetéssel elismert író emlékére, akinek mostantól a nevét viseli a Sírkert bejáratánál található tér.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója emlékbeszédében elmondta, hogy Jókai Anna kiemelkedő írói munkássága mellett a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság első elnökeként milyen jelentős szerepet játszott emlékezetpolitikánk megfogalmazásában. Felsorolta azokat az eredményeket, amelyeket a Bizottság Jókai Anna elnökségének hat éve alatt ért el. Sok egyéb fontos esemény mellett ebben az időben avatták fel a Nemzeti Sírkertben a mártírsorsú magyar miniszterelnök, Bethlen István síremlékét, József Attila méltó sírhelyét, de megújult Deák Ferenc mauzóleuma is.
Dr. Szakály Sándor, a Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese kiemelte, hogy Jókai Anna azért dolgozott, hogy mindenki, aki ehhez a nemzethez tartozott és maradandót alkotott, megmaradjon az emlékezetünkben. „…mindig azért küzdött, és következetesen küzdött, hogy mindaz, ami a múltunkban lényeges és fontos volt, az valamilyen módon meg legyen örökítve. Jókai Anna számára fontos volt a hazaszeretet, a magyarság, a hit és az erkölcs.”
A megemlékezés a Magyar Szentek-templomában folytatódott, ahol Mohos Gábor kinevezett püspök, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke szentmisét mutatott be az író tiszteletére. A résztvevők a templom kriptájában meglátogathatták Jókai Anna hamvainak végső nyughelyét is.
Majd a templom közösségi termében Császár Angela Jászai Mari-díjas kiváló művész és Takács Bence előadóművész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa közreműködésével, Molnár Adrienn szerkesztésében a Bánffy György Kulturális Szalon Jókai Anna-estjét hallgathatta meg az érdeklődő közönség. Egy videóbejátszás felidézte magát az írót is, aki a Polgárok Háza tizedik évfordulóján elhangzott ünnepi beszédében már azokat a kérdéseket feszegette, amelyek idő múltával mind aktuálisabbak lettek számunkra. Nevezetesen, hogy a haladónak mondott, divatos ideológiák mentén Európa megtagadja a keresztény értékeket, elveti a társadalom szilárd erkölcsi alapját és a hangzatos szlogenek mögött mindent a nyers gazdasági érdek és a kíméletlen nagyhatalmi politika dönt el.
Az Átvilágítás című önéletrajzi regényéből és más műveiből idézett részletek is mind Jókai Anna eleven szelleméről, szeretetteljes humoráról és a jövőre nyitott éleslátásáról tanúskodtak, miközben gyönyörködtették és szórakoztatták a hálás közönséget.
Az est utáni beszélgetések egyik központi témája az volt, hogy a magyar szellemi élet miért dobta oda a feledésnek Jókai Anna életművét és emlékezetét? Miért nem találhatók meg a könyvesboltokban annak az írónak a könyvei, akit életében az olvasóközönség széles táborának szeretete övezett, aki a számtalan meghívásnak és felkérésnek szinte sosem tudott eleget tenni? Miért nem szerepelnek művei a rádiók és televíziók műsorán, darabjai a színházak repertoárjában, miért nem készülnek nagyszerű elbeszéléseiből, regényeiből filmek, írásai miért nem találhatók meg az iskolai tankönyvekben? A jogos és fájó kérdésekre választ adni lehetetlen, de minden emlékező azzal a gondolattal tért haza az emléknap eseményeiről, hogy ennek nem szabad így maradnia, mert a mai szellemi és közéletből kirívóan hiányzik az az erkölcsi igényesség, az a művészi minőség és az a spiritualitás, amelyet Jókai Anna, az író és gondolkodó képviselt.
